Ne gondolja senki, hogy ez Magyarországon másképp ment, amikor az ezredforduló táján bevezették az alkalmi munkavállalói kiskönyvet (népies nevén cselédkönyvet), és az adóhatóság szigorúbban kezdte ellenőrízni a mezőgazdaságban, építőiparban és kereskedelemben dolgozó munkások foglalkoztatását.
Naponta párszáz forintba került a közteherjegy, de a foglalkoztatók még azt a csekély összeget sem voltak hajlandók befizetni az államkasszába, és a foglalkoztatottak sem repestek az örömtől, hogy a rendszeres jövedelemforrás hatással volt a segélyekre való jogosultságra.
(Halkan jegyzem meg, hogy a korábbi járulékfizetés hiányosságai miatt ma ezek az emberek tengődnek a béka segge alatti minimális összegű nyugdíjakból vagy résznyugdíjakból, mert az "egy egész élet munkája" esetükben annyit jelent, hogy még a minimális 15-20 évnyi munkaviszonyt is alig, vagy egyáltalán nem sikerült összegyűjteni a nyugdíjkorhatár eléréséig).