Lopakodo árnyam elkísér oda, Hol égurben porlanak a galaxisok. Mások szuletnek más idokre, Sejtekben szunnyadnak megváltok és bolcsek, A régholtak ujra élednek Nyomodban járok haragom tuzelve. Testem-létem utánad nyul, A tér sem szabhat határt, Idofolyamok végtelen sodrában élek hát miattad tovább. Majd beérlek,lecsapok rád S megvívjuk a holtak harcát.(Wilmer Baltinos)