Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez ‎

2. (Megy a gőzös dallamára)
Az óvoda virágai nagyon szépek.
Szorgalmasan öntözik a kis kertészek.
Kis kapával megkapálják,
Óvónéni ablakába beállítják.
 
2. (Megy a gőzös dallamára)
Az óvoda virágai nagyon szépek.
Szorgalmasan öntözik a kis kertészek.
Kis kapával megkapálják,
Óvónéni ablakába beállítják.
 
Kimossuk a babaruhát hófehérre,
Kiakasztjuk a ragyogó napsütésre.
Vasalóval kivasaljuk,
Vasárnap a kisbabára rá is adjuk.
Vasalóval kivasaljuk,
Vasárnap a kisbabára rá is adjuk.
 
Kimossuk a babaruhát hófehérre,
Kiakasztjuk a ragyogó napsütésre.
Vasalóval kivasaljuk,
Vasárnap a kisbabára rá is adjuk.
Vasalóval kivasaljuk,
Vasárnap a kisbabára rá is adjuk.
 
Egy kis huncut szélgyerek
falevelet kergetett.
Összevissza kavarta,
feldobálta magasra.

Rászórta a fejemre,
leráztam én nevetve;
feldobáltam, fel az égbe,
kapaszkodjon meg a szélbe!
 
Sír a felhő, hull a könnye,
eső ömlik le a földre.
Issza föld, míg csak bírja,
maradékból lesz a tócsa.
Belelépek, tocsogok,
jaj, már csupa sár vagyok!
Nem baj, csak még essen, essen,
szeretem, ha cuppg, fröccsen!
 
Sír a felhő, hull a könnye,
eső ömlik le a földre.
Issza föld, míg csak bírja,
maradékból lesz a tócsa.
Belelépek, tocsogok,
jaj, már csupa sár vagyok!
Nem baj, csak még essen, essen,
szeretem, ha cuppg, fröccsen!
 
Ez a gomba, de megnőtt!
Hordom majd, mint esernyőt!
Künn az esőn nem ázok,
gombám alá beállok.
Vígan nézem az esőt,
hordok gomba-esernyőt!
 
Piros-arany lombok között fújdogál az őszi szél,
hogyha kicsit csöndben maradsz, meghallod, hogy mit mesél.

Felhők hátán, tengeren túl hűvös idő közeleg,
bércek ormán, fenyvesek közt már a zord tél integet.

Földre hullott falevelet görget már az őszi szél,
figyelj csak jól, azt meséli: közeledik már a tél.
 
Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik!
Minden csupa víz és sár,
ez az ősz, és nem a nyár!
 
Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik!
Minden csupa víz és sár,
ez az ősz, és nem a nyár!
 
Állok az esőn, nézem, hogy potyog,
sok kicsi cseppecske orromon kopog,
csiklandozza arcomat, befogom az orromat,
kinyitom a számat, be is kapok hármat!
 
Donkó László: Elsős leszek

Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!
 
Donászy Magda: Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.

Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!
 
Mentovics Éva: Hív a csengő

Három éves múltam éppen...
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.

Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.

Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.

Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke...
Óvó nénik, kispajtások -
néha azért visszajárok.
 
Oldal tetejére