Hát én is elég kutyafuttában írtam meg a füzetedet!

Igyekeztem,hogy postára tudjam adni még a hó vége előtt.Még szerdán,ügyelet előtt sikerült is,az volt a múlt héten az utolsó lehetőségem. Csütörtökön reggel rögtön ügyelet után vittem az autót 135ezres ellenőrzésre,onnan rohantam Kaposvárra át a Mecseken a szakadó esőben. Öt perc késéssel értem oda. Egy gyors vérvétel után zúztam hazafele,mert vissza kellett érnem a gyerekek zeneiskolai koncertjére. Rögtön a koncert után Tamás fiam birtokba vette az autómat,és elindult az Alpokba kempingezni és hegyet mászni

Tökéletes időt választott,de nem tudtam lebeszélni az utazásról. Végül nem fagyott meg,nem zuhant szakadékba,nem ették meg a medvék. Combig hóban dagonyázott,öt fok volt,beázott a sátra,de elmondása szerint csodálatos volt.
No,csak annyit akartam ebből kinyögni,hogy csütörtöktől autó nélkül voltam a várostól kb.öt km-re. Nem nagy táv,lehet sétálni is,de szakadó esőben...Szerencsére előrelátó voltam,és elmentem szabira,hogy ne kelljen begyalogolnom munkába

Ezért akartam még múlt héten postázni! Tegnap háromnegyed négykor kaptam vissza az autót,négyre sikerült beesnem az ügyeletbe. Tomikám azóta megszakítás nélkül alszik

Hááát...hazudnék,ha azt mondanám,hogy unalmas és egyhangú az életem! Amíg a gyerekek picik voltak,vigyázni kellett minden lépésükre,aztán kisiskolásként,nagy iskolásként az élet megszervezése,hogy zökkenőmentesen eljussanak zeneiskolába,zenekarra,cserkészetre,lovaglásra,úszásra,ki-ki a magáéra.. Aztán mostanára nagyjából "önjárók"lettek,sokszor csak kapkodom a fejem,hogy éppen ki hol mit csinál. A taxis továbbra is én vagyok,hozni-vinni őket a városból,a buszmegállóból vagy éppen a megyeszékhelyről,vagy éppen udvarolni viszem a fiamat,mert lekéste a buszt...
Mindig van valami,de épp ezt szeretem,hogy állandóan zajlik az élet körülöttem...