Versek, idézetek...

1 0 7 évvel ezelőtt ( 1902 ) ezen a napon született ILLYÉS GYULA

Illyés Gyula (Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, az MTA tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.

http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Illyes.htm

Illyés Gyula:

ALKONYI ÚT

Nem volt ló, csak lengő sörény.
Nem volt cél már, csak vágtatás.
Nem volt szerelem, csak "szeretlek!"
Szív se, csak dobogás, -
dadogás, kapkodás! Hiszen
jövő se már, csak elmulás.



Illyés Gyula

Halott

Fölöttem járnak, élnek,
kutyám máshoz szegődik,
barátom elsiet fölöttem,
asszonyom máshoz búvik.

A szép földről lebukva
nem hazámba, anyám hű
ölébe hulltam vissza, mint
végső percemben súgták.

Elejtett engem a táj,
el a ragyogó felhők.
A nap ujjai közül hűvös
bontó káoszba estem.

Fenyők tömjén szagában,
síromon égő gyertyák
lángján merengő testvér! sírj csak,
elejtsz te is, elárulsz.

Megenyhül az arc lassan,
mely egykoron miattam
vergődött rángva, hullt madárként
és mosolyt rebbent majd – tudom.

Évszakok alatt némán
fekszem én s emlékemmel
foszlom az időbe s tudom,
nincsen vigasz – –

Engedd peregni forró
könnyeid s búd lemosva
indulj útadra, testvér! értem
sorsod s zokogva várlak.

Juhász Gyula
Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

http://img.index.hu/imgfrm/4/5/7/8/THM_0006664578.gif

Nyikolaj Rubcov
<o></o>
Mezők csillaga
<o></o>
Mezők csillag, ködön átragyogva
ürömszirmon tekintete megáll.
Éjfelet csöndített a falióra,
s a házamat álom borítja már.
<o></o>
Mezők csillaga! El-elcsüggedőben
rá gondoltam, ahogy a domb mögött
feljött s világított az arany őszben;
tél ezüst hava tündökölt.
<o></o>
Mezők csillaga sugárzik örökkön
és vigaszt üzennek e sugarak.
Minden zaklatott léleknek a földön,
becéznek távoli városokat.
<o></o>
Mégis most, e zúzmara-ködben látom
oly teljes fénnyel égni, mint soha,
s addig vagyok boldog, míg a világon
izzik, ragyog mezőim csillaga…
<o></o>
Kerék Imre fordítása

Sztyepan Scsipacsov
<o></o>
Csak haljak meg
<o></o>
Csak haljak meg, csak szálljanak az évek,
őröljön örök porrá az enyészet!
De ha egy lány megy a föld új nyarán át
és mezítláb a réteken tapos,
én forró porral érintem lábát,
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CTEMP%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->[FONT=&quot]mely térdéig kamilla-illatos[/FONT].

Sorsokban
<o></o>
Sorsokban bízhatunk csak, kénes mosollyal,
Halál szakadva rohanunk utcák körén.
Mit ember halott, már csak halk, tompa zaj.
Mi elhallott, már verődik és porlad,
Oda, sohasem ér.


L. Zs.

Leonyid Martinov
<o></o>
Nyom
<o></o>
S te majd?
Hogyha belépsz egy szürke,
vagy kék,
vagy bármily épületbe
s meredek lépcsőkön sietve
lakásba jutsz, tündökletesbe,
s billentyűk zöngésére hallgatsz
vagy kérdésekre válaszolgatsz,
te - mondd csak-
milyen nyomot hagysz?
Olyat,
hogy padlót mossanak
s utánad fölsóhajtsanak,
avagy olyat,
mit mások lelke hallgatag
évekig féltve tartogat?

Olga Berggolc
<o></o>
Csak az riaszt
<o></o>
Csak az riaszt, kiket szeretek,
elveszthetem…
Így aztán minden, minden szeretet
fontos nekem.
<o></o>
Akik kacagnak most – kacagjanak!
- rájuk hagyom.
Megértik látnok-aggodalmamat
majd egy napon.

Az én legjobb barátaim


Múltkor kérdezte tőlem, egy nagyon jó barát:
"Miből gondolom, hogy léteznek még csodák?"
Elmosolyodtam, s vidám a kezét a kezembe fogtam,
"Hisz te vagy, akit csodával határos módon kaptam.

Alekszandr Tvardovszkij
<o></o>
Anyámnak
<o></o>
A sarjadó lomb első zizzenése,
zöld nyom a szemcsés harmatcseppek alján,
árva sulyok vízparti csattanása,
a szomorú illatú gyönge sarjú,
maradozó visszhangú asszonyének,
a tiszta ég, a kéktiszta magasság –
tégedet juttat mindenkor eszembe.

Hidas Antal
<o></o>
Míg szeretlek élek
<o></o>
Amíg engem szeretsz,
meg nem halok, élek.
Sarkcsillagként vezetsz,
haláltól nem félek.
<o></o>
Távolság és idő
széjjel nem tördelhet.
Szerelmem egyre nő,
oldja e förtelmet.
<o></o>
Vonszolhat a vihar,
görgeteg forgathat:
vakmerő óhajjal,
állom e borzalmat.
<o></o>
Szeretlek oly nagyon,
mint ahogy soha még.
Nő a fű. Hallgatom
zizegő énekét:
<o></o>
tavasz lesz, tavasz van…
Felvonul az élet,
tüzel a tavaszban…
<o></o>
Míg szeretlek – élek!

Korvin Sándor
<o></o>
Gépvilág (részlet)
<o></o>
„Motor a szív, lencse a szem;
s itt élsz e forgó csillagon,
hol gép az agy s a szerelem
s a rács a börtönablakon.
<o></o>
Gép vagy te is, munkátlanul
kallódsz; manapság mit sem érsz.
Szerkezet vagy, mely félre hull, -
[FONT=&quot]kivetett, suta alkatrész"[/FONT]

Képes Géza

Vallomás

Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!
Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.
Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.
Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.
Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.

Hidas Antal

"Vannak halottak, akik elevenen állnak mögötted,
és vannak élők, akikre régen
rádőlt a föld."

Hidas Antal

Óda az irigységről

Sárgul, ha valakinek nem is jobb,
de más van birtokában, mint neki.
Más utcájában, ha nagyobb a csönd,
vagy fordítva: a forgalom nagyobb:
ha túloldalt lakik az illető,
tán ott a levegő - ki tudja - tisztább.
A kutyát irigyli, hogy lába négy van
S ha egy lesántul, marad neki három.
A gilisztát, hogy láb nélkül is csúszik.
Sárgul, ha másnak haja fürtösebb,
az orra íveltebb, füle kisebb,
az álma mélyebb: jókedvűen ébred.
A kék szilvától irigyli a hamvát.
A baracktól, hogy ringatja az ág.
Az eszkimót, hogy ingyen jege van.
A Kongó-négert, fűtésre nincs gondja.
A halottat, hogy nem kell ennie,
nem fizet lakbért, sem telek-adót.
A halat, hogy őnála jobban úszik,
s még viharban sem fullad be a tóba.
A kan-legyet, mikor nőstényre száll,
hogy nem őneki, annak remeg a szárnya.
Irigyli azt, ki nála magasabb,
de azt is, aki alacsonyabb nála,
mert öltönyéhez kevesebb szövet kell:
ha valaki őnála zsugoribb,
vagy ellenkezőleg költekezőbb.
Irigyli azt, ki nála kevesebbet
élt át, mint ő, de azt is irigyli,
ki többet: élményekben gazdagabb:
nem kell semmit sem kiagyalnia.
A kamaszt irigyli az első csókért.
Az aggot, hogy már mindezeken túl van.
A fürdőkád vízét, hogy meztelen
leánykának a bőréhez tapadhat.
Hordótól - bort. Méztől az édességet.
És minden lakodalmat irigyel,
mert nászéjszakán más, nem ő a férj.
Az irigységtől már nem is bőrére,
de csontjára száradt rá a lelke.
Szétverné márciusban a tetőket,
ne tavaszozzanak rajta a macskák.
Dalos madártól irigyli a trillát...
Égtől a földet. Földtől az eget.
Naptól a sugarat. Éjtől a csillagot,
hisz nem csak rá, de másra is ragyog.
Testétől sajnálja az új ruhát.
Lábától a cipőt - az is kopik.
Az autót, hogy az gyorsabban ér célhoz,
a lassú teknőst - az is célhoz ér!
A tömegeket, hogy oly sokan vannak.
A magánost, hogy egyedül lehet.
Ha dicsér, okvetlenül rúg is egyet,
nehogy a dicsért fölülmúlja őt.
És azt is irigyli, aki őnála
még elszántabban tud irigykedni.
De irigyli a nem irigyeket is,
mert azoknak a lelkük nyugodtabb.
És végül:
azt is irigyli, hogy mindezt
nem ő mondotta el.

szeretem a Nemes Nagy Ágnes verseket amelyek a gyerekeknek szólnak.

[FONT=&quot]Nyikolaj Rubcov

Jégösvény

A sötét[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]szakadékban a Medve[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]hogy ragyog! Olyan jó nézni csak.[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Zuhogó csillagfényben derengve[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]jégösvény jelzi erre utad.[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Mennyi gondolat,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]érzelem, kellem,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]mit elénk hoz e hólepte kert![/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Akácfák jégszoborra-meredten,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]ablakukon villódzó tüzek.[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Örvénylő, hideg áramok úsznak,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]fut a szél, körbe-körbe szalad,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]összekapcsolódó tüzes ujjak[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]egymással csókot váltanak.[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Csakhamar tetten éri a hajnal[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]e találkát - mosolyt s könnyeket...[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Egyiknél szebb a más árnyalattal,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]de ifjúságunk egyetlenegy![/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Akit én szerettem,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]vissza nem jön,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]nem tudom, hova tűnt, hol maradt,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]csillogó jégösvény fut a földön,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]jelzi csillagfényben az utat...[/FONT]

Sztyepan Scsipacsov

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CTEMP%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:none; mso-layout-grid-align:none; text-autospace:none; font-size:10.0pt; font-family:Arial; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Tudjátok-e?<o></o>
Tudjátok-*, a szerelem mit ér,<o></o>
s hogy megkettőzik értékét az évek?<o></o>
A szerelem nem sóhaj, sétatér,<o></o>
nem holdvilág, padok, beszélgetések.<o></o>
Lesz benne minden: hó, latyak, vihar –<o></o>
az életet is együtt kell szeretni.<o></o>
A szerelem, az olyan, mint a dal.<o></o>
S azt hiszitek, könnyű jó dalt szerezni?<o></o>

Nyikolaj Zabolockij<o></o>
<o></o>
Reggeli dal<o></o>
<o></o>
Megjött az órás hajnal. Fák nyújtózkodtak,
föllélegzett a lomb. Csöpp sietett,
a fák erében.
Ablak, négyszögű,
tárult ki a tündöklő táj fölé, és
mind, aki csak a kistoronyban állt,
a csupa-ragyogás égre tekintett.

Ott álltunk az ablaknál mi is,
tavaszi ruhájában feleségem,
karján kacagó, rózsás, meztelen
kisded fiammal. Tökéletes és
megháboríthatatlan tisztaság
nézett az égre, hol izzott a nap már.

S ott lenn a fák, a vadak, madarak, mind
a bozontos, az izmos, a nagy s ugri-bugri
most körbe állt és dudán és gitáron
és hegedűn és sípon hirtelen
belevágtak hajnali himnuszukba.

És körös-körül minden dalba kezdett,
hogy szökdelt még a gida is a csűrnél,
és fölfogtam az arany-virradatban:
az emberi boldogság halhatatlan

Romhányi József:

• A rák haladása
  

Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra:
- Ne haladjon hátra,
hisz nem jut előbbre soha,
kinek vissza van az oda.
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tűnt ez a tanács.
Azt értette belőle,
szégyenszemre hátráljon meg előre.
De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,
más kárát tanulná meg a saját hasznán,
hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,
előregázolna hátra az iszapba.
Viszont azt is tudta a nyomorult pára,
az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,
és hogy ne hagyja a drága időt veszni,
elhatározta, már tegnap el is kezdi.</pre>

• Romhányi József:
  
  Az ördöghívő krokodil
  

Egy krokodil elhatározta,
meggyónik, mielőtt cipővé kárhozna.
S mert volt bűne elég, sőt némi felesleg,
fohászkodott nyomban a pápaszemesnek:
- Feloldozást adj énnekem,
mert vétkeztem nagypénteken,
felfaltam két húsos majmot, de őszintén bánom,
...hogy csak ennyit, mert ült ott még három.
Felszisszent
a sátáni szent:
- Hármat elszalasztott?!
Csak kettőt evett meg?!
Nem kaphat malasztot,
átkozott eretnek!</pre>