Egy öreg, fáradtnak látszó kutya sétált be az udvaromba. Jól táplált volt, és a
nyakörvéről is látszott, hogy van gazdája. Bejött velem a házba, és elaludt a
nappali sarkában. Egy órával később odament az ajtóhoz, én meg kiengedtem.
Másnap újra megjelent, és megint aludt egy órát a sarokban. Ez így ment több
héten át. Kíváncsiságból tűztem egy cédulát a nyakörvére:
"Az Ön kutyája minden
délután a házamban szundikál."
Másnap a nyakörvre tűzve megérkezett a válasz:
"Tíz gyerekünk van, azért nem tud a kutya otthon nyugodtan aludni. Holnap
én is eljöhetek vele?"