Máni
Máni parakléta
meditáció egy rózsához<O😛</O😛
<O😛</O😛
Támaszkodva, támasz nélkül?<O😛</O😛
gyöngülök, erôm alábbhagy -<O😛</O😛
elbocsátottam a sorsot,<O😛</O😛
hirnökét - a mennyországnak.
<O😛</O😛
Bár halálos félelemnek,<O😛</O😛
Lucifer árnya meg nem öl,<O😛</O😛
lázadozva, Isten nélkül,<O😛</O😛
az ismeretlen meggyötör -<O😛</O😛
<O😛</O😛
Fénytôl, sötétsége foszt meg,<O😛</O😛
a zsarnok elme testet ölt,<O😛</O😛
csak az igaz szeretetnek,<O😛</O😛
nem szab határt se ég, se föld.<O😛</O😛
<O😛</O😛
Elbocsátottak a dolgok,<O😛</O😛
csillagok űzték lelkemet, <O😛</O😛
önmaga fölébe röppent, <O😛</O😛
az égen járó képzelet -<O😛</O😛
<O😛</O😛
Megfogóztam Istenemben,<O😛</O😛
a legfôbb Jó, Ki várt reám,<O😛</O😛
nem vágyhattam többre, végül,<O😛</O😛
megszülte énem, önmagát -<O😛</O😛
<O😛</O😛
Csodát tehet a szeretet, <O😛</O😛
a lélek gyógyulva árad,<O😛</O😛
ha önmagát adva enged, <O😛</O😛
társat lel a Jó magának.<O😛</O😛
<O😛</O😛
Csodát tesz - ki felismeri, <O😛</O😛
a jóság kincse kell neki,<O😛</O😛
s nem érez mást, csak örömet,<O😛</O😛
ha rózsát hajt egy feszület....<O😛</O😛
<O😛
</O😛