Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

szabbe79

Állandó Tag
Állandó Tag
C. Ágnes

Nevelődve
Vártalak s jöttetek, épp ahogyan kértem,
a nem jár-t nem félve, naiv-eltökélten...
s hogy tán nem is velem szerettetek volna
rögös útra lépni... akkor ki gondolta...?

És időbe telt, míg felnőttem hozzátok,
érteni tanultam szótlan rosszallástok,
gyermeki nyíltsággal elém tükröt tartva
idomult szülővé az éretlen anya.

Jöttetek, s már értem: isteni kegyelem,
hogy beragyogjátok érdemtelenségem.
Veletek kincs a múlt és a jövő hálás,
könny és mosoly között ti vagytok az áldás.
 

szabbe79

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez volnék én
Ez volnék én, ők pedig a családom,
Itt élünk, és én hálás vagyok érte,
Hogy nem raktak ki valamelyik utcatérre,
Hogy nem ragadtunk meg egy wécé falán,
És hogy nem kellett ingáznunk egy vonat oldalán.
Nem hálózott be semelyik reklám, se párt,
Hogy szórjuk üzenetét, mint egy óriásplakát,

Ez volnék én, ők pedig a családom,
Ez a pár hasábon hagyott érzelmi lábnyom.
Csak pár szó, melynek életcélja,
Hogy a költő gondolta érjen célba,
Egy szerelmi vallomás, ami azért született,
Hogy szíved belső hangján puszilgassa füledet.
A te hangodon megszólalni kiváltság és felemelő,
Mert hallom... ott van benne a gyengédség és a lelkierő,
Szeretete volna látni, hogy a felismerés mosoly,
Nem tudtad, de én igen, gyönyörű, ha olvasol.
 

szabbe79

Állandó Tag
Állandó Tag
Márta Bosnyákné Harpauer

Úton hazafelé
Úton hazafelé szívem a torkomba dobog,
Ahogy a kanyargós szerpentinen haladok,
Az ismerős táj szívemet melengeti,
Tudom, a következő kanyar után mi fog jönni.

Ismerem a fákat az út menti erdőben,
A korlát melletti félelmetes mélységet,
Tudom, hogy hol nyílik itt a legszebb ibolya,
S kankalin itt erdőben él, nem virágbolti primula.

S a városba beérve ismerem a házakat,
Melyek nem változtak az elmúlt ötven év alatt,
S vannak még itt lakók, kik emlékeznek ránk,
Tudják azt is, ki volt Apám és Anyám.

S megvannak a régi játszóhelyek,
A pad is, min este ültünk mi, gyerekek.
Hangos ricsajtól harsogott a környék,
A fenyőfa nagyra nőtt, mi kicsi volt még.

Végigjárom a régi, boldog helyeket,
Hol gyermekként játszottam önfeledten,
Szinte leperegnek előttem a gyermekévek,
Míg itt éltem, boldog voltam minden percben.
 

szabbe79

Állandó Tag
Állandó Tag
Kiüresedett szoba
Állok az ablakban, és nézem a világot:
ketrecbe zárt lelkem az égbe kiált most.
Engedj ki!

Látom a tájat - piszkos utcát, házat - s a szürke eget.
Kedvemre nézhetem eleget.
Ha ember sétál el, hát végigmérem őt is:
nálam szegényebb bizony úgysincs.
Van tető a fejem fölött, éppen ennem is akad mit,
de ha szeretet nincs, nem érek én semmit.
De abból nincsen, az elfogyott.
Testvéreim közt szétosztották, és nekem már nem jutott.
Kérlek!

Utál engem.
Hiba vagyok csak szemében,
nem is kellettem neki, hát miért tartott meg?!
Csalódás vagyok csak szívében,
mert ő megsértett, s én is megsértettem.
De hogy tényleg gyűlöl, sohasem hittem.
Könyörgöm, vigyél el innen!

Elhagyott, elvesztettem:
életemben nincs, ki szeressen.
Engedj megtenni azt!

Állok az ablakban és nézem a világot:
elrothadt, elsorvadt lelkem haldoklik most.
Látom a tájat - gyönyörű utcát, házat - s a csodás, kék eget.
Kedvemre nézhettem eleget.
Ha ember sétál el, hát végigmérem őt is:
kiáltok, de elsiet, már segítségem sincs.
Ne hagyj, szenvedni.
 

szabbe79

Állandó Tag
Állandó Tag
Mi vagyunk
Ha szél vagy, én szél vagyok, mi szél vagyunk.
Ha föld vagy, én föld vagyok, mi föld vagyunk.
Vagy viharfelhővé változol s változunk,
vagy az anyaföldbe olvadsz s olvadunk.
Ha jég vagy, én jég vagyok, mi jég vagyunk.
Ha tűz vagy, én tűz vagyok, mi tűz vagyunk.
Vagy olvadsz, én olvadok, mi olvadunk
vagy lobogsz, én lobogok, mi lobogunk.
Te csókolsz, én csókolok, mi csókolunk,
s már miénk minden, mit álmodunk.
Te szeretsz, én szeretek, mi szeretünk,
hisz így lett teljes az életünk.
 

szabbe79

Állandó Tag
Állandó Tag
Bíró Regi

Vallomás
Hazugság minden szó, amit a szádon kiejtesz,
nem bírom hallgatni, a világból kikergetsz,
unom már a mindennapos hazugságot,
inkább hagyj békén, hadd lássak világot,
elegem van, hogy állandóan lenézel,
itt hagylak minden rossz emlékkel,

tudom, szembenézni a hibáddal nem mersz,
úgyhogy csendbe kilopakodok a ház ajtaján
egy csillagos este folyamán,
vissza nem nézek, gyűlöletem itt hagyom,
s könnyes szemmel egy szebb világba távozom,

megakadályozni nem tudsz, de tudom nem is akarsz,
ez csak egy álomkép marad, hogy szakadó esőben utánam rohansz,
szép álmok, szép emlékek nem maradnak,
nekem már csak a rossz marad,

a kiabálásod esténként a fülembe cseng,
a pofonok, miket adtál az arcomon terjeng,
ugyan piros hely nem látszik már,
de a lelkem még azóta is emiatt fáj,

s amikor "beszélünk" gyomrom összeszorul,
torkomon gombóc akad, egy szót nem tudok mondani,
ha mondanék, akkor is félbeszakítanál,
úgyhogy tovább ballagok az utamon.
 

szabbe79

Állandó Tag
Állandó Tag
Karóczkai József

Élj!
Szeretnél szaladni, selymes fűben hasalni,
angyalokkal suhanni, szabadnak maradni,
csak előre haladni, magadnak dalolni,
mosolyra fakadni, virágokat szagolni?

Mondd csak, miért nem teszed még?
Az életed így egy nagy nevetség!?
Még az sem, inkább ez a siralom,
ahol lustán a sok lehetőséget siratod.

Mert félsz megtenni, amit szeretnél,
érdekel, hogy mit szólnak, ha nevetnél,
kínzod magad, vársz és már nem remélsz,
egyszerűbb sajnálkozni, így csak henyélsz.

Ma még élhetsz, láthatsz sok csodát,
nem csorbíthatod az időd vasfogát,
vágj most bele, mindegy, mire vágysz,
megbánni azt fogod csak, amire vársz!

Nézz most magadra, becsüld, aki vagy,
teljesítsd vágyaid, akár esik, akár fagy,
mikor mesélsz, s visszagondolsz erre,
legyél büszke a tartalmas életedre!

 

szabbe79

Állandó Tag
Állandó Tag
Én
Holdtölte, napsugár, álom, remény,
veled szerény, másokkal kemény,
van kinek gazdag, és kinek szegény.

Lehetek uncsi, de néha egy regény,
rossz is lehetek, és tán jó legény,
hallgatsz, de hagyom még, regélj.

Velem csodákat magad is megélj,
álomhegy csúcsára boldogan felérj.
Én én vagyok, boldogságot remélj,
ha megismersz, szeress hát belém!
 
Oldal tetejére