Több Felébredt lény szerint is az emberi tudat evolúciójának következő lépése a tanúskodó Jelenlét megvalósítása az emberi élet hétköznapjaiban.
Napjainkban ez jelenti az álomból ébredező emberiség előtt a legnagyobb kihívást.
A tudat eddig az egó álmát aludta, de most végre ébredezik.
A további ébredésének egyik legnagyobb akadály azonban az, hogy nem igazán ismeri azt az álmot, amely eddig őt fogva tartotta, az egót.
Eddig teljesen azonosult ezzel az egóval, nem is gondolta, hogy alvó állapotban van.
Az egó azonban meg akarja akadályozni ezt a felébredést, mert azzal az ő léte kerül veszélybe, ezért különböző fortélyokkal próbálja még mélyebb alvásba visszahúzni az ébredezőt.
Persze ezt nem gonoszságból teszi, az ego nem gonosz, csak a tudattalan túlélési ösztön hajtja.
Mi is ez az ego és hogyan keletkezett?
Első, talán legfontosabb kérdés ennek a tisztázása.
Az ego mi magunk vagyunk, akinek látjuk, gondoljuk és érezzük magunkat. A múltból építkezve a jövőre irányúló életörténetünk központi figurája, akivel a tudatunk azonosítja magát, akinek képzeli magát. Ez a legmélyebb álmunk.
Az ébredés jele, amikor kezdjük érezni azt, hogy ez állapot nagyon silány, szegényes és az élet mögöt mélyebb misztériumok húzódnak meg.
Hogyan keletkezett ez az egó?
Amikor megszülettünk, akkor még ártatlanok voltunk, nem volt egónk. Az egó a társadalom, szüleink, nevelőink hatására alakult ki, egy természetes folyamat eredményeként. Szükségünk volt rá, mert különben nem tudtunk volna elhatárolódni a környezetünktől, nem jött volna létre az egyedi létezésünk, amely fontos lépcsőfok a tudat önmagára ébredésének az evolúciójában.
Az ego tehát társadalmi termék, mert a környezetünkben élők mondták meg a gyermek számára, számunkra, hogy kik vagyunk mi és egy tudattalan folyamt eredményeként elkezdtünk azonosulni ezzel a mesterségesen létrehozott központtal, az egoval.
Ezen az azonosuláson kell most túllépnünk!
Az egojátékok azokat a védekező mechanizmusainkat takarják, amelyek elfedik előlünk a valóságot és további álmokba ringatnak minket
A topic előzményeként a blogomban olvashatjátok a témához kapcsolódó eddigi hozzászólásaimat:
Az ego: maszkok gyűjteménye
Az ego hajtóerői: az ambíciók
Az ego fejlődése
Önfejlesztő egojáték
Büntudatkeltő egojáték
Spirituális egojáték
Az ego szülőméhe: az azonosulások
Napjainkban ez jelenti az álomból ébredező emberiség előtt a legnagyobb kihívást.
A tudat eddig az egó álmát aludta, de most végre ébredezik.
A további ébredésének egyik legnagyobb akadály azonban az, hogy nem igazán ismeri azt az álmot, amely eddig őt fogva tartotta, az egót.
Eddig teljesen azonosult ezzel az egóval, nem is gondolta, hogy alvó állapotban van.
Az egó azonban meg akarja akadályozni ezt a felébredést, mert azzal az ő léte kerül veszélybe, ezért különböző fortélyokkal próbálja még mélyebb alvásba visszahúzni az ébredezőt.
Persze ezt nem gonoszságból teszi, az ego nem gonosz, csak a tudattalan túlélési ösztön hajtja.
Mi is ez az ego és hogyan keletkezett?
Első, talán legfontosabb kérdés ennek a tisztázása.
Az ego mi magunk vagyunk, akinek látjuk, gondoljuk és érezzük magunkat. A múltból építkezve a jövőre irányúló életörténetünk központi figurája, akivel a tudatunk azonosítja magát, akinek képzeli magát. Ez a legmélyebb álmunk.
Az ébredés jele, amikor kezdjük érezni azt, hogy ez állapot nagyon silány, szegényes és az élet mögöt mélyebb misztériumok húzódnak meg.
Hogyan keletkezett ez az egó?
Amikor megszülettünk, akkor még ártatlanok voltunk, nem volt egónk. Az egó a társadalom, szüleink, nevelőink hatására alakult ki, egy természetes folyamat eredményeként. Szükségünk volt rá, mert különben nem tudtunk volna elhatárolódni a környezetünktől, nem jött volna létre az egyedi létezésünk, amely fontos lépcsőfok a tudat önmagára ébredésének az evolúciójában.
Az ego tehát társadalmi termék, mert a környezetünkben élők mondták meg a gyermek számára, számunkra, hogy kik vagyunk mi és egy tudattalan folyamt eredményeként elkezdtünk azonosulni ezzel a mesterségesen létrehozott központtal, az egoval.
Ezen az azonosuláson kell most túllépnünk!
Az egojátékok azokat a védekező mechanizmusainkat takarják, amelyek elfedik előlünk a valóságot és további álmokba ringatnak minket
A topic előzményeként a blogomban olvashatjátok a témához kapcsolódó eddigi hozzászólásaimat:
Az ego: maszkok gyűjteménye
Az ego hajtóerői: az ambíciók
Az ego fejlődése
Önfejlesztő egojáték
Büntudatkeltő egojáték
Spirituális egojáték
Az ego szülőméhe: az azonosulások