Az Utolsó Vacsorán, amikor Krisztus azt mondta: "Ez az én testem, és ez <o></o>az én vérem", ezzel azt akarta megmutatni, hogy a szellem minden anyagban benne<o></o> van, egyedileg, mégis összefüggően, és arra akart utalni, hogy ne azonosítsák többé <o></o>
Őt a testével. Mert tudta, hogy a holttest nem az Övé. <o></o>
Mindezt félremagyarázták. Krisztus ezután változtatott módszerein; hívei előtt<o></o> gyakran testen kívüli állapotban jelent meg (vö. János 20-21, Máté 28, Lukács 24). <o></o>
Azelőtt nem tette ezt ilyen mértékben. Megpróbálta megértetni velük, hogy nem halt <o></o>meg, de ők inkább jelképi mivoltában akartak Őrá tekinteni. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Fizikai jelenlétére nem volt többé szükség, sőt az adott körülmények között inkább <o></o>zavarólag hatott. Ezért egyszerűen elkívánta (akaratlagosan eltávolította) magát<o></o>
Ő tudta: a sebek nélkül nem hinnék el, hogy Ő az, aki; annyira meg voltak <o></o>győződve arról, hogy azokkal a sebekkel halt meg (vö. János 20). <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Azért evett, hogy bebizonyítsa: életben van (János 21, Lukács 24, stb.), de ezt is <o></o>úgy értelmezték, hogy a szellem képes táplálékot venni magához. Azt akarták hinni, <o></o>hogy Krisztus megfeszíttetett és feltámadt.<o></o>
nagy vonalakban megegyeznek ugyan, a részletek tekintetében <o></o>mégis sok különbség van Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma között. Például János 19 szerint Krisztus maga vitte a keresztfát, Lukács 23-ban <o></o>viszont az olvasható, hogy a cirénei Simon vitte utána. Az evangéliumokkal<o></o> kapcsolatban sok nehéz kérdés és bonyolult okfejtés ismeretes; a feltevések <o></o>
szerint szájhagyományon és közös irodalmi vagy dokumentumforrásokon<o></o> alapulnak; kérdéses, hogy bármelyikük tekinthető-e szemtanúi beszámolónak <o></o>
Krisztus életéről [a legutóbbi időkben megerősödött az a nézet, hogy Márk <o></o>evangéliuma alig néhány évvel Krisztus halála után keletkezett]; kérdéses, <o></o>hogy nem kellene-e az evangéliumokat pusztán egyetlen hagyomány, nevezetesen <o></o>
Krisztus léte és hatása megfogalmazásának tekinteni, stb.<o></o>Az esszénusok gyökerei mélyen a görög misztériumvallásokba <o></o>
nyúltak vissza. Az esszénusok egyes csoportjai iskolákat alapítottak, <o></o>amelyek nem azok voltak, mint aminek látszottak. Megtévesztő álcázáshoz folyamodtak. <o></o>A kezdő tanítványokat különböző próbatételeknek vetették alá, mielőtt közel <o></o>
kerülhettek a belső doktrínákhoz. Voltak más esszénus csoportok is azon <o></o>kívül, amelyiket általában emlegetni szokták.<o></o>
(Az ismert esszénus szekta Krisztus korában, az első évszázad elején működött <o></o>a Szentföldön. A történetírás békés csoportként tartja számon.) <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Az esszénusok szektája, ahogy általában ismertté vált, egy nagyobb, ősi testvériség <o></o>fennmaradt csoportja volt. Működött Kis-Ázsiában is. Igyekezett befolyást gyakorolni <o></o>a népek és csoportok kultúrájára. Az esszénusokat néhány alapvető gondolat
az általánosan ismert szekta, egy leágazás Afrikában, valamint az említett kis-ázsiai. <o></o>Laza kapcsolat állt fenn közöttük, így idővel a legbelső doktrínákban is számottevő <o></o>különbségek mutatkoztak.<o></o>
Iskoláik látszólag más irányú oktatást nyújtottak. Az idegent ebben a másik csoportban <o></o>tartották. Volt, aki úgy járta végig az iskolát, hogy nem is tudott a beavatottakról, <o></o>az álcázás hátterében folyó munkáról.<o></o>
A zelóták némelyike is eredetileg esszénus volt. Az esszénus szekta megelőzte a <o></o>zelótákét. Keresztelő János az összes fontos szempontból esszénus volt; ám az az <o></o>ember, aki ilyen módon a nyilvánosság elé lép, automatikusan kiválik a csoportból, <o></o>
ez történt barátoddal, Jánossal is. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Legutóbbi olvasmányaimból tudom, hogy a zelóták <o></o>csoportja sokkal agresszívabb, fél-politikai zsidó szekta volt, amely ugyancsak <o></o>az első század elején működött a Szentföldön. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Egyes esszénusok János sikereit, haladását látva féltékenységet éreztek. <o></o>János egy időben megpróbálta a széttagolt csoportokat egyesíteni, de nem járt sikerrel. <o></o>
Kudarca súlyos teherként nehezedett rá. A tűz ritkán szelíd, és Keresztelő Jánosban <o></o>épp akkora tűz lobogott, mint Pálban. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Ő sokkal szelídebb ember volt, de a maga módján éppoly fanatikus, mint korának <o></o>többi főszereplője. Sokkal elszántabban tudott harcolni valami ellen, mint valamiért. <o></o>
Krisztus küldetése az volt, hogy elhozza az üzenetet, Jánosé az, hogy előkészítse a <o></o>terepet. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>Jánosnak ifjúkorában kapcsolata volt egyik unokanővérével. Egész életében ennek <o></o>tudata elől menekült, mert bűnnek tartotta. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <o></o>Ezeket az embereket úgy feszítette a küldetéstudat, mint szél a vitorlát, de személyiségjegyeik <o></o>szükségszerűen olyanok voltak, mint a többi emberé abban a korban. <o></o>
A többieknél előbbrevalónak kellett mutatkozniuk, mielőtt Krisztus felfedhette volna, <o></o>hogy ő több, mint az átlagemberek. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
A létrejött bonyodalmak szükségszerűek voltak az adott vallási drámában. Annyiban <o></o>voltak kreatívak, hogy magukban hordták az egyetlen magot, amely a ti fogalmaitok <o></o>szerint azon a helyen, abban a korban kikelhetett. (Szívélyesebben).<o></o>
