1972-ben a székelyföldi Tusnádon egy gazdánál szálltunk meg. Egy egyszerűen berendezett szép kis szobába vezetett, minden megmutatott, majd mindjárt el is búcsúzott tőlünk, mivel másnap hajnalban mentek ki a földre aratni. Mielőtt kiment a szobából a következőt mondta: aztán amikor elmennek, azért csak hajtsák be a kaput.
Azelőtt sosem találkoztunk, nem ismertük egymást.
Hát ott nagyon szívesen lennék most is.