szlovákiai magyar költők gyerekversei az évszakokról
Tőzsér Árpád: Rímcsalogató
Egy arasz
a tavasz.
Szöcskecsorda
átugorja.
S mi a nyár?
Gyertyaszál,
fellobban
s elkoppan.
Hát az ősz?
Pipál, s itt-ott
elidőz.
A telet kérdezed?
Hajnal három,
s villamos nincs.
Dugd zsebre a
két kezed.
Petrik József: Itt a vakáció
Itt a vakáció!
Egy táska eladó!
Kinek tetszik- vigye el,
a szünetben úgysem kell.
Tíz hónapig cipeltem,
ideje már pihennem.
Hajrá, itt az alkalom,
akinek kell eladom.
Most, a vidám szünetben
csak tarisznya kell nekem,
könyvek helyett cseresznye
s vajas kenyér lesz benne.
Reggelenként megtömve
viszem ki a mezőre,
mire leszáll az este,
már csak morzsa lesz benne.
Keszeli Ferenc: Nyár
Zöldell
az erdő,
fürdik
az Ernő,
alszik
a bunda,
kisliba
felnő.
Tóth Elemér: Július
Háztetőnkön csattog a gólya,
nézzétek, gyerekek!
Fecskék ülnek a villanydrótra,
nézzétek, gyerekek!
Kezdődik újra a móka,
halljátok, gyerekek?
Kijárunk újra a tóra,
gyerekek, gyerekek.
Gál Sándor: Szüret
Szőlő, szőlő, fekete,
Mézédesre érett.
Szaladj kövér puttonyos,
Vidd a szerencsédet.
Két üres kád a kocsin,
Kocsi előtt két ló,
Pince elé totyogott
Három üres hordó.
Kilenc rigó énekel,
Száz seregély táncol,
Fut a övér puttonyos,
Ma fürgébb, mint máskor.
Háromnapos vigalom,
Minden hordó megtelt,
Talán sosem láttam még
Ilyen víg szeptembert.
</O
