Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

Akármilyen játékot is játszol, eljön benne az a pillanat, mikor a játékosoknak ki kell teríteniük a kártyáikat egymás előtt.
 
A játék tartson, ameddig a játéknak van ideje, de amikor komoly dolognak jön el az ideje, abba kell hagyni a játékot.
 
Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.
 
Mit keresek én itt? Ezt a kérdést mindig felteszi magának az ember. Mit? Semmit! Otthon mit keresek? Magamat, a munkámat, a családomat, pénzt, mit keresnék? Semmit! Nem keresek, vagyok.
 
A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan, ki kicsoda. Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak, és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van. Ki az? Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Néha. És csak akkor, ha már késő.
 
Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.
 
Oldal tetejére