Szuhanics Albert versei

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 4

• #661

​

Emlékek útján​

Alattam egy cabrió robog,
felettem az őszi nap ragyog.
Szívemben egy régi dalt zenél
a bágyatag, októberi szél.​

Dalt duruzsol a motor nekem,
átszáguldok hosszú éveken.
Erre jártam harminc éve már,
most rohanok hűlt emlék után!​

Arra megyek, száz határon át,
hol meglátom kis talpam nyomát.
Egy pillantás, máris ott leszek,
hol gyermekként lepkét kergetek.​

Sárga homok..., mezítláb futok,
hozzád anyám, rám fogsz várni ott!
Régi házunk málló, roskatag,
kacagásunk őrzik vén falak...​

Míg tapostam rozsdaszín avart,
reám a szél mennyi port kavart.
Mégis milyen tiszta voltam én,
meg sem fakult szívemben a fény!​

Autóm zúg, az utat eszi,
szemeimet sós könnyem lepi.
Áldott korom elrohant tova,
gyorsabban mint cabriók sora.​

Rohan kocsim, túl a kanyaron,
emlékeim mögöttem hagyom.
Már csak a szél borzolja hajam,
dúdolok egy kis dalt egymagam.​

Debrecen, 2009. 10. 03.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 5

• #662

​

Az új gazda​

Elment a nyár, elvitte mindenét,
integetett, lengetve szép kezét.
Elköltözött - egy régi fuvaros
vén kocsiján -, üres a háza most.​

Vidám lak volt, sok fényes ablaka,
úgy ragyogott, alig volt éjszaka.
Szellő vitte a rózsák illatát,
csókolta Hold a nyárnak lábnyomát.​

Ezer madár, zöld fáin énekelt,
gyümölcs érett, úgy pompázott a kert.
Az állatok utódot hoztak ott,
ellepték azt szerelmes boldogok.​

Halovány fény, oly csöndes lett a ház,
hideg szobák, és hosszú éjszakák.
Beköltözött az új lakója most,
bútorokat magával nem hozott.​

Szegény az ősz, szomorkás, hallgatag,
sárgul a kert, rőt fái alszanak.
A fű deres, s nehezen ébred ő,
reggel kopott ruhában jő elő.​

Elköltöznek a kedves madarak,
fogadja a fekete varjakat.
Botladozik, szobája oly hideg,
sóhaja száll, bánatos dalt liheg...​

Ne sírjatok, mert telik az idő,
a gazdag nyár, jövőre visszajő!
Én készítem a legszebb álmokat,
ha jő a tél, majd hozzánk látogat.​

Debrecen, 2009. 10. 04.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 7

• #663

​

Szeretem a szódavizet​

Szeretem a szódavizet
frissíti a fáradt szívet,
itt pezseg a poharamban,
hadd hajtsam fel azon nyomban!​

Arany a sör, nagyon vonzó,
nem is lennék ünneprontó,
mégsem iszom sört te veled,
szeretem a szódavizet!​

Bíborvörös a hegy leve,
el is telnék vígan velem
a zamata csodás lehet...,
de legfeljebb fröccsöt nyelek!​

Abból is csak hosszú lépést,
ugye nem okozok sértést,
s borpincében ki hall ilyet?
szeretem a szódavizet!​

Hej de finom a pálinka,
piros-fehér-zöld pántlika
díszíti a szép üveget,
de meghúznom mégsem lehet...​

Mert a szívem választottja,
itt priccol a poharamba,
kristály tiszta és hogy pezseg,
szeretem a szódavizet!​

Barátaim, ha meghalok,
én már csak annyit akarok,
locsojatok, hogyha lehet
síromra sok szódavizet!​

Debrecen, 2009. 10. 03.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 15

• #664

​

A vers maga jó hír​

Költészet, szójáték,
szépen szőtt ajándék.
Lelkünknek javára,
jól figyelj szavára!​

Mit szaval szavaló,
ajkán szól a való.
Szavakkal korbácsol,
vagy csak szíve lángol.​

Olykor csupa líra,
gyöngybetűkkel írva.
Máskor dörgedelem,
véres veszedelem.​

Felébreszti lelked,
dús rétre terelget.
Versekre éhesen
legelhetsz kéjesen.​

Néha elvarázsol,
távlatokat vázol.
Vagy csak megnevettet,
meghozza jókedved.​

Jöhet kövér felhő,
mit szerelmes szellő
Utadba terelhet,
szitál rád szerelmet.​

Ilyen a költészet,
élvezd a szépséget.
Mi lelkednek gyógyír,
a vers maga jó hír.​

Debrecen, 2009. 10. 14.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 17

• #665

A víg özvegy​

Tele vagyok manival,
jó egy gazdag hapival?
Az neked a boldogság,
ha a zsákom pénzes-zsák!​

Csordultig a pénztárcám,
mind rád költöm kis drágám.
Kapsz tőlem egy sportkocsit,
ha szép szemed rám kacsint.​

Vén vagyok, mint országút,
vagyonom nagy, arcom rút.
Számlámon több milliárd,
eurót kérsz, vagy dollárt?​

Veszek neked nercbundát,
abban vadítod Budát.
Irigyed a többi nő,
kiknek pénzért feje fő.​

Kapsz tőlem sok gyémántot,
ha jó leszel, meglátod.
Veszek neked aranyat,
viseld hát jól magadat!​

Igazgyöngyöt nyakadba,
bújj csak ide karomba.
Enyelegjél kedvesen,
minden csókod fizetem!​

Yachtot kapsz névnapodra,
ezer rózsát adok ma!
Csak sétálgass én velem,
kézen fogva, kedvesen...​

Hadd legyek a tubicád,
vesd le, kérlek a ruhád!
Gyönyörködjem meztelen,
ékszerezett testeden!​

Te vagy minden vágyam ma,
bújj ide az ágyamba!
Arany órát veszek én,
ölelj hát meg, kis csibém!​

Ha karodban ébredek,
suttogj nekem szépeket!
És ha még sem mozdulok,
én boldogan meghalok..​

Egészségem oly kevés,
hamar elvisz majd a vész.
De te mindent örökölsz,
hogy ha addig meg nem ölsz...​

Királynőként élhetsz majd,
vágyad Dubaiba hajt.
Luxus szállón gondolj rám,
élvezd ki a vagyonkám!​

Debrecen, 2009. 10. 16.​

<!-- / message --><!-- sig -->

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 17

• #666

​

Ezüst gitár​

Felhők felett
ezüst gitár,
a Hold dalol,
fénydalt szitál.​

Bizony arról
szól az ének,
hogy szeretlek
nagyon téged!​

Hozzád szállok
vágyam szárnyán,
elhajózom
holdi bárkán.​

Ezüst sugár
a lajtorjám,
beléphetek
vágy ajtóján?​

Tárd ki szíved,
ez nem álom,
megérkeztem
holdsugáron.​

Kósza felhő
megfürdetett,
énekeltem
a fák felett.​

Szerelmes dalt
mely rád talál,
a kezemben
ezüst gitár.​

Minden virág
szirmát zárja,
nyíló ajkad
csókom várja.​

Most lehunyod
fénylő szemed,
te enyém vagy,
s tied leszek!​

Debrecen, 2009. 10. 16.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 23

• #667

​

Állatmesék​

Volt egyszer egy kiscsibe,
megkergette Gizike.
Ijedtében csipogott,
csipp, csipp, ehhez nincs jogod!​

Volt egyszer egy malacka,
beesett a patakba.
Újj, újj, segítsél mamám!
röff, röff megyek kisbabám!​

Volt egyszer egy kiskutya,
megkarmolta a cica.
Vaú, gyere kis gazdám,
véres lett az orrocskám!​

Volt egyszer egy kiskacsa,
azt hitte, hogy ő liba.
Meg is próbált gágogni,
nem tudott csak hápogni!​

Volt egyszer egy barika,
megrúgta egy paripa.
Beteg lett a barika,
gyógyítgatja Marika.​

Volt egyszer egy kis kecske,
felbandukolt a hegyre.
Követték a gyerekek,
a kis kecske mekegett.​

Volt egyszer egy varjú, vén,
megbámulta a tehén.
Ott van vége a versnek,
hol a tehén legelget!​

Debrecen, 2009. 10. 18.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 25

• #668

​

Az őszi légy​

A légy legyengül ősszel,
e röpködő hőssel
te nem találkozol.
A légyzümmögés oda,
már elbújt, de hova?
Hol gémberedett testtel,
reszket, s nem keres fel
tégedet, bár cukros az ételed.
A légy most félti életét,
tudja, hogy nem fürge légy
ez időtájt őkelme,
felfogja a légyelme,
ha lépre megy az édesen,
megfizetne véresen
míg megszállná krémesed,
vagy beköpné rétesed,
felkaphatod légycsapód,
s lapos lenne hamar,
mit falról le nem kapar
ember erős körme.
Jó lenne egy körte,
kóstólgatni körbe -,
éhét így sírja el,
ez a bús légykebel.
Lefogyott és gyenge
az őszi legyecske.
Nem szemtelen, van szeme,
eme nagy összetett,
nem mint e kis szösszenet,
mit ide leírtam.
Te kis légy, nyugton légy,
elbújva maradj még!
Mert ha kegyeskedsz,
s elő legyeskedsz,
én lészek légyölő,
mint ama galóca.
Alattad a lóca,
én rögvest megöllek
bele is döngöllek!
Hát ne kérdezd szép e,
az őszi légy vége!​

Debrecen, 2009. 10. 23.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 28

• #669

​

Elszakadt a gatyamadzagom​

Elszakadt a gatyamadzagom,
kösdd meg babám, mert én elhagyom!
Ebből lenne csak nagy baj az ám,
gatyásodik az én vén gatyám!​

Kifeslett az ingem ujja rég,
varrogassad, drága feleség.
Ha megszúrnád gyönge ujjadat,
adok érte édes csókokat.​

Leszakadt a kabátom zsebe,
úgy megtömtem, bonbonnal tele.
Hoztam neked rózsa-csokrokat,
csókból ajkam milliónyit ad.​

Öltsed kincsem, az én zsebemet,
gyógyítgassad fájó sebemet!
Ott sajog az, benn a szívemben,
egy az írja, szeressél engem!​

Megszakad az én szívem hamar,
érted dobog, szeretni akar.
Olyan nagyon kíván tégedet,
vagy meghalok, vagy tied leszek!​

Elszakadt a gatyamadzagom,
újat veszek, ezt így nem hagyom.
Cseréld babám, fűzzed korcba hát,
mentsük már meg ezt a vén gatyát!​

Debrecen, 2009. 10. 26.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 28

• #670

​

Talpra Petőfi!​

Talpra Petőfi, térj vissza hozzánk!
Könnyekben úszik bús Magyarország.
Jöjj el a köddel, miben eltűntél!
Harmatos réten, vérben feküdtél...​

Világszabadság, szabad rablásban,
nem az mit vártál, valami más van.
Nyomor, mint vaskéz országunk súlytja,
uzsora-kamat, szörnyű a súlya...​

Talpra Petőfi, magyarnak vége!
Prés alatt szenved istened népe.
Fejsze alatt a nemzetnek fája,
Súlyos csapások zuhognak rája.​

Gyökerét rágja globális tőke,
A kamat lába törtet előre.
Rúgja a tövét, töri az ágat,
Turul-madárra skorpió rácsap.​

Égetik, gyűrik a magyar zászlót,
Milyen hatóság emelne rá szót?
Gumival lövik szemét a népnek.
Kiáltsd versedben, a magas égnek!​

A Magyar Isten, segítsen rajtunk!
Elfogy a nemzet, nem ezt akartuk!
Nyomorban élünk, munka sem akad.
Adóság, kamat nyakunkba szakad!​

Az Isten mentsen ettől a csődtől!
Létszámunk elfogy, s jő bánat csőstől.
Házasság, gyerek? Nem tudsz megélni,
Kenyeret, jövőt hogy fogsz remélni?​

Utolsó idők törtek magyarra,
A pokol ura tán ezt akarja?
Talpra Petőfi! Túl élt a nemzet,
Már több Mohácsot, de mit sem vesztett!​

Talpra Petőfi, szavald el versed!
Mi Urunk hallja, ki elközelgett.
Nem hagyja veszni a magyar népet.
Eljön az Isten, feltámaszt téged!​

Talpra Petőfi, ne hagyja senki,
Őseink földjét kezünkből veszni!
Gyökerünk rágja, mételyes féreg,
Talpra Petőfi, mi várunk téged!​

Debrecen, 2010. 10. 27.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 28

• #671

​

Őszi rózsa​

Őszi rózsa gyönyörű virág,
simogat a gyenge napvilág.
Utolsóként virítasz te már,
hajnalonként rád a dér szitál.​

Őszi rózsa csodás szirmaid,
novembernek kitárod megint.
Frissen, üdén nyílsz a sírokon
késő őszön, halvány alkonyon.​

Gyertya fénye táncol te neked,
a sírkövön árnyad megremeg.
Őszi rózsa, légy emlékhozó,
s az utolsó bánat hordozó.​

Frissen, üdén hirdeted nekünk,
bár elmúlik a mi életünk.
Telünk után vissza tér a nyár,
hisz a lelkünk új tavaszra vár.​

Az illatod őrzi a nyarat,
amiből még szirmod megmaradt.
Minden virág emléked neked,
kikeletről szól az éneked.​

Őszi rózsa, köszönöm neked,
hogy az Isten minket így szeret.
Te vagy nekünk ősi hírhozó,
van új élet és hogy élni jó!​

Debrecen, 2010. 10. 27.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Október 29

• #672

​

Bár jöhet a tél most​

Földre hull a sárga falevél,
nyár ízét őrzi a kósza szél.
Oly hűsek az esték,
az ősz is lehet szép...
De most már mellettem te legyél!​

Hamar dér lepi el a hajunk,
tova száll tavaszunk, a nyarunk.
Ha nem nézünk széjjel,
már jön egy bús éjjel....
Itt az ősz, s ifjak nem maradunk.​

Fáradtan pereg a falevél,
nem hagy el sohasem a remény.
Bár jöhet a tél most,
míg friss havat szél hoz...
Bánatos te azért ne legyél!​

Szívedben maradj te ifjú még,
képzeld el, hogy a tél véget ért.
De nekem most nézd el,
te bármit is érzel...
Vén szívem dobban új tavaszért!​

Debrecen, 2009. 10. 28.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 2

• #673

​

Fázik a kicsi csacsi​

Fázik a kicsi csacsi,
nincs neki sál a nyakába.
Szánja meg most valaki,
fusson egy sállal utána!​

Fázik a csacsi füle,
jó meleg sapka kell rája.
Anyuci meg is köti,
látja, hogy reszket babája.​

Fázik a kicsi csacsi,
úgy félti a nagymamája.
Ne aggódj, csacsi nagyi,
így szól a kicsi csacsi rája.​

Nem fázom már sohasem,
van nekem meleg ruhácskám.
És puha pulóverem,
most adta rám az anyácskám!​

Debrecen, 2009. 11. 2.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 3

• #674

​

Zúg a Volga​

Zúg a Volga, nagy a vize,
a partján él Tánya.
Tányának a kunyhójában
lakik Tánya lánya.​

Tánya lánya kicsiny Olga,
mi az Olga dolga?
Az hogy kitől származik ő,
e kérdést megoldja.​

Szvetlána a szomszéd asszony,
ismeri a titkát.
Olgának az édesapja
nemzette Kátyenkát!​

Sógornője gyermeke is
úgy hasonlít rájuk.
Mintha csak testvérük lenne,
olyan Nyinocskájuk.​

Ott hol regényes a tájék,
zöldül sok nyírfácska.
Irina vár Másenykával,
ki Irina lánya…​

Hej Másenyka, kis Nyinocska,
ki hát az apátok?
megtudjátok gyorsan tőlem,
ha majd arra járok!​

Elárulom titkon nektek,
kíváncsiak vagytok?
Én jártam a Volga partján,
s én vagyok az apjok!​

Debrecen, 2009. 11. 03.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 5

• #675

​

Álombál​

Az ajka vérpiros,
szépsége kiabál.
Szén-szeme csillogó,
és közben áll a bál.​

Alakra királynő,
fenséges tartása.
Orcája szépséges,
én vagyok hű társa.​

Kecsesen hajlékony,
az orrát fenn hordja.
Ott virít pár szeplő,
ez taszít mámorba.​

A keble oly feszes,
ülepe domború.
Tekintete eszes,
mért lennék szomorú?​

Hiába tagadnám,
enyém a legszebb nő.
Irigy a férfi nép,
mély vágyban szenvedő.​

Boldogan táncolunk,
vádlija oly csinos.
Kivillan szép combja,
izgalmasan izmos.​

Magamhoz vonom őt,
keringő dallamán.
Hullámzó, lágy zenén,
el is szállunk talán.​

A nyitott ablakon,
a dallam elragad.
Röppenünk, táncolunk,
vén platánok alatt...​

Lépünk hűs harmaton,
harsogó fű kövér.
Az őspark felragyog,
felforr bennünk a vér.

Messze a kastély már,
távol a bálterem...
Karodban ébredek
egy álmos reggelen...​

Debrecen, 2009. 10. 05.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 6

• #676

Haverok és nők​

Mondd csak el kedves Mihály,
hogy néha szíved de fáj!
Neked is sajog sebed,
pedig hát tele zsebed...​

Belátod, ugye János,
hogy fogad már hiányos.
Nőkre te nem mosolyogsz,
s nevetni elbújva fogsz.​

Jól tudom rólad Árpád,
hogy mindig üres tárcád.
Ám kedved mindig remek,
minden lány veled nevet.​

Nekem a lelkem sajog,
amikor magam vagyok.
Hiányzik a kedvesem,
nem lehet mindig velem...​

Férfiak vagyunk mi lásd,
van nekünk ezer hibánk.
Nők nélkül mivé legyünk?
esendő szívünk nekünk...​

Bár jöhet sör és foci,
haverok, néhány sztori.
Kocsmába vetjük magunk,
s ott nőkről álmodozunk...​

Ti vagytok a fényözön,
boldogság, minden öröm.
Ennyi mi juthat nekünk,
ti vagytok az életünk...​

Debrecen, 2009. 10. 06.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 11

• #677

Ki hiszi el...​

Ki hiszi el, ki hiszi el,
mit mondani akarok?
Ezért aztán, higgyétek el,
sokszor csöndben maradok!​

Ki viszi át, ki viszi át
a bizalmat túlpartra?
Vízen járva, mint mi Urunk,
mélyen, szívből akarva...​

Ki ad nekünk szeretet,
ezen a bús őszutón?
Mi elmúlhat, el kell múljon
minden bús sorsfordulón.​

Kiben bízhat árva szívünk,
számíthatunk egymásra?
Aki érzi, az tudja is,
mi nem várhatunk másra!​

Csakis együtt, összefogva,
nincs akadály számunkra.
Bizalommal, töretlenül
vágyjunk legszebb álmunkra!​

Debrecen, 2009. 11. 11.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 15

• #678

Arany haja van a napnak​

Arany haja van a napnak nyáron,
kibontja a delelő határon.
Felizzik a szerelem parázsa,
karodba űz csodás tűzvarázsa.​

Veres haja van a napnak ősszel,
nagy kalapot hordat a vén csősszel.
Settenkedne tolvaj a szőlőbe,
megállj betyár, nem eszel belőle!​

Fehér haja van a napnak télen,
fenn világlik, sápadt-opál fényben.
Háztetőn jár, s ha hófelleg szakad,
kéklő lékből langyos sugarat ad.​

Ezüst-szőke lány a nap tavasszal,
egész nap a szabadban marasztal.
Incselkedik, kacsintgat ő nékem,
nézd rám pirít a tavaszi szélben.​

Debrecen, 2009. 10. 30.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 15

• #679

​

Emlékek útján​

Alattam egy cabrió robog,
felettem az őszi nap ragyog.
Szívemben egy régi dalt zenél
a bágyatag, októberi szél.​

Dalt duruzsol a motor nekem,
átszáguldok hosszú éveken.
Erre jártam harminc éve már,
most rohanok hűlt emlék után!​

Arra megyek, száz határon át,
hol meglátom kis talpam nyomát.
Egy pillantás, máris ott leszek,
hol gyermekként lepkét kergetek.​

Sárga homok..., mezítláb futok,
hozzád anyám, rám fogsz várni ott!
Régi házunk málló, roskatag,
kacagásunk őrzik vén falak...​

Míg tapostam rozsdaszín avart,
reám a szél mennyi port kavart.
Mégis milyen tiszta voltam én,
meg sem fakult szívemben a fény!​

Autóm zúg, az utat eszi,
szemeimet sós könnyem lepi.
Áldott korom elrohant tova,
gyorsabban mint cabriók sora.​

Rohan kocsim, túl a kanyaron,
emlékeim mögöttem hagyom.
Már csak a szél borzolja hajam,
dúdolok egy kis dalt egymagam.​

Debrecen, 2009. 10. 03.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 November 15

• #680

Ötven év felett​

Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.​

Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...​

Ötven év felett, fél évszázad emléke,
háborgó lelked már legyőzte a béke.​

A kis unokád ma néked minden kincsed,
felnőtt gyermeked, szeretve rád tekintget.​

Ezüst éveken túl, hitvesed kezében
megnyugszik kezed..., sok évtized tüzében.​

Ötven év felett, már őszülő hajadban
sötét szál fakad..., még van erő a napban!​

Életed csodás az őszidő tüzében,
ötven év felett, még virul száz reményben!​

Debrecen, 2009. 11. 15.​