olyan csönd ömlik végig a városon, mintha egyszerre aludt volna el az összes gyerek, és a lámpák, és a világ minden zaja... talán te is, ebben a pillanatban alszol el... te, akit nem ismerek, akiről csak szeretném azt hinni, hogy létezel.
tiszta, friss, nyugodt, csendes...
valahogy semmi nem arról szól, hogy ma az embernek kötelességei, kötelezően elvégzendő feladatai lennének.
de az idill - mint általában - nem tarthat sokáig.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.