Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

Nekem, már nem,
Érdemes élni,
Pedig oly sok jó dolog
Létezik e csodás, szép Világon,
Mely elég lenne ahhoz is, hogy egy
Csepp,boldogságot leljek,
Életemben.
 
Meghalni látnám családom,
Testvérem, szeretteim,
És mi marad nekem?
Egy összetört szív, melyet már,
Semmi se, de semmi, nem gyógyíthat meg,
Elveszítettem mindent,
Ami nekem szent, és sérthetetlen.
 
Ha meghalok, barátaim mellé temessenek,
Hogy halál után, boldogan feküdjek
A síromban, így a lelkem is tovább fénylik e szűk világban.
 
A város felett, egy magas oszlop állt,
A Boldog herceg színarany szobra,
Rozsda barna szíve aranyfüsttel aranyozva,
Mindkét szemében kéken ragyogó opál.
 
Tisztult helyén minden fénye,
Vörös rubint kardja markolatán,
Méregzöld pokol varjú a vállán-
Így volt a boldogság szemfényvesztése.
 
Amin túl vagyok ma,
másnap, már nem léphetek túl,
mert a jövőm visszanéz,
és okot keres életemre.
Látja, amint az öröm izzadsága ver,
és ahogy zaklatott álmaimból riadok.
Lelkiismeretbe öltözve vonulnak
egyre többen bűneim,
olyankor dacos révületben
születő verseimben
Istenhez rimánkodom.
Most a vidám nyár összefekszik
az ősz bánatával,
napfényes nászban
színekké olvadnak,
hitben, örömben, reményben
megszülnek engem,
hogy naponta mindent
újra kezdhessek.
 
Oldal tetejére