Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

Roland Vitéz a setét toronyhoz ért

Jaj! – Cutberth-et idéztem, a remek
Pirospozsgás és szőke cimborát,
S éreztem is már szinte, mint fon át
Karja – hogy el ne hagyjam helyemet –
Mint rég. De egy éj, és ő kegyveszett!
Hevem hűlt s szívem vacogott tovább.
 
Roland Vitéz a setét toronyhoz ért

Majd – mint avatásán – a hajdani
Gáncstalan lovag: Giles ötlött elő.
Ki merné azt – hetvenkedett –, mit ő?!
De vált a szín. Mellére valami
Hóhér papírt tűz. Lovagtársai Nézik.
Leköpdösött, rongy hitszegő!
 
Roland Vitéz a setét toronyhoz ért

Ily múltnál a jelen is többet ér; –
Tovább homályba-fúlt ösvényemen!
Se hang, se fény, meddig csak lát a szem.
S míg lestem: száll-e bagoly s denevér
Az éjben, emlékeim a fenyér
Elverte, elterelte hirtelen.
 
Roland Vitéz a setét toronyhoz ért

Keresztbe folyt egy kis, sebes patak,
Váratlanul, mint kígyó hogyha jön,
S nem lágyan – noha lagymatag mezőn –,
Hisz fürdethetett volna ez a hab
Izzó ördög-patát is, oly harag
Vitte tajtékzón, örvény-pörgetőn.
 
Roland Vitéz a setét toronyhoz ért

Mily csekély víz s mi vad! – A part felett
Pár satnya, guggoló égerbokor
S pár ázott fűz szorongott s dőlt komor-
Némán a vízre: öngyilkos sereg;
S mi – bármiképp – gyötrőjük lehetett:
Érzéketlen futott a vízsodor.
 
Leples bitang

Csontjaimon csupasz hús
Ha tüzes Apolló sarkantyúz
Fagyjankó ha kirúg rám
Zsákvászon a lábkapcám
 
[FONT=&quot]Levesem bádog csajkában
Cukrom a mások markában
Közel a sitthez a Tigris-sor
Jól élek szemetes tartályból

[/FONT]
 
[FONT=&quot]Korom az éj és vakul a szem
A gyár belében odalenn
Mezitláb rovom a puszta követ
Gyere és hallgasd nyög az öreg

[/FONT]
 
[FONT=&quot]Futok és félek pucér srác
Szívem hidege híd alatt ráz
Visítok rakpart parazsadon
Testem egy gáztartálynak adom

[/FONT]
 
[FONT=&quot]Lángol a hajam álmomban
Tüzel a karom és karmom van
Vas-királyé a törzsem
Szárnyam lecsüng törötten

[/FONT]
 
[FONT=&quot]Bujálkodók az éjben
Vak úton csontos holdfényben
Szűzek szajhák férfiak
Vétkezhettek leplem alatt

[/FONT]
 
Tetovált lány

Ó igen, látom rajtad van, ki vagy.
Kicsi a kereszt, a halálfej nagy.
Bár a jelet a világ tette rád,
Szó nélkül álltad, lettél tetovált.
 
Melleden matróz, karodon 'Anyám',
Kilencszázötven és 'Zugló a hazám',
'Szeretlek Erzsi', 'Haver vagy, János',
'Csapat csak egy van, a Ferencváros'.
 
Karodra írták, hogy 'Bűn az élet',
Nevettél rajta, s a bőröd égett,
A tű csak futott és a haverok
Röhögve olvasták: Hülye vagyok!
 
A hetedik

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szûljön meg az anyád!
Egyszer szûljön égô házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
 
Ellenség ha elôdbe áll,
hét legyen, kit elôtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdôségnek,
egy, kit ôse bôgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, --
a hetedik te magad légy!
 
Szeretô után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengôt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendôcskére tapos, --
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.
 
Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szûlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettô vitéz és tudós négy, --
a hetedik te magad légy.
 
Oldal tetejére