Versek, idézetek...

<!-- message --> Romhányi József:

• Egy szú végrendelete
  

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
Végül hát megírta e testamentumot:
- A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
s lezabipetézett,
kint éljen eztán,
a szemétládában, kegyelemdeszkán.
Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon:
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.</pre>

• A darvak vándorútja
  

A költözők vándor V-je
éket vág a téli szélbe.
Így halad a célja felé a szárnyas csapat,
mert így írja elő azt a bölcs tapasztalat.
Ám egyszer csak megrövidül a V betű szára,
s néhány ifjonc összefog a rend megbontására.
- Más betűbe tömörülünk! A formásabb S-be! -
Elindultak, s nem jutottak estig egyenesbe.
Majd a fagyos éjszakába'
átcsaptak a Zébe, Kába,
és végul az önmagába visszatérő O-ba,
míg holtan hulltak a tóba.</pre>

• Mókusmese
  

Dió-tetten ért egy kis
mókust a gazda.
Ketrecre ítélte, de nem
bántalmazta.
Majd meg is kedvelte
szegény rabfiókát,
s megetette vele az összes
dióját.
Mikor mind felfalta a
mohó mihaszna,
gazdánk egy nagy zsákkal
rohant a piacra.
Hogy elfogyott, bőven
hozott neki menten,
de fogva tartotta, nehogy
megint csenjen.
Őszig hét zsák diót vett
még a foglyának.
Ez is állatmese. De
melyik az állat?</pre>

árkánymese


Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek.
Rájuk szólt az anyja, de ő nem maradtak veszteg.
Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze,
Végül leharapta egymást, önmagát is közte.
Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék:
Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.</pre>

• Romhányi József:
  
  Miért vihog a hiéna?
  

Vicceket mondott vihogva néha
potyaleshelyén hülyén a hiéna.
Aztán epedve hűlt dögért,
csak üldögélt,
remélve, a jópofaság
segít megtölteni hasát.
Majd rákezdte újra, hogy a nagyvadak
jutalmul valamit mégiscsak hagyjanak.
Az epét, a belet oda is dobálták,
Hogy fogja be végre a mocskos pofáját.
Ez idő óta
az idióta
undok kis állat
kiadja magát humoristának...</pre>

• Romhányi József:
  
  
  A zsiráf gőgje
  

A Nagyságos Zsiráf
fennhordta az orrát.
Társait lenézte, mint
kényúr a szolgát.
Külön koszton élt fent,
lombot csemegézett
Míg odalent mélán
legelt a személyzet.
A világ sok ilyen
csúf esetet ismer.
Így megy, ha magasra
kerül fel egy kis fej.</pre>

• Romhányi József:
  
  Új struccpolitika
  

Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,
eltökélte tehát, hogy karriert csinál.
Hogy ezt gyorsan vigye véghez,
úgy döntött, hogy ellenzék lesz,
és mint egyszemélyes tábor
elszakad a gyáva struccpolitikától.
Szembe is fordult a többivel dohogva,
és onnét fúrta be fejét a homokba.</pre>

• Romhányi József:
  
  Tavaszi madárdal
  

Tavaszt zengnek a madárkák.
Soha kedvesebb dalárdát!
Ám az egyik némán kushad.
Csak nem készül kritikusnak...</pre>

Gyemjan Bednij<o></o>
<o></o>
Sírkövemre<o></o>
<o></o>
Meg ne sirassatok, ki békén nyugszom itt,<o></o>
betöltvén tisztemet én könnyű szívvel haltam.<o></o>
Hazámért, népemért, hős sorsát, harcait<o></o>
megosztva, küzdöttem végsóhajtásomig,<o></o>
együtt mindig vele, napfényben és viharban.<o></o>
<o>
</o>

Gyemjan Bednij

Hópelyhek

"A keskeny ösvényt befújta az erdőn
a tegnapi féktelen fergeteg,
s egy csöndes, bús fenyőfa áll merengőn,
és hull, csak hull rá a hó-rengeteg."

Ilja Ehrenburg
<o></o>
Sárkunyhó fehérlik
<o></o>
Sárkunyhó fehérlik. Majdnem felgyújtották,
de nem volt idő. Est, gyerek, kacaj…
Harc folyt e tájért. Egy előőrs futott át
s a havon maradt – távol harci zaj.
Szinte alszik. Nem ver a szíve többé.
Messze jutott, fényt lelt magasba, fent.
S mert nem sikerült szépen elkerülni,
[FONT=&quot]hát a halálnak így elibe ment.[/FONT]

Marina Cvetajeva
<o></o>
Sztyenyka Rázin
<o></o>
„Elhanyatlanak esteli szelek,
sziklahegy-sötét éjjel közeleg,
Perzsa herceglány-foglya oldalán
Nyugszik a szilaj Sztyenyka atamán.
<o></o>
Gyönge vállakon karja nyugoszik,
hanyatt dől, fülel, elgondolkozik.
Fülemüle szól sátora fölött
vadul-hangosan, mint ha menny dörög.”

Még egy gondolat
<o></o>
<o></o>
Ki járt a porban hanyatlón és
Szentül hitt az üdvözülésben
Most térdén kopog, haját ősz fedi,
Szívét hallgatja, verése idő martaléka,
S hagyatéka, maroknyi semmi.
Ember, elporladsz!
S szél visz el, hű energia leszel
Hajtóerő.

Látok
<o></o>
Látok, feledhetetlen álmot.
Látok, vakságom sötétjében,
Kérek, reményt a hit nevében.
Érzek, fájdalmat.
Elpusztítom vágyamat.

"Ne adj igazat. Neked túl sokba kerül; nekem meg épp elég van"

Fodor Ákos

Az egyedüllét nem arra tanít meg, hogy egyedül vagy, hanem arra, hogy az egyedüli.
Emil Cioran

Az illat egy virág történelme.
Emil Cioran

"Végy egy Ezt-vagy-Azt,
emeld föl a szívedig
s vigyázva tedd le."

Fodor Ákos

Ha egy pillanatra is láthatnánk magunk a másik szemével, egy pillanat alatt eltűnnénk.
Emil Cioran

Egyértelmű, hogy Isten egy megoldás volt.És ennél jobbat soha nem is fogunk találni.
Emil Cioran