Hát nézd én leírhatom az óriások történetét, de nem tudom, mi értelme, ha úgysem hiszed el.
Szóval, az egész azzal kezdődött, hogy a Nibiru.beli anunnakik megalkották i. e. 300 000-ben az előemberből (Homo Erectus) az ősembert (Homo Sapiens. Utána Semjasa az igigik közül (igigik = "fénydémonok") arra kényszerítette az anunnakikat, hogy kereszteződjenek az ősemberrel, azaz a Homo Sapienssel. Ezt a Biblia is említi. (Ha már forrásokra vagy kíváncsi, ugye.) És ebből a "frigyből", kereszteződésbők jöttel létre az óriások, a "Nephilimek"!
I. e. 9564-ben az Özönvíz vetett véget az óriások hegemóniájának a Földön. Az Özönvív okozta egyben Atlantisz kontinensének a pusztulását, elsüllyedését is.
Az emberiség Mezopotámiában fejlődött az előbb említett korszakban, i. e. 300 000. -- i. e. 10 000. között, az anunnakik irányítása alatt. Pl. Inanna (Istár) volt az egyik ilyen anunnaki asszony, az Édenkertet is, mely ugye Mezopotámiában volt "Innanna édenkertjének" szokták nevezni. Ahol Ádám és Éva utódai éltek, fejlődtek.
I. e. 40 000-ben létrehozták a Homo Sapiensből (ősemberből) a mai embert, a Homo Sapiens Sapienset. Ebben az alkotásban már Thot is részt vett. (Thot = Hermész Triszmegisztosz, a bölcsesség védistene.)
Az emberiséget ekkortájt az igigik közül Azázel rosszra tanította, és ezzel bűnre csábította.
(Ezért volt az a szokás a régi zsidóknál, Mózes idejében, hogy monden évben kihajtottak egy kecskét a pusztába, mely a bűneiket jelképezte, és ott a sivatagban hagyták éhen pusztulni. Így áldozták föl Azázelnek a kecskét. Ezzel egyidőben az Istenüknek, Jahve Istennek is mutattak be állatáldozatot, bárányból, de azt úgy, hogy megölték a bárányt, levágták.)
Hát ennyi volna a történet röviden összefoglalva.
Kösz, ez is több a semminél. Én persze nem a történetre vagyok kíváncsi, azzal nálam is tele van a padlás, hanem a forrásaidra, amik alapján azt állítod, hogy
tudod, ez az igazi történet, és nem a kismillió másik. Amennyire meg tudom ítélni, a te sztorid egy Sitchin-franchise, ámbár még ahhoz képest is túl eklektikusnak tűnik.
Néhány példa: Semjasa a héber mitológiában szerepel, míg az anunnakik és a Nibiru a mezopotámiaiban (de míg az első a sumer kortól fogva, változó jelentéssel, addig a második a sémita akkádoknál bukkan fel először). Az igigik szintén sémita találmány, akkádul Égieket jelent a nevük. És természetesen a Bibliában egyikük sem szerepel, mint ahogy az óriásokról is csak ennyi van benne:
"Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."
Ebből elég egyértelműnek tűnik, hogy az óriások a "frigy" előtt is ott voltak, tehát nyilván nem annak következményei.
Az Özönvíz és Atlantisz elsüllyedésének i.e. 9564-es dátuma a mme. Blavatsky-féle Teozófiai Társaság leleménye, ennek semmi köze sem a mezopotámiai, sem a héber mitológiához, egyedül a hölgy "írói munkásságának terméke".
Azt semmi nem igazolja, hogy i. e. 300 000. -- i. e. 10 000. között az emberiség csak Mezopotámiában fejlődött volna. A legkorábbi, megbízhatóan azonosítható H sapiens leletek 150-200 ezer éves között vannak, és Afrikából kerültek elő. A mai Irak területén talált legkorábbi Homo sapiens lelet egy 60-80 ezer évesre becsült "neandervölgyi", de azt sem Mezopotámiában, hanem a hegyvidéken találták. Inanna (pontosabban Istár, mivel sémita forrásról van szó) pedig nem anunnaki, hanem iggigi volt, legalábbis az Agyagtáblák üzenete c. kötetben megjelent egyik hozzá szóló himnusz tanúsága szerint. Mezopotámiában, pontosabban Uruk városában Ininnának nem édenkertje, csupán kertje volt, ahogyan az a Gilgames-eposz szövegeiből is kitűnik. És ebben természetesen nem a héber Ádám és Éva élt és fejlődött, hanem többek között az a fa, amelyből Gilgames varázsdobját és dobverőjét készítette.
Ez a 40000-es dátum sem Thot egyiptomi kultuszában, sem a kr. u. II. - III. sz.-ban keletkezett hermetikus szövegekben nem szerepel, szintén New Age lelemény.
Azázel szintén a héber, és nem a mezopotámiai mitológia szereplője.
Ilyen alapon én is mondhatnám, hogy a Jézuska hozta a Mindenki Karácsonyfáját tavaly a Parlament elé, hiszen ő Jehova fia volt, aki azonos a görög Uranosszal, akinek gyermekei voltak az óriás titánok. A férfi titánok hamar kipontozódtak, de Jézus, aki egy másik New Age mítosz szerint nő volt, és valójában Jézának hívták, ma is él a Himalájában, a jetik és a szintén több száz évig élő hunzák társaságában.
Hogy ez hit csak, vagy a valóság volt, abban én nem lehetek 100 %-ig biztos, de mivel én már évek óta ezt kutatom, és már vagy 100 internetes cikket is elolvastam a témában, enciklopédiákban is utánanéztem, könyveket/újságokat, tévés dokumentumfilmeket is láttam a témáról, stb. .... stb. .... stb. ...., ezért én már negyjából tudom, mi a hiteles forrás, és meg tudom különböztetni a mesét a valóságtól!
Azt, hogy valaki szeret áltudományos könyveket olvasni és videókat nézni, tudományos kutatásnak semmiképpen nem nevezhető. Márpedig ezeket a források (Sitchin, mme. Blavatsky, a hermetikus és a New Age legendárium) a tudomány képviselőinek túlnyomó többsége szerint ebbe a kategóriába tartozik. Ezért nekem legalábbis úgy tűnik, hogy egyáltalán nem tudod megkülönböztetni a mesét a valóságtól, és a tudományt az áltudománytól. Ez utóbbi különösen reménytelen feladat akkor, ha egy-egy témával kapcsolatban a tudomány álláspontját is csak áltudományos forrásokból ismered.
Hogy ez hit csak, vagy a valóság volt, abban én nem lehetek 100 %-ig biztos, de mivel te forrásként többszöri kérdésemre is csak a Bibliát (azt is hamisan) jelölted meg, logikusnak tűnik a következtetésem.
Attól, hogy szereted tanulmányozni a MITOLÓGIÁT, a TÖRTÉNELMET/RÉGÉSZETET, és a VALLÁST is, még nem fogsz teljes képet kapni az eseményekről, és nem ismered meg a valóságot. (Biztosan ismered a régi viccet: "...szeret sakkozni? Akkor miért nem tanul meg?"
) Főleg akkor, ha ELEVE ÚGY ÁLLSZ HOZZÁ, HOGY HISZEL BENNE!(HINNI AKARSZ BENNE!) A valóság megismeréséhez szükséges ismeretek megszerzésének ugyanis a tapasztalatok szerint sokkal hatékonyabb és megbízhatóbb módja a tudományos kutatás, ezért igyekeznek az áltudományos szerzők is következetesen a tudományosság látszatát kelteni. Annak viszont elengedhetetlen része a "szkeptikuskodás", a kétkedés és a vita, amit ezek az emberek úgy kerülnek, mint ördög a tömjénfüstöt.