Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton · 2007 Október 8

Tokaji Márton verse:

Éjszaka

Magára húzott csillagköntösében
a Hold az égen áll.
Míg álmaim varázs szőnyegén
a földön lelkem körbe jár.

Tokaji Márton · 2007 Október 8

Tokaji Márton verse:

Ébredés

Elsuhan az éj a felhők felett,
A hajnal pírját elhozza a fény.
Le vetkőzött álmaim tükrében,
Táncra perdül a szendergő remény.

Tokaji Márton · 2007 Október 9

Tokaji Márton verse:

Bizakodjunk

Nappalok éjszakák egymást
váltogatják.
az emberiségnek őrízik a
titkát.
Fények és árnyékok suhannak az
égen,
a természet mindig dolgozik
serényen.
Égnek madarai csak nekünk
dalolnak,
bizakodjunk benne feljön a Nap
holnap.
Millió csillaga van a magas
égnek,
Én csak a szívemet adhatom
tenéked.

Tokaji Márton · 2007 Október 10

Tokaji Márton verse:

A múló évek

A fogyó idő a szép őszi alkony leveleivel
üzent,
évgyűrűit fákra felírta, hogy a tavasz, nyár, ősz messze
ment.
Arcomat nézem gyertya fényben bevéste ráncait az
év,
hiába keresem nem lelem a naptüzének édes
melegét.
Emlék már a csók, az ölelés, zord télben megfagy a
szerelem,
lassan megdermed a világ és minden alszik, pihen
csendesen.
Napóránk már nem mutat időt a fényben fürdeni nem
lehet,
téli elmúlás keserűség vár reánk és felénk
integet.
Bízzunk benne, hogy jön a tavasz a kikelet majd
megérkezik.
a Nap melegétől szívünkben a szerelem is
ébredezik.
Ismét miénk lesz a rét tarka virága a csók és
ölelés,
s együtt fürdünk a tiszta fényben késő őszig, míg lesz
napsütés.

Tokaji Márton · 2007 Október 11

Tokaji Márton verse:

Csendes őszi nap

Selymes napsütésben a levelek szállnak,
Magasban fent lévők színesen pompáznak.
Természet ünnepli a fák karneválját,
Melyre felöltötte a tarka ruháját.
Csendes őszi tájra , ha ráront majd a szél,
Mind a földre hullik, ez a sok szép levél.

Tokaji Márton · 2007 Október 12

Tokaji Márton verse.

Múló idő

Úgy suhan az élet, mint felhő az égen,
Fiatalok voltunk nem is olyan régen.
A Nap és Hold is sokszor lenyugodott,
Az idő elszaladt, s bennünket elhagyott.

Az ezüstös mezőn a sarlós Hold kaszál,
Gondolatainkban, visszatér még a nyár.
Napkorong messziről mi reánk mosolyog,
az ég őszidőben is szép tisztán ragyog.

Tokaji Márton · 2007 Október 13

Tokaji Márton verse:

Csendes éj

Hold aranysugara ül a félhomélyban,
Az égen csillagok fénylenek távolban.
Édes esti szellő hoz álmot szememre,
Hadd legyen az éjjel nyugalom szívembe'.

Ha lehunyom szemem, ringassál karodban,
Őrízd az álmomat csodás országodban.
Ha az éj múlik, a harmatos táj ragyog,
Költögessél lágyan, és én boldog vagyok.

Tokaji Márton · 2007 Október 14

Tokaji Márton verse:

Ezüstkor

Betört hozzád az ősz, elszáradt a virág,
Elteltek az évek, de még áll a világ.
A Nap is mosolyog fent a tiszta égen,
Hátad és dereked sem egyenes régen.

Lassabban jár lábad, nem lépsz már akkorát,
Fel ne vedd az idő ólomláb bocskorát.
Mint eső felhőé oly rövid az élet
Suhannak az évek, fárad a test lélek.

Éld át ifjúkorod, ha emlékekben is,
Idézd fel életed derűsebb perceit.
Soha ne add fel, ne legyél szomorú,
Csak a szépet keresd az élet múlandó.

Sok idő van még, ha szikrázik a parázs,
Kihuny az magától, sokat ne tétovázz!
Dér lepi hajadat, de a szíved dobog,
Az élet csak úgy szép, ha a vágyad lobog.

Tokaji Márton · 2007 Október 15

Tokaji Márton verse.

Örök rejtély

Sötét éjszakában megpihen az élet,
Holnap minden ember már új napra ébred.
Nem tudhatja senki, mit hoz majd a holnap,
Örök rejtély marad minden és minden nap.

Így aztán előre nem kell búslakodni,
Vídáman kell élni, s nem kell szomorkodni.
Mindenkor úgy éljünk, keljünk és aludjunk,
Hogy az életünkről számot adni tudjunk.

Tokaji Márton · 2007 Október 16

Tokaji Márton verse:

Őszi levelek

Színes falevelek a fákon pihennek,
Az ősz nyugalmában a levél tengernek.
De amint a tájon végignyargal a szél,
Szerteszéjjel repül a sok tarka levél.

Tokaji Márton · 2007 Október 17

Tokaji Márton verse:

Őszi elmúlás

Hallod susog az őszi szél,
Neked zenél a sok levél.
A nyárfa ága, hogy rezeg,
Messzire száll a képzelet.

Nem oly rég még rügyfakadt,
Zápor mosta a tájakat.
Mára minden semmivé lett,
Haldoklik most a természet.

A sok színes tarka levél,
Sorsára vár, s talán remél.
Szél letépi elrepiti,
és a földön szétteríti.

Tokaji Márton · 2007 Október 18

Tokaji Márton verse:

Őszi napok

Szeptembernek végén, október elején,
Gyengén pislog a Nap fenn az égmezején.
Fújdogálnak lassan, hűvös őszi szelek,
Érezzük már mi is elmúlt a nagy meleg.

Ünnepelnek a fák színesben öltöztek,
Tarka ruhájában pózol a természet.
A Nap is oly bágyadt, elfáradt a fénye,
Alíg- alíg pislog le az öreg földre.

Tokaji Márton · 2007 Október 19

Tokaji Márton verse:

Öszi hangulat

A természet csodás szép nagy
játékában,
hajunkra száll a dér az őszi
elmulásban.
Fiatalság felénk messziről
integet,
repülnek felettünk ezüstös
fellegek.

Évezred tengerén az úszó
napszekér,
életünk alkonyát hátán hordja a
szél.
A mosoly is megfagy a szemünk
tükrében,
ezüst hodfényhajó lebeg a
sötétben.

Égi mezősíkon szárnyaló
képzelet,
becsüljük meg egymást addig amíg
lehet.
Csendben telt a tegnap vége lesz a
mának,
végtelen időben az ember
fiának.

Tokaji Márton · 2007 Október 21

Tokaji Márton verse:

Visszatért a nyár
/imresszionosta költemény/

Néztél és nem szóltál
némán követelek
tétován lépkedtem
s Te nem adtál jelet
Térben és időben elveszítettelek
saját utam járva
vártam jöttödet
Kerestük helyünket
jártuk a világot
álmunkban kergettük
az édes boldogságot
Fáradtan ébredtünk
szomorú napokra
múló éveinket
válunkon hordozva
Visszatér az élet
veled együtt a nyár
virágzik a rét
kizöldül a határ
Legyen hosszú az ősz
azt kérem Istenem
hadd adjon az élet
boldogságot nekem

Tokaji Márton · 2007 Október 23

Tokaji Márton verse:

Szeptemberi gondolat

Látod az ég kékje színezüstben
ragyog,
úgy érzem most vagyunk igazán
boldogok.
Velem vagy kedvesem, de én fel sem
fogom,
ébren vagyok-e, vagy csak
álmodom?
A karom átölel, kapaszkodj
belém,
együtt vagyunk az élet
tengerén.
Hajónkat segítsék az
elemek,
mert ha elsüllyed, örökre
elveszek.

Tokaji Márton · 2007 Október 24

Tokaji Márton verse:

Lélekhatár

Ne szégyeld a gyöngédséget,
amit adsz az évtizeded mosolydombjain.
Vállainkon pihenőidő biborköntösében
virágokat festünk a horizont színes tavain.
A felröppenő fény az alkonyatban
nekünk már úgyis, csak egy múló villanás.
Csigaházban bújtatott lelkeinkben
ott remeg a mámor és varázs.
A szél sodorta éjben az idő tánca,
zuhanó kétségben teljesül.
A bezárt lét - nemlét sötétjében,
a sóvárgó összeszűkölt tér feszül.
Számunkra megfoghatatlan pillanatban,
örömünkre nektárt csepegtet az éj.
Az öröklét lélekhatárában
tovább lebeg a szenvedély.

Tokaji Márton · 2007 Október 25

Tokaji Márton verse:

Palimnézis
/visszaemlékezés/

Álomvágyaimban nem volt feledés,
égő lelkemben pislogott a mécs.
Visszhangzó hegyekben ősi érzelem,
pokloknak tüzétől óvj meg Istenem.
Ég és föld között szikrázott a fény,
kezem - nyújtottam a villámok felé.
Idő rengetegben csillogó remény,
tomboló viharban is utaztam én.
Erosz hajóján, Zeusz szekerén,
mint koldus kerestelek életem delén.
Láttam Orpheuszt és Euridikét,
együtt hallgatták Kharón énekét.
Az égen követtem a csillagképedet,
elrepült, elszállt a sok évtized.
Mit számit az idő? Ha simogat kezed,
karjaid közt kedves újjászületek.

Tokaji Márton · 2007 Október 26

Tokaji Márton verse:

Merengő ősz.

Egymáshoz bújnak a fák a szürke ködben,
menekül az ősz a szélverte mezőn.

Hová lett a nyár?

Emlékem kertjében száraz virágcsonkok
meredeznek,
s az idő forgatagában sikolt a magány.
Levéltengeren száguld a kósza őszi szél,
dér csillog a földön, fák, házak tetején,
amíg álmain tovarepülnek az idő szekerén.

Hová lett a nyár?

Kérdem én? S érzelmeinket ugye nem riogatja
a metsző hideg szél,
és kicserélhetjük vágyainkat a meleg
takaró alatt, amikor eljön a tél.
Míg az éjben árnyak bújnak meg,
a csönd az utcán kint hever,
a hó mindent betemet, a szél elkever,
már csak gondolatomban él a remény,
hogy lesz még nyár, kikelet az életem egén.

Tokaji Márton · 2007 Október 28

Tokaji Márton verse:

Zengő bércek

Nyújtóznak a csillagok a végtelenben,
havas hegycsúcson ölelkezik a Hold és az éj.
A göncölszekéren vágtató időt fúja
a zord téli szél.
Földnek büszke vállán gigászi nagyhegyek,
felhők tengerében állnak, mint őrszemek.
Farkasok üvöltenek az éjszakában,
a Hold bűvöli torkuk dallamát.
Álmatlanságuk egyhangúságában,
éneklik az ordasok dalát.
Havasok őrzik egykori határainkat,
az ősapáink évezredes álmait.
Jégbe és fagyba szőtték titkainkat,
és a nemzetünk rejtett vágyait.
Fenyvesekkel rakott magas hegyek,
őrizzétek a zengőfényű bérceket.
Hirdessétek magyarságunkat és azt,
hogy itt egy nagy nemzet létezett.

Tokaji Márton · 2007 Október 29

Tokaji Márton verse:

Áhítat

Idő - gyötörte lelkek magányos
árnya leng.
Mécsesek fényében fürödve a
sötét dereng.
Közzénk feszülő múlt kapuit
nyitogatja,
a vég nélküli csók.
Az öröm szemeit dajkálja,
a mozdulat varázsában
elhangzott bók.
Lelkem feléd megy, a vágyam inni kér,
Ámor szárnyával átölel az éj.
Szemedben csillog ezerszínű fény,
arcod mosolyában pislogó remény.
Tündérek kertjében lelkeink játszanak,
mint Isten világában a boldog madarak.
Olyan mint szépálom, mely magával ragad,
s becéző szavaim öledbe hullanak.

Tokaji Márton versei:

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák