Sziasztok. Lenne egy kérdésem többekközött a teremtő tudathoz is kapcsolódóan. Mi történik a halál után? Az egyértelmű ,hogy mivel a tudatunk megmarad így megmarad a teremtőképessége is , de mégis több variációt eltudok képzelni.
1. A halál után megszabadulunk a fizikai korlátoktól , tehát a semmibe találjuk magunkat, azonban ugyanazzal a tudatossági szinttel , így onnantól kezdve rajtunk áll ,hogy azt a semmit mivel töltjük be (legyen az jézus megjelenése, a menny, a pokol, vagy torz cikázó dolgok , bármi...) , s rajtunk áll az is ,hogy a teremtőképességünknél fogva elkezdünk e lépkedni egy magasabb tudatosságba vagy nem (már aki tud arról ,hogy rendelkezik ilyennel).
2. A halál után megszabadulunk a fizikai korlátoktól , s automatikusan beindul a tudattágulás és innentől nem tudom , mert még nem tudom ,hogy milyen magasabb tudatossági szinteken lenni.
3. A halál után igaz megszabadulunk a fizikai korlátoktól , de belekerülünk egy olyan világba , ami hiába szellemi, ugyanúgy vannak korlátok , és azután abban a világban kezdünk el létezni , amíg tovább nem lépünk onnan is. Most egy olyan világra gondoltam , ami magasabbszintű ennél , mégis közös vonás a korlátok létezése , ami azt is jelenti ,hogy elfogadott bizonyos illúziók abszolútkénti létezése.
4. A tudat visszatér a kollektív tudatba.
5. Valami felkarol minket és elvezet oda ahova mennünk kell.
Válaszotokat előre is köszönöm.
Üdv Vt.!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=schuro&pid=14319
A védikus irodalomban sokszor beszélnek az idő kerekéről, ami nem más, mint a reinkarnáció, az ismételt születések és halálok körforgása. Néha kívánatosnak tűnik, azt gondoljuk, újraélhetünk egy kellemes élményt. Nyugaton a reinkarnáció gondolata sok embert megszabadít a halálfélelemtől. Indiában azonban tudják, hogy a születések és halálok nagyon hosszú idő óta, végtelen hosszú idő óta ismétlődnek, és senki sem döntheti el, hogy csak a kellemes élményeket fogja újraélni. Az újraszületés kényszere súlyos teher, és India bölcsei nem egy módszert javasolnak az elkerülésére. Abban mindannyian egyetértenek, hogy az alapkövetelmény az erkölcsös élet. A buddhista Mitravinda Dzsátakában ezt mondják egy csalónak:
,,Négy után nyolcat számoltál, nyolc után 16-ot, aztán rögtön a 23-at. Mindig csak magadnak akartál jót, ezért magával sodor a hatalmas kerék."
Kapiladéva ezt mondja a reinkarnációról:
"Amikor a lélek az anyagi természet és a hamis ego uralma alá kerül, és önmagát a testével azonosítja, akkor anyagi cselekedetekbe merül, és a hamis ego hatására azt gondolja, minden az övé.Ezért a feltételekhez kötött lélek különféle alacsonyabb és magasabb létformákba vándorol, mindaddig, amíg el nem tud szakadni az anyagi természet kötőerőitől. Amíg anyagi célok érdekében cselekszik, el kell fogadnia ezt a helyzetet." (SB 3.27.2-3)
Nárada Muni pedig ezt mondja:
,,A hernyó úgy mászik az egyik levélről a másikra, hogy előbb átmegy a következő levélre, és csak azután engedi el az előzőt. Az élőlénynek is hasonló módon először szert kell tennie a következő testre, még mielőtt elhagyná azt, amelyikben jelenleg él. Mindez azért van, mert az elme a különböző vágyak tárháza." (SB 4.29.76-77)
Ebből nyilvánvaló, hogy annak, aki a szamszárának nevezett örök körforgásból ki akar szabadulni, az elméjén kell uralkodnia, hiszen ha megszűnik a vágyakozás és a ragaszkodás, megszűnik az ok is, amely az anyagi világban tartja a lelket. A buddhisták azt gondolják, hogy minden vágytól meg lehet szabadulni, és jutalmul eljutnak egy olyan helyre - vagy állapotba -, a nirvánába, ahol egyáltalán semmi sincs. A vágyaktól azonban nem lehet teljesen megszabadulni, a legkiválóbb buddhista is ,,vágyakozik" a felszabadulásra vagy a nirvánára. A vágyakozás a lélek természetéhez tartozik. Krsna azt mondja, hogy csak az anyagi vágyaktól kell megszabadulni, illetve ezeket kell megtisztítani, szublimálni.
"Gyorsan felszabadítom a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét Nekem ajánlja, Rám gondol, és Engem szolgál." (BG 12.6-7)
A reinkarnációt különösen szemléletesen ábrázolják Tibetben, az úgynevezett Kálacsakra mandalában. Kálacsakra azt jelenti, az idő kereke; egyébként a tantrikus buddhizmus egyik különös, szinkretisztikus szent könyve, amelyet akkor írtak Észak-Indiában, amikor a mohamedán hódítás már világosan látható fenyegetés volt. A Kálacsakra mandalában egy félelmetes, fogvicsorgató, fekete démon mandala-formát, vagyis kört szorít magához, ezen ábrázolják az idő fogságában vergődő élőlényeket.
Néha Kálacsakrának nevezik Krsna-Visnu fegyverét is, a harci korongot. Ezért mondja Krsna a Bhagavad-gítában:
,,Az idő vagyok, világok pusztítója. Azért jöttem, hogy mindenkit elvigyek magammal. Csak te maradsz meg, és a testvéreid; különben mindkét fél harcosai elpusztulnak." (BG 11.32)
A harci korong gyakrabban használt neve Szudarsana Csakra. Szudarsana azt jelenti, nagyon szép látvány. A Szudarsana azért olyan szép, mert számos áldásos tulajdonsága vn. Enyhíti a bhakták minden szenvedését, megsemmisíti a bűnöket, de könyörtelenül megbünteti a gonoszokat, pl. Durvásza Munit, aki súlyosan megsértette Ambarisa királyt.
,,Amikor Durvásza látta, hogy minden igyekezete kudarcot vallott, és a Szudarsana csakra egyre közeledik felé, inába szállt a bátorsága, és futásnak eredt, hogy mentse az életét.
Ahogy az erdőtűz lobogó lángjai követik a kígyót, úgy eredt a csakra Durvásza nyomába. Durvásza látta, hogy mindjárt megérinti a hátát, így aztán szélsebesen futott, hogy bejuthasson a Szumeru-hegy egyik barlangjába.
Mindenfelé menekült, még a mennyei bolygókra is, de a Szudarsana csakra elviselhetetlen tüze mindig a nyomában volt." (SB 9.4.49-51)
Durvásza nem is menekült meg addig, amíg a sértett király meg nem kérte az Urat, hogy bocsásson meg a magáról megfeledkezett bráhmanának.
A Szudarsana csakra idő és tér fölött áll, hiszen nem más, mint az Úr egy része. Amikor a Mahábhárata Kálacsakráról beszél, ez alatt a Szudarsana csakra időbeli megnyilvánulását érti. A Visnu Szahaszranáma bevezető szavai szintén erre vonatkoznak. A csakra hatalmas tűz, úgy ragyog, mint ezernyi nap. Ezért eloszlat minden tudatlanságot és sötétséget.
A tüzes kerék az Úr Nrsimha formáját is jelenti. Az Ahirbudhnja Szamhitá azt írja, Nrsimha tüzes haraggal pusztította el Hiranjakasiput, és azonnali segítséget hozott Prahládnak. Ezért mondják, hogy Nrsimha a csakrában lakik, a csakra ,,jelen van Bhagaván Nrsimha körmeiben." A Padma Szamhitá szerint 16 karja van. Így ábrázolják a dél-indiai Srírangam templomban.
A csakrában élnek még az Úr négykarú megnyilvánulásai (csaturvjúha): Vászudéva, Szankarsana, Pradjumna és Aniruddha. Ezért van valaki a Szudarsana csakrában ajánlja fel az imáit, az éppen annyit ér, mintha magának Krsna-Visnunak hódolna.
Sok védikus írás beszél a Szudarsana csakra nagyságáról és áldásairól. A csakra megvédi a félisteneket és az embereket, megsemmisíti a démonokat, igaz tudást adományoz, darabokra szaggatja a színlelt vagy hamis tudást. Ezért a tudósok a csakra segítségét kérik, mielőtt vitába bocsátkoznak; de még ők is elakadnak, ha fel akarják mérni a csakra határtalan dicsőségét. A csakra az univerzum szeme (netra), vagyis a nap, a napkerék.
Egészen biztosan eljön, hogy megmentse az Úr bhaktáit. Nemcsak Durvásza Munit üldözte, hanem elpusztította Sisupálát is, aki megsértette Krsnát. Ardzsuna nagyon hátrányos helyzetből azért tudta megölni Dzsajadrathát, mert a csakra eltakarta a napot. Ennek az eseménynek az emléke maradt fenn a Bibliában: Józsue csak akkor tudta megverni az öt emoreus királyt, amikor ,,a nap megállt Gibeonban, és a hold az Ajalon völgyében." (Józsue könyve, 10.12) Krsna mint Vámana, szintén a Szudarsana csakra segítségével félemlíti meg a démonokat:
,,Amikor a démonok meglátták az Úr univerzális formáját, aki mindent a kezében tartott, és megpillantották a kezében a korongot, az elviselhetetlen forróságot árasztó Szudarsana csakrát, és meghallották íjának zengő hangját, szívüket elöntötte a szomorúság." (SB 8.20.30)
A csakra bárkit felszabadít, aki meghódol neki, de azt is, akit megöl. Így érték el a felszabadulást Sisupála, Narakászura, Paundra Vászudéva, és a Gadzsendrával harcoló krokodil. A csakrának gyógyító ereje is van, különösen járványos betegségek esetében. A Szudarsana csakra minden anyagi és lelki kívánságot teljesít.
De a csakra nemcsak halálos vagy gyógyító fegyver; ennél sokkal misztikusabb. Néha azt mondják, hogy Krsna-Visnu kocsikereket tart a kezében. Honnan származik ez a kocsikerék? A Srímad Bhágavatam elmondja, hogy Krsna még nagyon kicsi volt, éppen hogy csak hasra tudott fordulni. Egyszer felsírt éhségében, de éppen olyan sok vendég volt a házban, hogy senki nem figyelt Rá. A kis Krsna rugdalózni kezdett, és ahogy lábával hozzáért egy szekér kerekéhez, a szekér összedőlt. A kerék leesett a tengelyéről, a küllők szanaszét szóródtak. Mindenki odaszaladt a zajra, Nanda, Jasodá, a vendégek, és találgatni kezdték, mitől borulhatott fel a kocsi. Ezt a kocsikereket tartja a kezében Krsna-Visnu, és ez a kerék ugyanaz, mint a Szudarsana csakra.
