Versek

Pompor Mariann

Állandó Tag
Állandó Tag
Versek apáknak, apákról

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
<o:p> Csak így tudtam;)</o:p>
<o:p></o:p>
Mezei András: Apja és fia<o:p></o:p>
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.<o:p></o:p>

Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.<o:p></o:p>

Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.<o:p></o:p>

<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
Móra Ferenc: Este<o:p></o:p>
Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.<o:p></o:p>

Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.<o:p></o:p>

Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.<o:p></o:p>

Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.<o:p></o:p>

Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:<o:p></o:p>

"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya…"<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek…<o:p></o:p>

Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?<o:p></o:p>

S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen…
De őt nem érti senkisem.<o:p></o:p>

Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Fehér Ferenc: Kívánság egy mondatban<o:p></o:p>
Te olyan jó vagy, apu,<o:p></o:p>
ma este olyan sokat meséltél,<o:p></o:p>
pedig tudom, korán kelsz majd megint,<o:p></o:p>
nem talállak, mire fölébredek;<o:p></o:p>
ezért jó leszek, nem is kívánom már, <o:p></o:p>
hogy hozzál nyílvesszőt meg pisztolyt,<o:p></o:p>
inkább azt, hogy valóra váljék ma esti meséd:<o:p></o:p>
a víz sose érjen föl addig a cölöpkunyhóig,<o:p></o:p>
amelyikben az a néger fiúcska lakik,<o:p></o:p>
a riksa-kuli kisfia bárcsak megvehetné<o:p></o:p>
azt a motort apukájának,<o:p></o:p>
a jegesmackó menjen ma éjszakára<o:p></o:p>
abba az eszkimókunyhóba,<o:p></o:p>
és takarja bundájába a gyerekeket,<o:p></o:p>
és ha tudsz, szóljál apu,<o:p></o:p>
hogy jó vastag papírra nyomják<o:p></o:p>
eztán az újságot abban a messzi városban,<o:p></o:p>
ahol újságpapírral takaróznak a gyerekek, <o:p></o:p>
mert te olyan jó vagy, apu.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Bartos Erika: Apák<o:p></o:p>
Barnaszemű édesapám
Úgy szólítom: Apuka,
Apuka visz minden reggel
Kocsival az oviba.<o:p></o:p>

Apukámnak apukáját
Úgy hívom, hogy Nagyapa,
Nagyapának van egy régi
Ezüstszínű vonata.<o:p></o:p>

Nagyapának apukáját
Úgy hívom, hogy Dédapa,
Dédapa már bottal jár és
Kevesebb lett a haja.<o:p></o:p>

Dédapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ükapa,
Volt egy kicsi birkanyája,
Benne harminc barika.<o:p></o:p>

Ükapának apukáját
Úgy hívják, hogy Szépapa,
Szélmalomban lisztet őrölt,
Szép legény volt valaha.<o:p></o:p>

Szépapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ópapa,
Őt látom egy régi képen,
Nagyon délceg katona.<o:p></o:p>

Amikor majd gyermekem lesz,
Akkor leszek apuka,
Apukámból nagyapa lesz,
Nagyapámból dédapa.<o:p></o:p>

Apuka és Nagyapa és
Dédapa és Ükapa,
Szépapa és Ópapa is
Egymásnak mind rokona.
<o:p> </o:p>
Bartos Erika: Apához<o:p></o:p>
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!<o:p></o:p>

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?<o:p></o:p>

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?<o:p></o:p>

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!<o:p></o:p>

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!<o:p></o:p>

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben<o:p></o:p>
 

Pompor Mariann

Állandó Tag
Állandó Tag
Állatokról

ERDŐK-MEZŐK LAKÓI (versikék)

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
NYÚL

Nyuszkó Gyuszkó, ugorj gyorsan,
nyúlcipődet kösd fel nyomban!
Ravasz róka les terád,
szaladj erdőn s mezőn át!
Róka

Vörös bundás róka koma,
szárnyasra fáj minden foga.
Nem is gondol soha másra,
csak a libavacsorára.
Bagoly

Uhu, szól a bölcs bagoly,
ne zavarj, mert álmodom!
Amíg a nap süt le rám,
nem mozdulok meg biz’ ám.
VADDISZNÓ

A vaddisznó sosem lusta,
egész nap a földet túrja.
Malackái pizsamában
játszanak a pocsolyában.
ŐZ

Őzgidácska erdőszélen,
friss szénácskát legel éppen.
Ebéd után kettőt szökken,
s eltűnik a fehér ködben.
Harkály

Kipp-kopp, ki kopog,
erdő szélén mi mozog?
Harkály vagyok , jó napot,
bogár után kutatok.
<o:p> </o:p>
MÓKUS

Ki van ott a lombok között?
Tán egy mókus beköltözött?
Biztos makkot gyűjt a télre,
az lesz majd az elesége.
Medve

Téli erdő csendes rég,
alszik már a mackónép.
Mosolyogva álmodoznak,
édes mézről álmodoznak.
SZARVAS

Domboldalon hajnal hasad,
szarvaspap dalra fakad.
Bőgésével párját hívja,
finom rüggyel kínálja.
FARKAS

Farka koma minden reggel
kölykeinek ételt rendel.
Amit minden kicsi kedvel,
bárányhusi nyúl körettel
 

teod

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Ujjak mozgatása mellé versek:
Éc-péc kapuléc, Csimpi-limpi hová mész?
Nem megyek én messzire, csak a világ végire!
 

Erőleves

Állandó Tag
Állandó Tag


Kedves Fórumozók!
Lóval, lovaglással kapcsolatos verset, mondókát, dalt és kottát keresek! Nálunk lovagolhatnak az 5-18 éves gyerekek az iskolában, ehhez szeretném a segítségeteket használni.
Köszönöm szépen! Jó tanévkezdést mindenkinek!
 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vízen át vágtat,
nem adom, ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a Nap is százszor.
 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
Pilinszky János: Őszi cirkusz

Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó, s édes, árva
trombitahang, trombitahang !

A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog- forog és körb jár
a lomha bölcs, a barna medve.

Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.

Arcába tűz a telehold,
s a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.

Repülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek !
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.

Röpülnek a kicsi lovak !
De két eperfa közt a légben,
még náluk is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,

megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb !
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,

a fák csúcsára ér, s nevet,
a fák csúcsára lép, de onnan
többé már vissza se talál,
csak eltűnik a teleholdban.
 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
Pósa Lajos: Csigahintón




De bolondos, fura fogat!
Csiga-hintó, lepke-lovak.
Rózsalevél az ülésen,
Bab-koffer a hintó-végen.
A négy kerék négy fehér
Forgó-pergő pipitér,
Rúdja szil-szál, szalmaszál,
Csak egy kicsit hajszra áll;
Holdsugár a gyeplüje
- Ki tartja a kezibe?
No, ha meg kell mondanom:
Egy tücsök ül a bakon,
Éppen úgy ül odafenn
Mint valami szerecsen,
De ha még oly kormos is,
Azért nagyon jó kocsis,
S bár öreg, mert nincs foga,
Jól pattog az ostora,
S mint a szélvész, a madár,
Úgy repül a kis batár...
Mint a madár, úgy repül
- Ki az, a ki benne ül?
Jaj, eszem a piczi lelkét,
Ez bizony egy apró vendég,
Nem tud járni még gyalog,
Csak nevetgél, csak gagyog,
Fején fodros bóbita,
Inog, leng, a kocsiba,
Könnyű szellő lengeti
-Jaj! de jól is áll neki!

Jó angyalok, jó tündérek,
Én titeket arra kérlek:
Jártassátok, hordozzátok
Ezt a kedves kis leányt
Télen, nyáron egyaránt
Mindig ilyen kocsikában:
A jó kedvnek,
Az örömnek
Aranyos kis hintajában;
S vigyázzatok rája, kérlek -
Fel ne düljön,
Meg ne hüljön,
Lágy karokkal öleljétek,
Rozmarinnal legyezzétek
Hol a kocsi jár vele -
Utját virág lepje be;
Fénybe vesszen ott az árnyék
Hol ragyogó könye foly;
Álma legyen: tündérjáték,
Ébredése - egy mosoly!
 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
Ametist: Lóverseny...

Trappol a Ráró, fut vele pár ló,

messze a réten vágtat a szélben...



Barna sörénye úszik utána,

kint a határban nincs neki párja...



Lám csak, a Pejkót már utolérte,

zajlik a vágta, ő tör az élre...



Porzik a lejtő lába nyomában,

tudja, hogy első lesz a futásban...



Orrlyuka tágul, habzik a teste,

visszatalál, ha eljön az este...



Dobban a patkó, lassul a vágta,

friss ügetéssel fut be a házba...



Koppan a jászol, csörren a zabla,

s víg nyerítéssel rácsap a zabra...

Forrás: Gyermekversek
 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló

Ment az utcán tarka ló.
Barna-fehér volt a ló,
fényes nyaka, fényes feje,
mint héjából most kibújt
barna-fehér vadgesztenye.
Mentem volna eléje,
elmaradtam mögéje,
barna-fehér sálja volt
(úgy értem, hogy sörénye).
 

Hasonló témák

Oldal tetejére