Gyermek koromban nagypapám kertjében éreztem magam a legjobb helyen. Igaz hogy nem nyaraltam ott, de gyakran meglátogattam. Olyankor azt képzeltem az egy varázs kert és varázslatos az is, ami ott megterem.
Sajnos az élet úgy hozta, hogy apám abban a kertben halt meg, és nem sokkal utána nagyapám is, de ő már nem ott, hanem egy idegen ágyban távol az otthonától, és az ő gondosan ápolt kertjétől.
Mindmáig mélységes szeretettel gondolok vissza azokra a napokra, amikor a kertben gyűjtögettem az epret, vagy szüreteltem a szőlőt. Azok mesések voltak, egy mesés világban, egy mesés kor küszöbén.