Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton · 2007 Október 30

Tokaji Márton verse:

Időkerék

Amikor csókjaink összefonódnak,
a szavak már semmit nem jelentenek.
Mélybe zuhan a mámor, amint átöleltelek.
A lüktető csendbe beleszédülünk, s
velünk a mennyben jár már a földi lét.
Hiú életünk fénytekintete megállítja,
az idő kerekét.
Kitakarjuk lelkünk meztelenségét,
testünk sugárzó melegét.
A gyönyör kapujában érezzük, szerelmünk
lobogó tüzét,
majd újra álmodjuk álmainkat,
sokszor átéljük a múlt örömét.
De visszafogatni soha nem tudjuk,
az időnek kerekét.
<i><iframe style="border: 2px inset ; width: 540px; height: 250px;" tabindex="1" id="vB_Editor_001_iframe"></iframe></i>

Tokaji Márton · 2007 Október 31

Tokaji Márton verse:

A pillanat

Őrzöm a pillanatot, amit kaptam
- tőled - mástól - világtól -

ha visszatér, cserélek
- véled - mással - világgal -

- éjszakával -

- hajnalhasadással -

és tovább őrzöm, mert

- a pillanat -

Ö R Ö K

Tokaji Márton · 2007 November 1

Tokaji Márton verse:

Találkozás

Két ember találkozásakor, amikor két lélek összeér,
az idősíkok elmosódnak, de rohan az
időszekér.
Mi mindent jelenthet életünkben? Egy villanásnyi godolat.
szemem sugarában téged, mindig fogva
tartalak.
A búcsúzás édes érintése bennem örökre megmarad,
ha csak egy percig is de átölelve karomba
zártalak.

Tokaji Márton · 2007 November 2

Tokaji Márton verse:

Az idő bűvöletében

Elmúlnak a kortalan évek mire feleszmélsz
eltelt az idő.
Nézed, hogy az új nemzedék szinte a ködből
jön elő.
Rám kacsintott a fiatalságod és biztatott a
két szemed.
Kissé feszengtem de hidd el, élveztem a
helyzetet.
Szemedben csillogott a fény, még a lelked is
nevetett.
Láttam, hogy az ifjúságod kikacagja az
életet.
Elfeledtem a múltat mikor megfogtam
kezedet.
Éreztem szívem dobbanását, melyben a lelkem
belé remegett.
Az éveket nem kell számolni, a kor véges az idő
végtelen.
Az ifjúság múlandó a hölgyek kora
évetlen.
Pillanatnak édes varázsában szívemig hatolt a
fájdalom.
Mit sem törődve az idővel fiatalságod
vállalom.
Képzeletem zavarában elragadott a
végtelen.
Tudtam, hogy a boldogság asztalánál foglaltál helyet
nekem.
Vággyal társúl a valóság, amikor hozzád
elmegyek.
Ölelő karjaidban az ébredő napsugár, pajkosan
ránk nevet.

Tokaji Márton · 2007 November 3

Tokaji Márton verse:

Őszi levelek

Színes falevelek a fákon pihennek,
Az Ősz nyugalmában a levél tengernek.
De amint a tájon végig nyargal a szél,
Szerteszéjjel repül a sok tarka levél.

Tokaji Márton · 2007 November 3

Tokaji Márton verse:

Késő ősz

Kaszálja az őszi szél a fák levelét,
Szaggatja, tépi és dobálja szerteszét.
Addig nem adja át a télnek a teret,
Amíg az ágakon egy levél is lebeg.

Tokaji Márton · 2007 November 4

Tokaji Márton verse:

Lelkek találkozása

Oly riadt vagy, mint egy kismadár.
Ki sastól fél, hogy rácsap talán.
Ha az éj leszáll, s együtt talál,
Miért reszketsz kedves rózsaszál?

A holdsugár vigyázz mi reánk,
Zöld fűágy lesz majd a nyoszolyánk.
Ne félj tőlem, hisz szeretlek én,
Két karom kitárom, jöjj felém.

Az éj fátyla minket betakar,
Kettőnk lelke lesz a zenekar.
Az álmok hatalmas tengerén,
Ketten utazunk, csak te meg én.

Holdsugár csókolja szemedet,
A lelkem öleli lelkedet.
A hajnal bennünket így talál,
Miért reszketsz kedves rózsaszál?

Tokaji Márton · 2007 November 7

Tokaji Márton verse:

Fényre vágyva

A ködbe borúlt világra
ráült a magány
- a Nap -
- messze jár -

- elszökött -

- a nyár -
- a szerelem -

megkopott fájó emlékei
zsonganak erimben,
melyen felhők ülnek.

Őszi éjszakán.

Táltos · 2007 November 7

Kedves Márton!

Gratulálok! Nagyon szépek a verseid.

Tokaji Márton · 2007 November 8

Tokaji Márton verse:

Emlékkép

Behunyom szemem, hogy lássalak,
hogy felidézzem kedves
arcodat.
Még fülemben csengenek szavaid,
a távozó kopogó
lépteid.
Már nem látom mosolygó arcodat,
és nem hallom csengő
hangodat.
Elhalkulnak távozó lépteid,
s köddé foszlanak
emlékképeid.

Tokaji Márton · 2007 November 10

Tokaji Márton verse:

Fényben

Fényben létezünk és élünk.
- Napfényben -
virít a virág.
A kalászok is fényben érnek,
pattan a rügy, a szívben a láng.

- Fény -
muzsikál a pirkadatban,
ébred a lélek és a világ.
A szívekben a boldogság fénye
gyújtja a szerelem dalát.
Madarak éneke zeng a térben,

- fények árnyéka -
játszik velünk.

- Fényben -
létezünk és élünk.

- a fény -
forrása az életünk.

Tokaji Márton · 2007 November 11

Tokaji Márton verse:

Veled

Sziget felhőkön úszik az alkony,
szemed tüzében lobog a
fény.
Idő vándora ballag az éjben,
arcodat csókolja lágy enyhe
szél.
Éjszaka fátylába bújik
a vágy és a
reménysugár.
A hajnalnak ébredő pírja
karjaim között
talál.

pannácska · 2007 November 11

Kedves Márton!

Nagyon sok boldog névnapot kívánok erőben, egészségben!:777:

Tokaji Márton · 2007 November 12

Tokaji Márton verse:

Őszi idill

Elnyűtt nyaramon már az ősz zenél,
ökörnyálból szövi a fátylat,
ecsetjével festi a
tájat.
Sóvárgó felhőt az égen
kergeti a szél és utánad
vágtat.
Mert elmúlt nyárnak jussa a
bánat.
Mikor emlékeink levéltengerbe
szállnak.

Tokaji Márton · 2007 November 13

Tokaji Márton verse:

A csend szigetén

Míg sötét fátylát magára öltve
sétál az éj a csillagok
között.
Érzem, hogy szívembe, lelkembe
lobogó szerelem
költözött
Jöjj karjaimban kedves,
s mutasd meg lelkednek
mélységeit.
Éljük át együtt ez éjszaka csodás
szépségeit.

Tokaji Márton · 2007 November 14

Tokaji Márton verse:

Elmélkedés

Tavaszban fogant szerelmünk
lobogó nyárban érett,
melyet most levéltengeren pörget
a szél.
Mondd kedvesem!, hogyha tél lesz,
kinek szól majd a
búcsúlevél.

Tokaji Márton · 2007 November 15

Tokaji Márton verse

Alkonyfényben

Természet tükrében ül az alkonyfénye,
Lassan átöltözik bíbor köntösébe.
Ecsetével festi hosszan az ég alját,
A horizont felett szétteríti haját.

A Nap tűzgolyóként néz vissza a földre,
Hortobágy pusztája lángol, mintha égne.
Fekete paripák a vörös ég alatt,
Táltosként dobogva, röpűlve vágtatnak.

Tokaji Márton · 2007 November 16

Tokaji Márton verse:

Karjaidban

Tündérnap hunyorog szép szemed
tüzén,
fénysugár csillog, hajadnak
tengerén.
Az idő mutatója kíséri
lépteid,
várom, hogy elhozod álmaim
képeit.
Enyhe szellő játszik ruhádnak
fodrain.
megpihen a szemem keblednek
dombjain.
Megérintenélek, de félek,eltörik
e kép,
belőled nekem semmi nem
elég.
Mint igazgyöngy csillog szemedben a
fény,
itt állsz előttem, nézlek lelkemmel
én.
Alkonyat árnyában, lelkünkben csend
lebeg,
jelenünk karjában szerelmi vágy
remeg.
Mozdulatod belémfogódzik, s nyitott ámulatunkban csordogál a
kéj,
a szemközti házak ablakában vetkőzik az
éj.

Tokaji Márton · 2007 November 17

Tokaji Márton verse:

Álom vagy valóság?

Ó mily' édes álom, ha veled vagyok,
úgy érzem, hogy ébren álmodok.
Az idő elrepül, a perc tovaszáll,
lehet igaz, vagy álom volt csupán?
Bizonysága nincs, semmi nem maradt,
az álom elrepült, s járom utamat.
Térj vissza újra, hogy veled legyek,
álmodjunk együtt egy szebb életet.

Tokaji Márton · 2007 November 17

Tokaji Márton verse:

Maradj

Pihenj meg karjaim között,
maradj és ne menj tovább.
Harcolni lehet a sorssal,
de az élettől ne várj csodát.

Tokaji Márton versei:

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Táltos

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák