Üdv mindenkinek!
Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
Jó dolgok vannak itt...
Cseresznyevirág meséje
Egyszer volt, hol nem, élt egy király, akinek született egy lánya, aki, mivel a cseresznyefák virágzásakor jött a világra, a Cseresznyevirág nevet kapta. A haja mézszínű, a szeme kökény, orcája piros, mint a cseresznye. A király felesége meghalt, így egyedül nevelte lányát. Telt-múlt az idő, Cseresznyevirág egyre szebb lett. Szeretett a kertben anyja virágai közt festegetni, énekelni, furulyázni. Nagyon szép képeket készített, olyan gyönyörűen énekelt, furulyázott, hogy mindenki a csodájára járt.
Nőtt, nődögélt, majd kérők is megjelentek az udvarban, de a király mindegyikben talált valami kivetnivalót. Lánya orcája egyre sápadtabb, szomorúbb lett, mert már szeretett volna férjet találni magának. Dalai is egyre szomorúbbak lettek, aki hallotta szinte sírvafakadt tőle. A király el is határozta, nem lesz ilyen önző, mégis csak elengedi a lányát, ha megfelelő kérő jelentkezik. Az udvarmester jelentett is, hogy megérkezett a Bodzavári királyfi. Hívatta is a lányát a király, aki épp a kertben festegetett. Cseresznyevirág amint indult be a palotába, egyszerre csak elsötétedett, nagy zengés támadt, s ott termett a hétfejű sárkány. Megragadta Cseresznyevirágot, és huss! elrepült vele. Hej, búsult a király, sírt, hogy most mi tévő legyen. Így szólt a Bodzavári királyfi:
- Felséges királyom, én megkeresem a lányát, kiszabadítom, mert amint megláttam a festményt róla, egyből bele is szerettem.
A király nagyon megörült, s odaadta a királyfinak Cseresznyevirág furulyáját, hogy azt vigye el, mert a lánya, ha azt meglátja, tudja majd, hogy segíteni akar neki. Ment a királyfi, hosszú utat megtett már, de hiába kérdezősködött, senki nem tudta hol lakik a sárkány. Egyszer egy erdőhöz ért, ahol favágók sok fát vágtak már ki. Kérdezi a királyfi, miért vágják ki ezt a sok fát.
- Az erdőben áll egy vár, annak a gazdája a hétfejű sárkány, s ő kérte, hogy vágjunk ki annyi fát, amennyiből egy csodaszép vár felépülhet majd, ahova szép feleségét viszi majd.
A királyfi megörült, mert tudta, jó helyen jár. Ment az erdőbe megkeresnia várat. Ahogy odaért, bezörgetett. Az ablakon Cseresznyevirág kukkantott ki.
- Jaj, menj innen, mert a sárkány ha megjön, felfal téged!
A királyfi elővette a furulyát, megmutatta, hogy őt az apja küldte, s addig el nem megy, amíg ki nem szabadítja. Cseresznyevirág beengedte a várba, beszélgettek. Aztán az erdőbe visszaküldte a királyfit, ne hogy a sárkány észrevegye. Megjött este a sárkány s azt mondta:
- Phi, de emberszagot érzek!
- Á, csak még mindig az én illatomat érzed - mondta Cseresznyevirág.
A sárkány azt is észrevette, hogy a lány egy napocskát festett a képre, holott addig, csak sötét, szomorú képeket festett, de nem szólt. Másnap újra jött Bodzavári királyfi és azt mondta:
- Próbáld megtudni, miben tartja az erejét. Hátha így könnyebben legyőzhetem.
Újra visszament az erdőbe. A sárkány este megint csak azt mondta:
- Phi, de emberszagot érzek!
Cseresznyevirág megnyugtatta, hogy csak ő van itt nincs más. A sárkány átkutatta a palotát, de senkit sem talált. Látta, hogy az nap még vidámabb, még szebb kép készült, mint előtte.
Cseresznyevirág azt mondta, hogy azért vidámabbak a képei, mert egyre jobban érzi itt magát. S ha feleségül szeretné venni, akkor minden titkát el kell mesélnie, mert egy férj feleségnek mindent kell egymásról tudnia. A sárkánynak jól estek ezek a szavak, s elmesélte mit szeret enni, inni…
- Kedves sárkányuram! És az erődet miben tartod?
- Van egy ládika, abban van egy gyémántos gyűrű, aki azt az ujjára húzza, akkor abba száll át az én erőm - válaszolta a sárkány.
Másnap jött a királyfi és együtt kezdték keresni a ládikót, de nem lelték. Már esteledett, de hiába keresték, nem találták a ládikót. Már majdnem feladták, amikor Cseresznyevirágnak eszébe jutott, hogy lehet, hogy a sárkány ágyában van, a matrac alatt. Hát, tényleg ott volt. A királyfi az ujjára húzta a gyűrűt, s érezte, hogy egyre erősebb lesz. Jött a sárkány, de bíz alig vonszolta magát, egyre fogyott az ereje.
- No, sárkány - állt elé a királyfi - az életedet meghagyom, de Cseresznyevirágot magammal viszem.
Azzal a sárkány egyik táltos lovára pattantak, s huss! elrepültek vele vissza a Cseresznyevirág palotájába. Az öreg király sírt örömében, mikor meglátta a lányát. A királyfinak adta a fele királyságát is. Nagy lakodalmat csaptak. Cseresznyevirág pedig olyan szép képeket festett, hogy a csodájára jártak más országokból is, s ezentúl csak vidám dalokat énekelt, furulyázott.
Tán most is élnek, ha meg nem haltak. Ha látsz egy virágzó cseresznyefát, jusson eszedbe Cseresznyevirág meséje!
Egyszer volt, hol nem, élt egy király, akinek született egy lánya, aki, mivel a cseresznyefák virágzásakor jött a világra, a Cseresznyevirág nevet kapta. A haja mézszínű, a szeme kökény, orcája piros, mint a cseresznye. A király felesége meghalt, így egyedül nevelte lányát. Telt-múlt az idő, Cseresznyevirág egyre szebb lett. Szeretett a kertben anyja virágai közt festegetni, énekelni, furulyázni. Nagyon szép képeket készített, olyan gyönyörűen énekelt, furulyázott, hogy mindenki a csodájára járt.
Nőtt, nődögélt, majd kérők is megjelentek az udvarban, de a király mindegyikben talált valami kivetnivalót. Lánya orcája egyre sápadtabb, szomorúbb lett, mert már szeretett volna férjet találni magának. Dalai is egyre szomorúbbak lettek, aki hallotta szinte sírvafakadt tőle. A király el is határozta, nem lesz ilyen önző, mégis csak elengedi a lányát, ha megfelelő kérő jelentkezik. Az udvarmester jelentett is, hogy megérkezett a Bodzavári királyfi. Hívatta is a lányát a király, aki épp a kertben festegetett. Cseresznyevirág amint indult be a palotába, egyszerre csak elsötétedett, nagy zengés támadt, s ott termett a hétfejű sárkány. Megragadta Cseresznyevirágot, és huss! elrepült vele. Hej, búsult a király, sírt, hogy most mi tévő legyen. Így szólt a Bodzavári királyfi:
- Felséges királyom, én megkeresem a lányát, kiszabadítom, mert amint megláttam a festményt róla, egyből bele is szerettem.
A király nagyon megörült, s odaadta a királyfinak Cseresznyevirág furulyáját, hogy azt vigye el, mert a lánya, ha azt meglátja, tudja majd, hogy segíteni akar neki. Ment a királyfi, hosszú utat megtett már, de hiába kérdezősködött, senki nem tudta hol lakik a sárkány. Egyszer egy erdőhöz ért, ahol favágók sok fát vágtak már ki. Kérdezi a királyfi, miért vágják ki ezt a sok fát.
- Az erdőben áll egy vár, annak a gazdája a hétfejű sárkány, s ő kérte, hogy vágjunk ki annyi fát, amennyiből egy csodaszép vár felépülhet majd, ahova szép feleségét viszi majd.
A királyfi megörült, mert tudta, jó helyen jár. Ment az erdőbe megkeresnia várat. Ahogy odaért, bezörgetett. Az ablakon Cseresznyevirág kukkantott ki.
- Jaj, menj innen, mert a sárkány ha megjön, felfal téged!
A királyfi elővette a furulyát, megmutatta, hogy őt az apja küldte, s addig el nem megy, amíg ki nem szabadítja. Cseresznyevirág beengedte a várba, beszélgettek. Aztán az erdőbe visszaküldte a királyfit, ne hogy a sárkány észrevegye. Megjött este a sárkány s azt mondta:
- Phi, de emberszagot érzek!
- Á, csak még mindig az én illatomat érzed - mondta Cseresznyevirág.
A sárkány azt is észrevette, hogy a lány egy napocskát festett a képre, holott addig, csak sötét, szomorú képeket festett, de nem szólt. Másnap újra jött Bodzavári királyfi és azt mondta:
- Próbáld megtudni, miben tartja az erejét. Hátha így könnyebben legyőzhetem.
Újra visszament az erdőbe. A sárkány este megint csak azt mondta:
- Phi, de emberszagot érzek!
Cseresznyevirág megnyugtatta, hogy csak ő van itt nincs más. A sárkány átkutatta a palotát, de senkit sem talált. Látta, hogy az nap még vidámabb, még szebb kép készült, mint előtte.
Cseresznyevirág azt mondta, hogy azért vidámabbak a képei, mert egyre jobban érzi itt magát. S ha feleségül szeretné venni, akkor minden titkát el kell mesélnie, mert egy férj feleségnek mindent kell egymásról tudnia. A sárkánynak jól estek ezek a szavak, s elmesélte mit szeret enni, inni…
- Kedves sárkányuram! És az erődet miben tartod?
- Van egy ládika, abban van egy gyémántos gyűrű, aki azt az ujjára húzza, akkor abba száll át az én erőm - válaszolta a sárkány.
Másnap jött a királyfi és együtt kezdték keresni a ládikót, de nem lelték. Már esteledett, de hiába keresték, nem találták a ládikót. Már majdnem feladták, amikor Cseresznyevirágnak eszébe jutott, hogy lehet, hogy a sárkány ágyában van, a matrac alatt. Hát, tényleg ott volt. A királyfi az ujjára húzta a gyűrűt, s érezte, hogy egyre erősebb lesz. Jött a sárkány, de bíz alig vonszolta magát, egyre fogyott az ereje.
- No, sárkány - állt elé a királyfi - az életedet meghagyom, de Cseresznyevirágot magammal viszem.
Azzal a sárkány egyik táltos lovára pattantak, s huss! elrepültek vele vissza a Cseresznyevirág palotájába. Az öreg király sírt örömében, mikor meglátta a lányát. A királyfinak adta a fele királyságát is. Nagy lakodalmat csaptak. Cseresznyevirág pedig olyan szép képeket festett, hogy a csodájára jártak más országokból is, s ezentúl csak vidám dalokat énekelt, furulyázott.
Tán most is élnek, ha meg nem haltak. Ha látsz egy virágzó cseresznyefát, jusson eszedbe Cseresznyevirág meséje!
Cseresznyevirág: Keleten, és Európában is a tavasz és a szűziesség szimbóluma. Keleten a cseresznyevirágzáskor szoktak a családok kivonulni a szabadba és megünnepelni a tavaszt. Ez ott nagyon nagy ünnep, a megújulást, a télből felébredő természet ajándékait ünneplik ilyenkor. A japánok a csersznyevirágot sakurának, magát az ünnepet hanami néven tisztelik, mely virágnézést jelent. Első szerelem idején szokás ilyen virágot ajándékozni.
szőcs kálmán: cseresznyevirágok éneke
A fák virágai még tavasszal lehullanak,
egy sűrű illatú éjszakán, és sohasem látják gyümölcsüket,
melyekért kinyíltak, szenvedtek, szerettek.
Cseresznyefák virágai vagyunk,
a napsugárból álmokat szövünk mi,
mely gyümölcse lesz az érkezőnek.
És ha kócos kis szelecskék jönnek,
hajunkba tűzzük szirmaink, s ha tűnni
is fogunk, ők őrzik illatunk.
Cseresznyefák virágai vagyunk.
Szép éhű életünk rövid, s az éjek
még hosszúak. És meg kell küzdenünk
késői faggyal, dérrel, bár nekünk
segít a nagy Idő, és bár az élet,
a méhdöngés, a munka már örök.
Sokan vagyunk a dolgos kerteken,
bő lesz a termés hát, olyan, hogy bárki
annyit vehet majd, amennyit megkíván.
Szép ez. Mind többen kezdünk nyílni, lám.
Jó élni így, és messze, messze látni.
Cseresznyefák virágai vagyunk.
Nem mi vívtuk ezt az új tavaszt ki,
de benne lett szép apró életünk.
Vagyunk, legyen gyümölcse rengeteg
a jövendőnek, ám a sok kerek
érett gyümölcsből nem juthat nekünk.
Cseresznyefák virágai vagyunk.
S a fák virágai még tavasszal lehullanak,
s egy sűrű illatú éjszakán, de csillagos gyümölcsök között
majd tudják az utódok: kinyíltunk, szenvedtünk, szerettünk.
S teremtettünk.
A fák virágai még tavasszal lehullanak,
egy sűrű illatú éjszakán, és sohasem látják gyümölcsüket,
melyekért kinyíltak, szenvedtek, szerettek.
Cseresznyefák virágai vagyunk,
a napsugárból álmokat szövünk mi,
mely gyümölcse lesz az érkezőnek.
És ha kócos kis szelecskék jönnek,
hajunkba tűzzük szirmaink, s ha tűnni
is fogunk, ők őrzik illatunk.
Cseresznyefák virágai vagyunk.
Szép éhű életünk rövid, s az éjek
még hosszúak. És meg kell küzdenünk
késői faggyal, dérrel, bár nekünk
segít a nagy Idő, és bár az élet,
a méhdöngés, a munka már örök.
Sokan vagyunk a dolgos kerteken,
bő lesz a termés hát, olyan, hogy bárki
annyit vehet majd, amennyit megkíván.
Szép ez. Mind többen kezdünk nyílni, lám.
Jó élni így, és messze, messze látni.
Cseresznyefák virágai vagyunk.
Nem mi vívtuk ezt az új tavaszt ki,
de benne lett szép apró életünk.
Vagyunk, legyen gyümölcse rengeteg
a jövendőnek, ám a sok kerek
érett gyümölcsből nem juthat nekünk.
Cseresznyefák virágai vagyunk.
S a fák virágai még tavasszal lehullanak,
s egy sűrű illatú éjszakán, de csillagos gyümölcsök között
majd tudják az utódok: kinyíltunk, szenvedtünk, szerettünk.
S teremtettünk.
Turistaút napkeletre, de gyönyörű volt
Kísérőnk egy japán leány, aki tolmácsolt
Én neveztem így, te Cseresznyevirág
Mert szerelmünkkel együtt nyílt ki minden fán az ág
Napkeltétől napnyugtáig minden gondolatom hozzád száll
Csillagfényes éjszakákon várlak Cseresznyevirág
Most már minden oly távol van, a tenger és a partján a kicsi ház
Hol a kertben hófehérbe öltöztek a fák
Szép kis Cseresznyevirág, te voltál a boldogság
Szép volt, szerelmünk oly szép, oly gyorsan elszállt az a pár hét
Napkeltétől napnyugtáig minden gondolatom hozzád száll
Várj csak várj, mert eljövök még hozzád Cseresznyevirág
Szép kis Cseresznyevirág, te voltál a boldogság
Szép volt, szerelmünk oly szép, oly gyorsan elszállt az a pár hét
Napkeltétől napnyugtáig minden gondolatom hozzád száll
Várj csak várj, mert eljövök még hozzád Cseresznyevirág
Kísérőnk egy japán leány, aki tolmácsolt
Én neveztem így, te Cseresznyevirág
Mert szerelmünkkel együtt nyílt ki minden fán az ág
Napkeltétől napnyugtáig minden gondolatom hozzád száll
Csillagfényes éjszakákon várlak Cseresznyevirág
Most már minden oly távol van, a tenger és a partján a kicsi ház
Hol a kertben hófehérbe öltöztek a fák
Szép kis Cseresznyevirág, te voltál a boldogság
Szép volt, szerelmünk oly szép, oly gyorsan elszállt az a pár hét
Napkeltétől napnyugtáig minden gondolatom hozzád száll
Várj csak várj, mert eljövök még hozzád Cseresznyevirág
Szép kis Cseresznyevirág, te voltál a boldogság
Szép volt, szerelmünk oly szép, oly gyorsan elszállt az a pár hét
Napkeltétől napnyugtáig minden gondolatom hozzád száll
Várj csak várj, mert eljövök még hozzád Cseresznyevirág
Cseresznyevirág
Már annyit vártam rád,
homlokomra az idő
bárányfelhőnek tűnő
redőket rág...
Már annyit vártam rád,
hogy elszáradt hajamon
az örök szépségű
cseresznyevirág.
Jószay Magdolna
Már annyit vártam rád,
homlokomra az idő
bárányfelhőnek tűnő
redőket rág...
Már annyit vártam rád,
hogy elszáradt hajamon
az örök szépségű
cseresznyevirág.
Jószay Magdolna
Az első kép amit meditációimból valóságban is láthattam több ezer kilométerre az otthonomtól, úgy hogy nem is számítottam rá, hogy ahova mentem ilyet láthatok.Különös volt a felismerés, jó érzéssel és boldogsággal töltött el.Életemben fontos szerepet játszik a cseresznyefavirága.
Hasonló témák
