Versek, idézetek...

Sz.Szonja témája a 'Irodalom' fórumban , 2004 Április 29.

  1. Galambica

    Galambica Állandó Tag

    Pere János: A vén cigány /dalszöveg

    Zölderdő mélyén, kispatak szélén, párjával csendesen élt egy cigány.
    Vén öreg ember nótája nem kell, senkinek nem kell a nótája már.
    Szép tavasz járja, zöld a fa ága a kisgalamb vígan turbékol a fán.
    Ősz feje kábul a szíve kitárul és párjához így szól a rokkant cigány.

    Hol van a hegedüm párom, tavasszal minden vidám,
    Városba elmegyek máma, én az öreg cigány.
    Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán,
    Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány,
    Öreg cigány az ősz cigány.

    És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedő.
    Alig bír járni a lábain állni, mégis szívében ott él a derő.
    Városba érve, fáradtan mén be egy csillogó fényes terem ajtaján,
    Vére fellobban a szíve megdobban, középre tipeg be a rokkant cigány.

    Nagyságos úraim kérem, nem tudom ismernek-e még,
    Könyörgöm én sokat húztam, valaha régesrég,
    Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán,
    Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány,
    Öreg cigány az ősz cigány.

    Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jóuraim mulatunk ma ugye?
    Nyissanak ajtót és ezt a rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
    Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kinn van az ember és kész a hatás,
    Jó öreg párja már halva találja, beszól az ajtón, urak, jó mulatást!

    Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány.
    Alussza erdőben álmát, vadgalamb búg a fán.
    Öreg vén anyóka sírját, virággal diszíti már,
    Galambbal sírva dalolja, élt egyszer egy cigány,
    Öreg cigány, szegény cigány.
     
    zsazso kedveli ezt.
  2. forget me not

    forget me not Állandó Tag

    Mihai Eminescu

    Mihai Eminescu
    KINT MEGREMEG A NYÁRFA-ÁG

    Kint megremeg a nyárfa-ág
    és ablakomra koppan -
    úgy érzem most: a kerten át
    te jössz felém titokban.

    A tóba csillag fénye hull,
    s lent megdereng a mélyvíz -
    úgy érzem: kínom elcsitul,
    s már megbékélek én is.

    A hold szikrázik fényesen,
    a felhő szerteszéled -
    úgy érzem: rád emlékezem
    mindig, amíg csak élek.

    (Képes Géza fordítása)
     
  3. forget me not

    forget me not Állandó Tag

    Platón

    Platón
    CSILLAGOK

    Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék,
    két szemedet nézném csillagom ezreivel.

    (Szabó Lőrinc fordítása)
     
  4. forget me not

    forget me not Állandó Tag

    Vátszjájána
    KIT SZERETNEK A NŐK?

    Az asszonynép kit szeret?
    Ki nyeri el kegyüket?
    Aki szivük ismeri,
    aki velük volt kicsi,
    akinek a szava méz,
    aki ifju és merész,
    aki kezd és célba fut,
    aki parancsolni tud,
    aki, ha szól, szellemes,
    aki hallgat s jellemes,
    aki vágyak követe,
    akinek lát a szeme,
    akit más és legkivált
    barátnő is megkivánt,
    aki szomszéd, régi, jó,
    aki rokon, uj s bohó,
    aki szinházakba jár,
    akit vonz a zöld határ,
    aki jókedvűen ad,
    aki hős és elragad,
    aki úr a sors felett,
    aki hirben, pénzben, észben
    vagy szépségben, ölelésben
    lefőzi a férjüket.

    (Szabó Lőrinc fordítása)
     
  5. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    Radnai István
    Kockajáték egy gyermek kezében


    mit ér ha megállítom a napot az égen
    csontjaim avasodnak az idő börtönében

    égi vándorok szelve a teret a pályát
    keringve s pörögve a hasztalant járják

    viszem magammal ami növekedett
    a testben az agy és felesel a lélek

    ha örök is volna mégis a jelen
    nem volna fogamzás sem szerelem



    ami elérhetetlen megül bennem a tudás
    káprázat csupán ami szemet megcsal
    szírén-dal amit süket fülem meghall
    kockajáték egy gyermek kezében
    szendergett s felébredt éppen
     
  6. Noctis

    Noctis Állandó Tag

    Te tünde fény! futó reménység vagy te,
    forgó századoknak ritka éke:
    zengő szavakkal s egyre lelkesebben
    szóltam hozzád könnyüléptü béke!
    Radnóti Milklós
     
  7. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Marie Luise Kaschnitz - Genazzano

    Genazzano este
    szamarak
    patáinak téli
    üvegcsattogása
    a meredek bányavárosban.
    Itt álltam a kútnál
    itt mostam nászingem
    itt mostam halotti ingem.
    Arcom fehéren feküdt
    fekete víz alatt
    a platánok lengő lombjában.
    Kezem két jégdarab volt csupán
    rajtuk öt-öt zörgő
    jégcsap.

    Hajnal Gábor
     
    bumbayo kedveli ezt.
  8. Reitenbach Kata

    Reitenbach Kata Állandó Tag

    Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet c. verse franciául

    UNE PENSÉE QUI ME TRACASSE
    Une pensée qui me tracasse :
    Mourir où des coussins s'entassent !
    Faner lentement pareil à la fleur
    Que rongent les dents d'un vers maraudeur ;
    ...Brûler peu à peu comme la bougie
    Qui, dans une chambre abandonnée, luit.
    Mon Dieu pas une mort pareille,
    Pas à moi une mort pareille !
    Que je sois un arbre fendu par l'éclair
    Ou que l'orage en ses racines déterre ;
    Que je sois un roc précipité par le tonnerre
    Dans le vide, et qui secoue le ciel et la terre...
    Lorsque tous les peuples esclaves
    Se battront contre leur joug, braves,
    Avec le rouge au front et de rouges drapeaux
    Et cette parole sacrée sur les drapeaux :
    « Liberté du monde ! »
    Partout à la ronde
    Ils hurlent ces mots où que le vent aille
    Et la tyrannie leur livre bataille :
    Puissé-je tomber là
    Sur le lieu du combat,
    Qu'en ce lieu mon jeune sang coule de mon cœur.
    Quand retentira mon dernier mot de bonheur
    Qu'il soit noyé dans le vacarme de l'acier,
    Le son des trompettes, l'enfer des canonniers.
    Crevant mon cadavre
    Des chevaux se cabrent,
    Et s'élancent vers le triomphe assuré :
    Puissent-ils m'abandonner là, piétiné !
    Qu'on ramasse alors mes os laissés en pâture.
    Et lorsque viendra le grand jour de sépulture,
    Avec une musique funèbre et pâle
    Et accompagnés de drapeaux et de voiles,
    On rendra les héros à l'unique tombe,
    Ceux morts pour toi, liberté sacrée du monde !
    (1847)
     
  9. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Max Mell - A 45-ös év szelíd ősze

    Én a vénség elmesélném,
    mint rohant ez éven át
    folyamként az ősz, miként vert
    vissza száz alkonysugárt.

    Gyümölcsfákhoz dőlt a létra,
    szorgalomtól reszketett,
    gyors gyerekhad mindig majszolt,
    mosolygott a nagybeteg.

    Almaszaggal telt a padlás,
    pince nyelte már a bort,
    az se gondolt itt halálra,
    akinek kaszája volt.

    Addig élt az ősz, mint máskor;
    óra üt, leszáll a nap;
    talán mégis minden élet
    egy parányit, gazdagabb.

    Gyárfás Endre
     
    bumbayo kedveli ezt.
  10. Joxemi

    Joxemi Új tag

    Gyűrű és puskacső

    Süvítő golyók közt az arcod lebeg,
    még mindig élteted rég halott szívem.
    Bombák kráterében nevet a hangod,
    csata közben senki más, csak én hallom.
    Harcok szünetében te jutsz eszembe,
    tudom jól, tilos, én mégis szeretlek.
    Páncélos tornyában szemembe nézel,
    mit számít, ha meghalok, hiszen élsz te.

    Tábori kórházban csak rád gondolok,
    s arra, hogy veled milyen boldog vagyok.
    Hangod s arcod édes álomba ringat,
    s álmaim révén mámorhoz is juttat.
    Álmomban gyűrű és puskacső egy lett,
    mindkettő tudta, hogy semmit sem vesztett.
    S jöhet bár sivatag, s jöhet zord idő,
    te vagy a gyűrű és én a puskacső.​


    (SAJÁT vers!)
     
  11. arboretia

    arboretia Állandó Tag

    ....


    ezerszínű pillangóraj vagyok
    mindenhol és seholsem vagyok
    millió rezgő szárny, színek, fények
    ....megrettent, elreppent....
    fénynektáron, gondolatmorzsán,
    talán még egy ideig elélek.
    nem, nem itt, meg nem is ott,
    seholsem, és mindenhol vagyok
    ma ezerszínű pillangóraj vagyok

    http://heliactinussylvestris.blogspot.com
     
  12. Joxemi

    Joxemi Új tag

    Rejtelmes fényben

    Rejtelmes fényben
    játszik a lelked,
    régen nem kell más,
    csak a szerelmed,
    életem egyben
    már a tiéd is,
    bánatom leple
    elfedi mégis,
    ím, mennyi csacska
    gondolat ömlik
    tollamból, mégsem
    tudom letörni;
    erre egyedül
    Te vagy csak képes,
    mikor karodba
    zársz engem, Édes!

    (SAJÁT vers!)
     
  13. Joxemi

    Joxemi Új tag

    Temetőben

    Elfelejtve, elhagyottan
    magányos kis kereszt áll,
    felállították, s azóta
    régi szerelmére vár.
    Nem virág kell e halomra,
    nem is keserű könnyek,
    elfelejtve, elhagyottan
    áll magányos kis kereszt.

    Nem jár arra soha senki,
    benőtte a fű, s a gaz,
    mert hisz aki benne nyugszik,
    hiába is volt igaz.
    Hiába akart szeretni,
    végül magára maradt;
    nem jár arra soha senki,
    benőtte a fű, s a gaz.

    Valakinek talán mégis
    elkísérte szerelme,
    ő akarta eltemetni,
    végül mégsem feledte.
    S ha arra találnak menni,
    ott a sír, s virágtenger;
    valakinek talán mégis
    elkísérte szerelme.​

    (SAJÁT vers!)
     
  14. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    Charles d'Orléans

    NÉZEM, MILY SZÉP A SOK VIRÁG


    Nézem, mily szép a sok virág,
    ha nyílik Ámor évszakában,
    cicomázkodnak mindahányan,
    színekből szőnek új ruhát.
    A szívnek ifjuságot ád
    a kert, hol ily nagy illatár van,
    nézem, mily szép a sok virág,
    ha nyílik Ámor évszakában.
    Virággal ékes minden ág,
    madarak táncolnak vidáman,
    s fürdőznek tiszta dallamárban
    a földek, rétek és tanyák.
    Nézem, mily szép a sok virág.
     
  15. antal.emo

    antal.emo Állandó Tag

    Csokonai Vitéz Mihály

    A reményhez

    Főldiekkel játszó
    Égi tűnemény,
    Istenségnek látszó
    Csalfa, vak Remény!
    Kit teremt magának
    A boldogtalan,
    S mint védangyalának,
    Bókol úntalan.
    Síma száddal mit kecsegtetsz?
    Mért nevetsz felém?
    Kétes kedvet mért csepegtetsz
    Még most is belém?
    Csak maradj magadnak!
    Biztatóm valál;
    Hittem szép szavadnak:
    Mégis megcsalál.

    Kertem nárcisokkal
    Végig űltetéd;
    Csörgő patakokkal
    Fáim éltetéd;
    Rám ezer virággal
    Szórtad a tavaszt
    S égi boldogsággal
    Fűszerezted azt.
    Gondolatim minden reggel,
    Mint a fürge méh,
    Repkedtek a friss meleggel
    Rózsáim felé.
    Egy híjját esmértem
    Örömimnek még:
    Lilla szívét kértem;
    S megadá az ég.

    Jaj, de friss rózsáim
    Elhervadtanak;
    Forrásim, zőld fáim
    Kiszáradtanak;
    Tavaszom, vígságom
    Téli búra vált;
    Régi jó világom
    Méltatlanra szállt.
    Óh! csak Lillát hagytad volna
    Csak magát nekem:
    Most panaszra nem hajolna
    Gyászos énekem.
    Karja közt a búkat
    Elfelejteném,
    S a gyöngykoszorúkat
    Nem irígyleném.

    Hagyj el, óh Reménység!
    Hagyj el engemet;
    Mert ez a keménység
    Úgyis eltemet.
    Érzem: e kétségbe
    Volt erőm elhágy,
    Fáradt lelkem égbe,
    Testem főldbe vágy.
    Nékem már a rét hímetlen,
    A mező kisűlt,
    A zengő liget kietlen,
    A nap éjre dűlt.
    Bájoló lágy trillák!
    Tarka képzetek!
    Kedv! Remények! Lillák!
    Isten véletek!
     
  16. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Edvins Raups*

    ha a vég a közép én itt vagyok Kiötlök
    valami múlandót magamnak A sztalaktit
    szellem és lélek még nem fogyatkozott
    meg A tűnékenység teste Befelé vonz minden
    mint sötétbe a szemek Így legyen A nő
    a szempillámra vágyik A legnagyobb
    magasságok is utat tévesztenek és a
    zavaros fejek is kiürülnek Béke békével
    idő idővel gyűlölet gyűlölettel Egyensúlyra
    törekszik minden ama mérték szerint
    mely a Grimm Grálja és Hófehérkéje
    előtt is létezett már Ez az amit ma hallasz
    ez a visszatérő panaszos nyöszörgés Vagy
    a vágy még egyszer annyi félelmet lehántani
    az öröm-kolosszusról Kimenni az utcára mint
    a dzsungelbe megismételni az első sort Igen
    még mindig onnan föntről kiáltani le hahó!
    aztán teát főzni Most már nem keverlek bele
    többé a világ megint úgy jár ahogy akar
    párosával


    Halasi Zoltán fordítása

    * A lett költő az áprilisi (XVIII) könyvfesztivál egyik vendége lesz!
     
  17. Alyx Stranger

    Alyx Stranger Állandó Tag Silver tag

    Őszi séta

    Némán járok, s egyedül,
    Csak a Szél kísér rendületlenül.
    Ropog csízmám alatt az avar,
    Taposom, mint Télen a friss havat.

    Leülök egy magányos padra,
    Mely ott áll az arany-parkban.
    S előtte a néma tóban
    A békák sem kuruttyolnak.

    Némaságba búrkolózik a táj,
    Ki most elvész, többé haza nem talál.
    Valaki a távolban még biciklizik,
    De a szürke ködben Ő is tovatűnik.

    Már csak a fenyők őrzik a tavasz színeit,
    Minden más felvette arany, s barna lepleit.
    A Nap is aranylón világítja át a poros kis utcát,
    Ki itt elvész, rá már csak a Halál talál.
     
  18. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Elisabeth Borchers - tente álmot visz a víz

    1.
    tente álmot perget víz
    tente fűbe úszik est
    álom lesz kit hív a víz
    fű lesz akit hív az est
    zöld álom fehérlő víz
    a fű kicsi nagy az est
    csak jön csak jön
    egy idegen

    2.
    mit csináljunk a vízbe fúlt szegény matrózzal?
    a csizmáját levetjük majd
    a mellényét levetjük majd
    s a fűbe tesszük őt

    fiam a víz sötétség
    fiam mély a folyó

    mit csinálunk a vízbe fúlt szegény matrózzal?
    ráadjuk majd a vizet és
    ráadjuk majd az estet és
    majd visszavisszük őt

    fiam nem kell most sírni
    fiam csak álom ez

    mit csináljunk a vízbe fúlt szegény matrózzal?
    dalolunk neki vizidalt
    mondunk fölötte fűimát
    s visszamegy szívesen

    3.
    csak megy csak megy
    egy idegen
    nagy fűbe tér kicsi este
    fehér álomban zöld a víz
    a fűhöz megy és így lesz este
    álomba megy s lesz újra víz
    tente fűbe úszik este
    tente viziálom esik


    Hajnal Gábor
     
    bumbayo kedveli ezt.
  19. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Peter Rühmkorf - Dal az időpocsékolásról

    Nyár, csiripel épp a fecske,
    holdak tetős ajtó közt —
    Mint lágy fűre, kedvesemre
    fekszem. Buta, mint a tök.

    Fülünk déli szél cibálja,
    s kitakarja a gyönyört;
    inog a föld, de hiába,
    a te öled ideköt.

    Hűtlenség dalából élek,
    zengek tüzet, levegőt.
    Taréjdíszt rak rám az éjjel,
    Hermész jelét, lebegőt.

    Míg csillagra a szomáli-
    barna éj felvicsorít,
    torkomban már a moráli-
    san gondolt szó nem szorít.

    Lököm magam üdvösségbe
    két dús mellbimbó között.
    Így jutok a teljességre,
    pocsékolva az időt.


    Hajnal Gábor
     
  20. Huba60

    Huba60 Új tag

    Buda Ferenc
    Ne rejtőzz el...<o></o>
    <o></o>
    Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
    Rádcsukom a szempillámat.
    Benn zörömbölsz a szívemben,
    s elsimulsz a tenyeremben,
    s elsimulsz az arcom bőrén,
    mint vadvizen a verőfény.
    Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
    nagyon jó így, hogy velem vagy.
    Mindenekben megtalállak,
    s öröm markol meg, ha látlak.
    Nézz rám, szólok a szemednek,
    ne fuss el, nagyon szeretlek!
    <table align="center" width="90%"><tbody><tr><td align="center">
    </td></tr></tbody></table>
     

Megosztás