Versek apáknak, apákról
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o
> </o>
<o> Csak így tudtam</o>
<o></o>
Mezei András: Apja és fia<o></o>
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.<o></o>
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.<o></o>
Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.<o></o>
<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Móra Ferenc: Este<o></o>
Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.<o></o>
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.<o></o>
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.<o></o>
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.<o></o>
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:<o></o>
"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya "<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek <o></o>
Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?<o></o>
S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen
De őt nem érti senkisem.<o></o>
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.<o></o>
<o> </o>
></o>
Barnaszemű édesapám
Úgy szólítom: Apuka,
Apuka visz minden reggel
Kocsival az oviba.<o></o>
Apukámnak apukáját
Úgy hívom, hogy Nagyapa,
Nagyapának van egy régi
Ezüstszínű vonata.<o></o>
Nagyapának apukáját
Úgy hívom, hogy Dédapa,
Dédapa már bottal jár és
Kevesebb lett a haja.<o></o>
Dédapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ükapa,
Volt egy kicsi birkanyája,
Benne harminc barika.<o></o>
Ükapának apukáját
Úgy hívják, hogy Szépapa,
Szélmalomban lisztet őrölt,
Szép legény volt valaha.<o></o>
Szépapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ópapa,
Őt látom egy régi képen,
Nagyon délceg katona.<o></o>
Amikor majd gyermekem lesz,
Akkor leszek apuka,
Apukámból nagyapa lesz,
Nagyapámból dédapa.<o></o>
Apuka és Nagyapa és
Dédapa és Ükapa,
Szépapa és Ópapa is
Egymásnak mind rokona.<o> </o>
Bartos Erika: Apához<o></o>
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!<o></o>
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?<o></o>
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?<o></o>
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!<o></o>
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!<o></o>
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben<o></o>
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o> </o><o
> Csak így tudtam</o><o
></o> Mezei András: Apja és fia<o
></o>Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.<o
></o>Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.<o
></o>Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.<o
></o><o
></o><o
> </o><o
> </o>Móra Ferenc: Este<o
></o>Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.<o
></o>Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.<o
></o>Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.<o
></o>Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.<o
></o>Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:<o
></o>"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya "<o
></o><o
> </o><o
> </o><o
> </o>Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek <o
></o>Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?<o
></o>S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen
De őt nem érti senkisem.<o
></o>Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.<o
></o><o
> </o>Fehér Ferenc: Kívánság egy mondatban<o></o>
Te olyan jó vagy, apu,<o></o>
ma este olyan sokat meséltél,<o></o>
pedig tudom, korán kelsz majd megint,<o></o>
nem talállak, mire fölébredek;<o></o>
ezért jó leszek, nem is kívánom már, <o></o>
hogy hozzál nyílvesszőt meg pisztolyt,<o></o>
inkább azt, hogy valóra váljék ma esti meséd:<o></o>
a víz sose érjen föl addig a cölöpkunyhóig,<o></o>
amelyikben az a néger fiúcska lakik,<o></o>
a riksa-kuli kisfia bárcsak megvehetné<o></o>
azt a motort apukájának,<o></o>
a jegesmackó menjen ma éjszakára<o></o>
abba az eszkimókunyhóba,<o></o>
és takarja bundájába a gyerekeket,<o></o>
és ha tudsz, szóljál apu,<o></o>
hogy jó vastag papírra nyomják<o></o>
eztán az újságot abban a messzi városban,<o></o>
ahol újságpapírral takaróznak a gyerekek, <o></o>
mert te olyan jó vagy, apu.<o></o>
<o> </o>
Bartos Erika: Apák<o></o>Te olyan jó vagy, apu,<o
></o>ma este olyan sokat meséltél,<o
></o>pedig tudom, korán kelsz majd megint,<o
></o>nem talállak, mire fölébredek;<o
></o>ezért jó leszek, nem is kívánom már, <o
></o>hogy hozzál nyílvesszőt meg pisztolyt,<o
></o>inkább azt, hogy valóra váljék ma esti meséd:<o
></o>a víz sose érjen föl addig a cölöpkunyhóig,<o
></o>amelyikben az a néger fiúcska lakik,<o
></o>a riksa-kuli kisfia bárcsak megvehetné<o
></o>azt a motort apukájának,<o
></o>a jegesmackó menjen ma éjszakára<o
></o>abba az eszkimókunyhóba,<o
></o>és takarja bundájába a gyerekeket,<o
></o>és ha tudsz, szóljál apu,<o
></o>hogy jó vastag papírra nyomják<o
></o>eztán az újságot abban a messzi városban,<o
></o>ahol újságpapírral takaróznak a gyerekek, <o
></o>mert te olyan jó vagy, apu.<o
></o><o
> </o>></o>Barnaszemű édesapám
Úgy szólítom: Apuka,
Apuka visz minden reggel
Kocsival az oviba.<o
></o>Apukámnak apukáját
Úgy hívom, hogy Nagyapa,
Nagyapának van egy régi
Ezüstszínű vonata.<o
></o>Nagyapának apukáját
Úgy hívom, hogy Dédapa,
Dédapa már bottal jár és
Kevesebb lett a haja.<o
></o>Dédapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ükapa,
Volt egy kicsi birkanyája,
Benne harminc barika.<o
></o>Ükapának apukáját
Úgy hívják, hogy Szépapa,
Szélmalomban lisztet őrölt,
Szép legény volt valaha.<o
></o>Szépapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ópapa,
Őt látom egy régi képen,
Nagyon délceg katona.<o
></o>Amikor majd gyermekem lesz,
Akkor leszek apuka,
Apukámból nagyapa lesz,
Nagyapámból dédapa.<o
></o>Apuka és Nagyapa és
Dédapa és Ükapa,
Szépapa és Ópapa is
Egymásnak mind rokona.<o
> </o>Bartos Erika: Apához<o
></o>Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!<o
></o>Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?<o
></o>Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?<o
></o>Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!<o
></o>Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!<o
></o>Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben<o
></o>
