Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

még pár

Ezt csak azért írom, mert már meg kellene lennie a legalább 20 hozzászólásomnak, de látom, hogy teljes tag vagyok-e már.

nekem volt már több hozzászólásom csak úgy látom idővel eltűnnek ezek.

Sziasztok! Én is új vagyok itt.

De jó neked

De jó nekünk.

És de rossz azoknak, akiknek az értelmetlen hozzászólásaimat kell olvasni.

Megyek is vissza játszani, az kevésbé erőltetett.

Erről jut eszembe:


[SIZE=+1]ERŐLTETETT MENET [/SIZE]
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.

abcdefg

én is új vagyok, és nagyon szeretnék letölteni, mert nagyon sok jó könyvet láttam

és persze feltölteni is, mert nekem is sok jó könyvem van, ami remélhetőleg még nincs fent ezen az oldalon.

Dylan Thomas
És nem vesz rajtuk erőt a halál

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,

Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad

Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,

Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;

És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt

Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,