Nem ismerem, de lehet nem Csernai írta...?
Jó gondolat!
Van egy könyv, aminek csak szerzője (talán Csernai) és cime nem jut eszembe, amely épp egy ilyen a Holdról érkezett, szilicium alapú élőlény kalandjairól szól a Földön. Izgalamsan irja le, ahogy a kristályok fejlődése ebben a világban analóg a földi élet evolúciójával. Évtizedekkel ezelőtt olvastam. Ismeri valaki?
Üdv Aleppo! Rég nem láttalak.
Nekem onnan jött az ötlet, hogy M. M. Agreszt orosz matematikus még 1960-ban írt egy hosszú cikket egy orosz újságban (amit több nyelvre is lefordítottak), hogy az őskorban jártak itt földön kívüli űrhajósok. Ha ezek emléket ("időkapszúlának" nevezte) akartak hagyni az eljövendő magas civilizációjú emberiségnek, úgy lehet nem lett volna célszerű a földön egy építményt vagy egy emlékoszlopot hagyni... mert az elkövetkező évezredekben a még éretlen emberiség nagy valószínűséggel lerombolná azt, anélkül, hogy megértené az "üzenetet".
Agreszt felvetette, hogy talán a Hold túlsó, számunkra örök sötétségben lévő felén hagytak ilyen "emlékoszlopot"... hisz ha az emberi fejlődés -gondolhatták a sok ezer évvel ezelőtti űrhajósok- egyszer eljut az az űrhajózásig, kolóniákat hoz létre a Holdon, felfedezi annak túlsó oldalán, nyilván rábukkan az "időkapszulájukra"....
A Holdon bizonyára nem pusztítaná el semmi a számunkra hagyott üzenetüket, az sértetlenül átvészelné az évezredeket...
***
Ja, amúgy olvastam én is egy scifi novellát, ami az első korunkbeli űrhajósokról szólt, akik elsőként szálltak le a Holdon... Előtte még pezsgőt bontottak, himnusz énekeltek, meg ilyesmi... annak örömére, hogy ők az első földi ember, akik a Holdra teszik a lábukat...
Majd amikor holdsétát tesznek, találnak egy oszlopot, amire fel van írva, hogy -az elsüllyedt- Atlantisz űrhajósai állították,
ittjártuk emlékére...
