Sötétlelkű Angyal: Van fény a sötétben

Van fény a sötétben

Az esti utcán sétálva,
Rámtör egy érzés: már nem vagyok egyedül,
Szétnézek erőltetett bátran,
Az árnyban áll valaki, lelkem megrémül.

Közeledik felém,
Arcát még mindig takarják az árnyak,
Jön, s odaáll elém,
Rámnéz, gonosz mosolyra húzódik szája.

Szemei megvillannak,
Látom arcát, feltárta előttem a Holdfény,
Csak néz a sötét alak,
Gyönyörű szemei, olyan mint a sötét éj.

Szerelem ez,
Csak egy pillantás és ennyi, kész,
Látja hogy nézem,
Csak őt látom, magát az sötét Éjt.

Látja, hogy tetszik,
Pillantása szemembe váj mélyen,
Suttogva nevem kérdi,
"Anita" - suttogom vissza félve.

Megmondja nevét,
S hogy látott fentről, és megszeretett,
Angyal, mondd miért,
Leugrottál, hogy számra csókot lehelj?

Szívem halkan,
De biztosan eleped a bukott angyalért,
Csókol ajka,
S ez mindennél többet ér.

Már tudom ki ő,
S ismerem már ezer éve, tudta ezt,
Szeretük egymást mielőtt,
Lebuktam az égből és megszülettem.

S az éjben csendben,
Két szárnyaszegett angyal öleli egymást,
Esküdve szerelmet,
Van boldogság, s mindketten tudjuk már.
2004-07-07