32es Hubert, nem is félelmetes, de tényleg...
Nem kezdtem még én el, mert most a Zuram névnapiján dolgozom és 5 napot itt lesz most, szerdáig szabin van, ebből szombat felugrunk Pestre egy kis ezt meg azt venni - ilyenkor a Tesco és a C&A ruházati osztályának jelentős hányadát felvásárolom a szegény szerencsétlen gyereknek, mert nincs egy rongya sem címszó alatt, és veszek még hozzá neki még két vagon játékot, mert olyan hányattatott sorsa van, hogy még csak ötvagonnyi van neki itthon - szóval lesz négy napom rá, mert apa úgy döntött négy nap alatt megcáfolja az eddigi munkám és majd ő szóra bírja a kölköncöt - nem azért nem beszél mert nem tud, hanem mert nem akar és így is kiszolgáljuk mi marhák, mert mikor egyedül van olyan szép csigabigát mondd, pedig még én is sutyorogva vagyok csak anya... Szégyenlős, vagy nemtom. Vagy csak nem jut szóhoz mellettem... Vagy eláll a szava tőlem..
Szóval én majd jelentkezem nemsoká a produktummal!
Az én legkisebb lányom két és fél évesen semmit nem beszélt,de tökéletesen meg tudta értetni magát velünk. Elmutogatta,odavonszolt a tett színhelyére,stb. Ha azt akarta hogy énekeljek,elkezdte ingatni a fejét. Ha nem azt a dalt kezdtem el,megrázta a fejét,hogy "nem",aztán tovább ingatta,amíg eltaláltam,hogy mit szeretne hallani. Nagyon szerette a ritmusos mondókákat,én meg egész nap beszéltem neki... Egy szerdai napon történt,hogy ült a fotelon az ölemben,egy esőköpeny volt rajta-akkoriban épp az volt a mániája,hogy a szép színes esőköpenyét viselte otthon


