Vegetarianizmusról mindenkinek

Kijuma témája a 'Eszem-íszom' fórumban , 2008 Augusztus 17.

  1. Gagamail

    Gagamail Állandó Tag

    Nem akarok itt okoskodni, de szerintem az emberek egyszerűen megszokták, mit esznek, nem is gondolják át, teszik, amit mások.

    Aki nem zsigerből tér el a húsevéstől, mint Beka (a cicánkat is így hívják :)), ami egészen fantasztikus, annak komoly döntést kell hoznia, amit a környezete ritkán pártol. Ettől aztán még inkább elmegy a kedve. Outside-ernek lenni nem egyszerű, s ezzel bizony ez jár.

    Kérdezte egyszer az egyik kollégám, hogy nem féltettem-e attól a gyereket, hogy kívülálló lesz a többi gyerek között. Belegondoltam, és tényleg nem könnyű dolog. Kiállni a véleményed mellett - nem egyszerű. Emlékszem, egyszer nagyon elkeseredetten mesélte óvodából hazajövet, hogy többé nem lesz fogkrémosztó. Na, gondolhatjátok! Egy óvodás problémái! De micsoda gond volt, tényleg, aztán megértettem! Ugyanis a fogkefére csak kb. 1 centinyi fogkrémet tett (ahogyan megszokta otthon), és nem húzta végig teljes hosszában. A többiek pedig fel voltak háborodva, hogy nem ad eleget. Micsoda konfliktus és hány ilyet él át az ember! Mindenkivel szembekerült, egyedül maradt! Az óvó néni sem állt mellé, mondván nem a hossza a lényeg, hanem ahogyan, és ameddig mosod, hanem őt figyelmeztette, hogy adjon többet. Teljesen el volt keseredve, és bár sikerült kibeszélnünk, de többé tényleg nem vállalta a feladatot.

    Az ember mindentől félti a gyerekét, de az evés miatt igazán nem merült fel bennem, mert úgy gondolom, nem tartozik a világra, hogy nem eszünk húst. Nincs közük hozzá, hiszen nem ártunk vele senkinek.

    A gyereknek éreznie kell, hogy szabad választása van, hosszú ideig ugyan mi határoztuk meg az életét, de mindenki szabadon dönthet erről, így, aki megszólja, mert "más", az az alapjogait szólja meg, a hiba nem az ő készülékében van. Azt gondolom azt szokta meg a húsmentes táplálkozással, hogy döntsön önmagáról, hogy dönthet önmagáról. Ezt akkor még a mi példánkból látta, azaz azt érzékelte, hogy a többség ellenére kiálltunk az elhatározásunk mellett.
    Ezért tartom nagy dolognak Beka családjának reakcióját, mert az annyira szeretem a gyerekem, hogy tiszteletben tartom a döntését, ez nem általános.
     
    Utoljára módosítva: 2017 Július 20
    phoenyx és Beka Holt kedveli ezt.
  2. Beka Holt

    Beka Holt Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Az idősebb fiam egyszer a könyvtárban elkezdte lapozgatni Az öt világvallás című könyvet, lehetett olyan 3. 4. osztályos. Hazajött és ahogy beszélgettünk, rákérdezett mi az a vallás, és miért van olyan sokféle, melyik az igazi?
    Beszélgettünk magyaráztuk neki, de azt mondta ez így kevés, szeretné megérteni mi egyforma bennük, és mitől különbözőek?
    Megvettük neki a könyvet, évekig olvasta újra és újra, aztán amikor nyolcadikos lett egy este azt mondta, anyuka én buddhista szerzetes akarok lenni. Először megdöbbentünk, aztán kérdezgettük mikor és miért döntött így? Ó, már régóta érzi hogy nem vallás, inkább egy életérzés, egy színtiszta filozófia és eszerint a filozófia szerint szeretne élni. Akkor csak annyit mondtunk neki, hogy visszatérünk rá ha befejezte az iskolát.
    Dönthet-e a jövőjéről egy 14 éves gyerek?
    Átbeszéltük többször is az apjával, és úgy gondoltuk, hogy igen! Nem tilthatjuk el attól amit szeretne, az élete a sajátja, élje úgy ahogy jónak látja.
    Mi csak annyi időre kaptuk, míg felnőtt.
    Leérettségizett, elvégezte az egyetemet és elment Nepálba először csak pár hónapra, aztán egy évre, és már több, mint 15 éve kint él szerzetesként.
    Sokan megszóltak miatta bennünket, sok ismerős szerint tiltani kellett volna a hóbortját. Nagyon nagyon ritkán látom, de tudom hogy megvalósította az álmát, és kiegyensúlyozott boldog élete van.

    Az a véleményem, hogy nem baj ha egy gyerek kilóg a sorból, ha más értékrend szerint akar élni, mint a többség. Annak, hogy ő más, oka van! Hogy mi az az ok, majd idővel az is kiderül, hagyni kell, hogy szabadon dönthessen. Megbeszélhetjük vele, hogy mi hogy látjuk, elmondhatjuk ha rossznak látjuk a döntését, de erőszakkal nem szabad eltéríteni!
     
    laara, phoenyx, Gagamail és 1 másik tag kedveli ezt.
  3. tornando

    tornando Őstag Ezüst támogató

    Egyelőre nincs egzakt válasz, vagy sose lesz?
    Hogy miért alakul ki a hús elutasítás.Egy "divattól" még nem függő gyermekben?
    Ott volt Beka példája és a gyermekem is.Húsevő környezet.
    Nem volt hatással rájuk a "sikk" nem hús evés.
    Miért alakult ki? Nem saját tudatos döntés alapján, az sejlik.
    A biológiára is jobb szeretem a tudományon alapuló válaszokat, mint az "UFO"-t.
    A dietetika is remélem tudományon alapul.(hát még a 'táplálkozástudományi szakember")
     
    Utoljára módosítva: 2017 Július 21
    Gagamail kedveli ezt.
  4. phoenyx

    phoenyx Állandó Tag

    Ez nagyon tetszik, igazad van!
    Olyan példát adtál a kezébe, amiből felnőttként is építkezni tud: az, h kiáll akkor is a maga igazáért, ha szembekerül a "többiekkel", és igen, Beka Holt családja valóban rendkívüli, csodálatra méltó, ritka!
     
    Gagamail és Beka Holt kedveli ezt.
  5. Beka Holt

    Beka Holt Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Talán azért tűnik úgy, hogy rendkívüli család voltunk, mert egy olyan helyen éltünk ahol semmi nem volt. Nem volt áram, így tévét sem néztünk, és ez csak egy példa amit a modern környezetben élők fontosnak tartanak. Együtt éltünk a nagy családdal, megosztottuk a munkát egymással, együtt főztünk, ettünk, és beszélgettünk. Sokszor látom, hogy anyuka beszélget az utcán a gyerek pedig egyfolytában hajtogatja - anya figyelj, anya, - és annyi a válasz, - nem látod hogy beszélgetek, viselkedj rendesen!? Ez a mellőzöttség árt a gyereknek, úgy érezheti senkit nem érdekel mit szeretne, egy darabig duzzog aztán rosszalkodni kezd. Felhívja magára a figyelmet!
    Nálunk ilyen nem volt, befejeztük az elkezdett mondatot, és végighallgattuk a gyereket. De, ez nekünk természetes volt, a környezet olyan volt ahol mindenki figyelt a másikra. Nem siettünk sehova, mert nem volt hova sietni, nem volt különmunkánk, mert nem volt lehetőség rá. A kis közösségekben élő kurdoknál a legfontosabb családtagok a szülők, nagyszülők és a gyerekek voltak! Szükség volt az idősek tapasztalatára, a gyerekek pedig a jövőt jelentették. Megtanultam kézzel mosni, mai napig nincs mosógépem. Egyszerű alapanyagokból ételt készíteni, sárral tapasztani a padlót, a tűzhelyet, esőben megtartani a tüzet hogy ne aludjon ki, kecskét, birkát fejni, tejfölt, túrót, egyszerű gyors sajtot készíteni, kenyeret helyettesítő lepényt sütni. És türelmesnek lenni, bár ez a türelem mára kezd elveszni belőlem. Ott fent a hegyekben tanították meg nekem hogy segíteni kell a másiknak, ott nem lehetett önző az ember. Ha valaki bekopog engedd be, ültesd le, kínáld meg, senkit ne engedj tovább üres gyomorral! Az élet egyszerűsége az ami rendkívüli. Ha a vágyainkat a lehetőségeinkhez igazítjuk boldog életet élhetünk, ha vágyaink és a lehetőségeink távol vannak egymástól türelmetlen kapkodó rohanó feszült életünk lesz. A gyereknek mi vagyunk a példa, ahogy mi élünk úgy fog élni a gyerek is.
     
    laara, Gagamail és phoenyx kedveli ezt.
  6. phoenyx

    phoenyx Állandó Tag

    Hát kedves, tanítanod kellene mindazt a bölcsességet, amit esszenciaként őrzöl magadban!
    Ezt nagyon sokan nem tartják szem előtt!
    És itt nemcsak a húsevésre gondolok, hanem bizony olyan, az életét meghatározó lényeges döntések tekintetében sem, mint az iskola választás!
    Kevés olyan gyerkőc van, aki tudja 14 évesen, mi szeretne lenni.
    De ha mégis tisztában van vele, és közli a szülővel, az némely családnál nem tetszést vált ki, és erőnek erejével olyan iskolába irányítják tovább, ami a család szerint a gyerek javára válhat.
    Sajnos az élet mást mutat: ma már olyan követelmény van az iskolákban, egyes szakirányokon igen erős, h azt egy olyan gyermek, aki nem érzi a magáénak, nem tudja teljesíteni, nem tud igazán lépést tatani, s egy idő után, a sikertelenség okán is, már nem is akar!
    Van kolléganőm, akinek fia - falun élve már ült traktorban - abba az irányba szeretett volna középiksolában tovább tanulni, van is városunkban mezőgazdász/mezőgépész képzés.
    Ez így rendben is lenne, legalábbis ha az én gyermekemről lenne szó.
    Ehelyett anyuka erőltette, h majd egy erősebb végzettséget adó középiskolába tanuljon tovább, informatika szakon.
    Na most, az adott gyereknek, aki szeret a mezőn ténykedni, igen száraz lehet - még ha sikerül is elvégezni - egy olyan szakon, ami irodai munkát igényel, csendes környezet, mi egymás, a lényeg, h teljesen eltérő az igényeitől!
    Itt már fel sem merült az, h "csak annyi időre kaptuk, míg felnőtt" ahogy nagyon bölcsen írod!!
    Persze, h nem halad vele, persze, h nehéz neki!!! És nem egyedi eset! Volt olyan osztálytársa gyemekemnek, aki szintén szülői unszolásra járt az adott osztályba, neves iskolába, nem ment neki, bukdácsolt, de nemcsak az év végi bizonyítványát kozmetikázták a szülei, hanem az érettségije sem sikerült, és volt az a pénz, amiért valahogy mégis megkapta érettségi bizonyítványát a többiekkel együtt... Ilyenkor a szülő - feltételezem - meg van győződve arról, h ő jót akar, h mindent meg kell tennie gyerekéért, de ez már a borzasztó kategória!
    Gyermekem tudta, már 8.-ban, hogyan tervezi tovább, ami tudom, nem szokványos, de azt is remélte, h dícséretes lesz az érettségi évében, s valóban, az igazgató gratulált neki. Abban is bízott, h azon az egyetmen tanul tovább - bár helyben is van - ahol régóta tervezte. Sikerült, lediplomázott, de ehhez nagyon nagy adag motiváció kellett önmagától, mert sok akadállyal, nehéz tényezővel találta szemben magát, s volt kitartása hozzá, h túllépjen rajta.
    Ezt csakis önmagából meríthette, ha valaki unszolta v erőltette volna, biztos megtorpant volna!!!
    Mondd, hányan mondhatják el magukról, h azzal foglalkoznak, amit igazán szeretnek???
    Sokan szeretnének abban a helyzetben lenni, h azzal keresik a kenyerük, amit egyébként hobbi szintjén is szívesen űznek, és ezáltal nem válnak kiégetté munkájukban/foglalkozásukban!
    Az szerintem pedig nem sokat változtat fenti mondatomon, h nem foglalkozásként tartjuk nyilván a szerzetesi életet, hanem egy teljes életérzés, egy mindent átfogó életvitel!
    Nézd, sikerült átadnod Neki azt, amit gyermekként kaphattál: a választás szabadságát!
    Ha nagyon ritkán is látod, hidd el nekem, hálás mindazért, amit Tőletek kaphatott!!!
     
    Gagamail és Beka Holt kedveli ezt.
  7. Gagamail

    Gagamail Állandó Tag

    Nem akarsz Te lenni a miniszterelnök? (Ez nem vicc!) Annyival jobb lenne a világ, ha azok, akik meghatározzák a hétköznapjainkat így gondolkodnának, mint Te.
    Nyilván ebből is lennének konfliktusok, de legalább lenne az embereknek választásuk.

    Talán messze megyek a vegetáriánus étkezéstől, de szerintem azért szakítják meg önként olyan sokan az életüket ebben az országban, mert szabadabb életre vágynak, ugyanakkor belekényszerülnek számukra elfogadhatatlan elvek, körülmények közé. Talán megunják, hogy küzdjenek önmagukért, inkább föladják. S ami szomorú, a többiek sem boldogok ebben, csak viselik a hétköznapokat.
    A gyerekeinket első sorban arra kellene edzeni (talán), hogy ki tudjanak állni a véleményükért, kulturáltan persze, s akkor van esély arra, hogy szülőként ők is ezt adják tovább. Pontosabban, úgy ahogy írod Beka, hagyni kellene beszélni őket, tudni kellene meghallgatni, amit gondolnak, s akkor épebb lelkű felnőttek lennének. Álom, álom ...
     
    Beka Holt kedveli ezt.
  8. Beka Holt

    Beka Holt Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Miért kell mindent állandóan megmagyarázni?
    Ha valaki úgy dönt, olyan helyre megy nyaralni ahol van nudista strand, senki nem keres rá tudományos magyarázatot, miért érzi jól magát ruha nélkül.
    Ha valaki úgy dönt, hogy eladja a városi lakását és elvonul a nyüzsgő városból egy tanyára vagy erdőbe, senki nem keresi a tudományos magyarázatot miért döntött így.
    Léteznek a szivárvány falvak, senki nem keresi a tudományos magyarázatot, miért azt az életmódot kedvelik.
    Vegetáriánusnak lenni egy életforma, így érezzük jól magunkat, így szeretjük az életet, ezt az életformát választottuk.
    És mi ez a hülyeség, nem saját tudatos döntésünk? Nem tudok olyan élethelyzetet elképzelni ahol bárki rákényszeríthetne a húsevésre, ugyan ez igaz a húsról lemondásnál is. Az a gyerek aki elutasítja a húsételt, de a szülő addig tukmálja míg nem kezd hozzá az evéséhez, az a szülő nem tiszteli a gyerekét! A saját akaratát érvényesíti ezáltal elnyomja a gyerekénél a saját gondolkodás döntéshozás szabadságát! Az ilyen szülő az én szememben bűnt követ el a gyerekével szemben!
    A családodban van vegetáriánus, miért nem őt nyaggatod a kérdéseiddel?
     
    Utoljára módosítva: 2017 Augusztus 2
  9. tornando

    tornando Őstag Ezüst támogató

    Mert Ő nem emlékezhet rá mint írtam 2 éves kora körül történt.
    Arra se emlékszik 1 évesen milyen jóízűen ette a csirkepörköltet.

    A későbbi fóbiát már ismerem.
    Maga a hús látványa borzasztja szinte máig.
    Ami hasonlít valamennyire is az eredetihez azt nem eszi.
    Darálva fasírtként már igen.
    Manapság a rántott szelet is előfordul,
    A legjobban bukik a Tejszínes-sajtos csirkemelllre.
    [​IMG]
     
    Utoljára módosítva: 2017 Augusztus 3

Megosztás