Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Dsida Jenő


Megbocsátod-é?



Szél vagyok.
Megbocsátod-é
Hogy port hintettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é
Hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é
Hogy ingválladra tört levelet szórtam,

Fű vagyok.
Megbocsátod-é
Hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.
Megbocsátod-é
Hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é
Hogy véletlenül arcodra vetődtem?

William Shakespeare


LXXV. szonett



Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fûszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idõ ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tõled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom."

monika1010 írta:

nem találtam meg ahol leírtad neked hogy sikerült...de köszönöm szépen h nekem leszedted ... nem tudom h h köszönjem meg!!! am arra az e-mail címre fogod küldeni amit leírtam?

Kattints a kibontásához...

elküldtem ... oda , amit leírtál

Radnóti Miklós

Himnusz a békéről


Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!


Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen,- ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor


ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kísért a dalló száju boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?


Ó, jöjj el már te szellős március!
most még kemény fagyokkal jő a reggel,
didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,


s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk
e háboruk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek
tanulja már az öklök érveit.


Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrü illatában
fáján akad a hullni kész dió!


s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak


száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett majd surrog és csivog
a fecskefészektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.


Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!

gorog írta:

elküldtem ... oda , amit leírtál

Kattints a kibontásához...

vissza is írtam...naon szépen köszönöm !

megyek mert már naon fáradt vagyok
további jó böngészést! mégegyszer köszi szépen!
joéjt!syasztok

Ada Negri

Egy év múltán


Éjjelenként sokszor rajtam ül a gond,
Hogy messzebb vagy, mint valaha remélted,
És szívem elszorul,
Hogy olyan nagyon hiába szeretlek,
És lassan, lassan meg kell halnom érted.


Mikor remegő árnyak elsusogják:
Lehet, hogy szemem többé sose láthat,
Hogy minden elmúlik,
Szerelem, hűség: Te is elfelejtesz-
Akkor úgy elfog, úgy elfog a bánat.


Sajnállak akkor Téged s magamat,
Sajnálom akkor szép gyermeki múltam,
S szeretnék édesen
Átsimulni egy naiv imádságba,
Mit hajdan, titkon anyámtól tanultam.


Akkor borzongva, kábult félelemmel,
Összetett kezű imára térdelten
Zokogok, zokogok,
S kisikoltom a néma éjszakából:
Miatyánk Isten, ki vagy a mennyekben!

Ady Endre

Héja-nász az avaron


Útra kelünk.
Megyünk az őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú hája madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Elizabeth Barrett-Browning

36. portugál szonett



Meglátni és megszeretni...Erre én
nem épitettem márványból. Lehet
tartós a vágy, mely ingaként lebeg
bú s bú közt? Fázott bennem a remény,
s mely fölfutó utamra hullt, a fény
hazugnak rémlett, s féltem bár csak egy
ujjal érinteni. Bár detűsebb
s bátrabb vagyok azóta, rám tömény,
új rettegést hagyott az én Uram...
Vágyak, hitek... Csak el ne hagyja a
kezem a Kedves! Jaj, ha átsuhan
hűlt szánkon holtan a csók zamata!
Szív, csalj! ha ő-mert bűn-elveszt olyan
gyönyört, amit megígért csillaga.

Lilyats írta:

Ady Endre

Héja-nász az avaron


Útra kelünk.
Megyünk az őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú hája madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Kattints a kibontásához...

már csak egy kicsi

Ady Endre

FÉLIG CSÓKOLT CSÓK

Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

Így van. Most két napig nem jutok géphez, így most szeretném a "penzumot" teljesíteni...

Juhász Gyula

Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem.

Goethe

Rád gondolok

Paul Verlaine

ŐSZI CHANSON



Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh,

múlni már,
ősz! hullni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

Sun goes down, and we are here together

Juhász Gyula

Elsõ szerelem 1.

Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy õrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És -- végtelen nagy szerelemmel.

SZERETLEK ÉN, SZERETLEK TÉGED...

Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis angyalom,
Csak az fáj, hogy szerelmemet be
Nem bizonyíthatom.
Igy egyszerűen a szavamra,
Ha tetszik, nem hiszed,
És én mikép oszlassam el, ha
Vannak, kétségidet?
Születtem volna gazdag úrnak:
Bizonyságtételért
Egy-egy gyémántkövet dobnék el
Minden kis szavadért.
Ha királynak születtem volna:
Letenném koronám
Egy kis virágkoszoruért, mit
Kezecskéd fűzne rám.
Volnék szivárvány: kérnélek, hogy
Szineimet elfogadd,
És festess bennök szalagot, mely
Övezze derekad.
Ha volnék a világlátó nap:
Ott hagynám az eget,
S a nagyvilág helyett nem néznék
Mást, mint szemeidet!

/Petőfi Sándor/

SZERELEMNEK RÓZSAFÁJA...



Szerelemnek rózsafája...
Árnyékában heverek,
Hulldogálnak homlokomra
Illatozó levelek.
Szerelemnek fülmiléje
Csattog a fejem fölött,
Képzetemben minden hangja
Egy-egy isten-álmat költ.
Szerelemnek poharában
Ajkamat fürösztgetem,
Nem oly édes másból a méz,
Mint ebből a gyötrelem.
Szerelem fejér felhői
Errefelé lengenek,
Mintha engem látogatni
Jőne egy angyalsereg.
Szerelemnek holdvilága
Rám aranypalástot vet,
Eltakarja, felejteti
Vélem szegénységemet.
/Petőfi Sándor/

Nagyon szépek ezek a versek.Köszönöm!