Igazából talán teljesen mindegy,hogy félmillió vagy egymillió;talán az is,hogy magasan képzett vagy abszolút képzetlen.
Szerintem senki nem jön el hazulról,amíg valahogy el tudja viselni a vele történő dolgokat.Amíg a család kiáll mellette.Amíg a szülei nem akarnak élve örökölni utána,amíg a barátai le nem cserélik egy jobban fizető állásra.
Az embert elég hosszú ideig tudja Ady,József Attila,Arany ,Petőfi Apostola,mindenki,aki már nem él,vigasztalni,visszatartani,amíg a fejébe nem verik,hogy NINCS RÁD SZÜKSÉG.Mert a bécsi út túloldalán minden készen van,amért TE FOGYATÉKOS ,itt küzdesz.TE vagy a probléma,amíg itt vagy.
A baj az,hogy tárgyilagosan nézve,az otthonmaradóknak pillanatnyilag mindig komoly haszna van abból,hogy a többi elment,több marad nekik,kevesebb konfliktussal.Nem biztos,hogy ez szelekció,vagy kontraszelekció
.
Hihetetlen,hogy József Attila verse egyetlen szó kivételével,szóról szóra stimmelni látszik.
Kiemeltem azt a részt, amiről szeretném azt gondolni, hogy te sem gondolod komolyan.
Miből marad több? Az egy lakosra jutó aszfaltból tényleg több négyzetméter jut nekünk, maradóknak. Ha elmegy a tehetséges, jól diagnosztizáló orvos és marad a középszer, miből jut több? Rossz diagnózisból. Abból jut több, hogy az új, ifjú háziorvos lecseréli a bevált gyógyszereimet, nem merek arra gondolni, hogy olyan gyár gyógyszereire, amelyiktől jutalékot kap... Én meg kínlódok az új "korszerűbb" gyógyszer összes mellékhatásával. Ha felpanaszlom, azt érzem a hozzáállásából, hogy velem rengeteg baja van.
Elmegy az empatikus képességgel rendelkező ápolónő, a maradó hangnemét és stílusát jobb feledni.
Miből jut több annak a nyugdíjas házaspárnak, akiknek egy szem gyereke Írországban dolgozik, és rendes gyerek lévén, évente egyszer-kétszer hazalátogat? Legfeljebb jobbfajta teából, amit a gyerek ajándékba hoz. Borítékolom, hogy nélkülöznék!
Aki kiment, az be volt épülve a társadalom szövetébe, szerepe volt, kapcsolatai voltak. Ez a szövet egy-két emberrel is sérül, nem millióval!