Kedves Kyra_
-Szerintem akkor is megtudunk lenni egymással ha hiányosak az érveink.
Ehhez nem kell más, mint egy kevés intelligencia. Miért kellene utálnunk valakit azért, mert néhány esetben más a véleménye?
Szép és jo, hogy 7000 evvel ezelött (a honfoglalás elött) okos emberek éltek Pannoniában de ne feledjük közben volt nyelvujitás, a betüket a latinoktol, a számokat az araboktol örököltük.
A latinok sosem ismerték a rovásírást, ékírást, vagy az egyiptomi hieratikus és démotikus írást. Latinokról azóta lehet beszélni, amióta a latin pásztorok megalapították Rómát. Ez pedig a történészek és régészek szerint időszámításunk előtt 1000 és 750 között történhetett, a Tatárlakai korong pedig i.e. 5500-ban került a földbe.
Azért mert kis ország vagyunk nem kell nagyképünek lenni.
Drága Ernő! Tudom vannak gyerekeid. Te sosem alkalmaztad azt a módszert, hogy kihúzd őket az itt-ott tájuk törő elkeseredettségből azzal, hogy növeled az önbizalmukat? Gondolj bele, ha egy gyerek folyton azt hallja, hogy ő milyen buta, lusta, béna, stb. akkor képes lesz összekaparni magát és továbbmenni, küzdeni, hogy elérje a céljait? Nem tudom emlékszel-e valamennyire a régi történelemórákra. Én igen. Bennünket úgy tanítottak, mint azt a szerencsétlen kölyköt, aki naphosszat mást sem hall, csak a szidalmakat.
Soha nem láttam a világban népet aki anyit dicsekedne a multjával, a nobeldijasaival mind mi. Viszont láttam egyetemet amelyik egyedöl több nobeldijast termelt mind Magyarország. Egy angol nem dicsekszik vele, hogy alig 100 évvel ezelött a Föld 1/4 része az Angol birodalomhoz tartozott. Hangsulyozom az 1/4 része.
Tudod, nem csodálkozom, hogy nem dicsekszenek azzal, hogy leigázták és végigrabolták a Föld 1/4 részét. Ez olyan volna, mintha Amerika azzal dicsekedne, hogy mennyi rabszolgát hurcoltak el Afrikából, dolgoztattak ingyen és hány fekete bőrű embert öltek meg. Igaz, hogy "már" 150 éve eltörölték a rabszolgaságot, de igazából a faji megkülönböztetés csak olyan 60 éve szűnt meg törvényesen is.
Látod, ezek ellenére egyáltalán nem is emlékeztetik a népüket folyton folyvást arra, hogy nem valami tiszta a múltjuk és mi mindent követtek el az emberiség ellen. Mi meg mai napig mást sem hallunk, mint hogy milyen gyalázatos gyilkos horda vagyunk.
Tudod ők azok a"gyerekek", akiknek egyáltalán nincs szükségük a dicséretre, mert nem szenvednek önsorsrontó önbizalomhiányban, még arra sem emlékeznek ami rosszat tettek a múlt héten, hát még arra, amit több száz éve követtek el.
Mit számit az, hogy 7000 évvel ezelött kik voltak az öseink, ha egyáltalán létezik.
Olyan szoros nem lehetett a kapcsolat velük ha ma csak elfogult speciális kutatok tudnak a rokonságrol.
Hát már hogy ne lennének őseid 7000 éve? Ne butáskodj. Elfelejtetted Darwint?
Jó tudom, akkor még csak majmok voltak, vagy majdnem majmok, de a te majdnem majom őseid már tudtak írni! Ez azért nagy dolog, nem?
Most félretéve minden viccet, én tudom miért berzenkedsz az ilyen ősi, történelem előtti kutatások ellen. Olyan csacsiságok jelennek meg - szerintem szándékosan gerjesztve - hogy mindig mindenhol és mindenki magyar és mindenki magyarul beszél, mi mindenhol ott voltunk, meg egyéb ilyen marhaság.
Ezzel szemben meg az igazság az, hogy a Kárpát medence az a hely volt, ahol kezdetben jól érezték magukat az emberek, mert megvolt minden, ami az élethez kellett, az éghajlat is megfelelő volt. Úgy saccolnak, hogy 2000 évvel ezelőtt az emberiség létszáma úgy 300 millió lehetett a Földön, 30 000 évvel ezelőtt (akkor már éltek az őseink itt a Kárpát medencében) talán néhány tízezren lehettek az egész földön, erre nem találtam számítást, de arra igen, hogy amikor a Tatárlakai korongra rótták azokat a jeleket, akkor az egész Földön, összesen 5 millió ember élhetett! Akkor vajon mennyi juthatott a Kárpát medencére? Tegyük fel, hogy 50 000. Talán jól saccoltam. Akkor tulajdonképpen ez a típus, amely itt élt, szépen elterjedt az egész földön, széthordta a génjeit keveredve a másutt élőkkel, széthordta az írását, a nyelvét és mivel meg volt verve egy érzéssel, amit
honvágynak neveznek, vissza-visszatért a hazájába. Itthon aztán megint az övéik között volt. Ezért történt aztán az, ami manapság a tudósok köreiben nagyon jól ismert tény, hogy a magyar az ősnyelv, csak nekünk kell szégyellni ezt, mert gúny tárgya mindenütt a politikus tudósok (MTA) és a tárgyban tájékozatlan emberek között. Ha nem a magyar lenne az ősnyelv, hanem mondjuk a francia, akkor azt lehetne büszkén lobogtatni, de nekünk nem lehet. Mi szépen csak kussoljunk, szégyelljük magunkat és vezekeljünk folyamatosan olyasmiért is, amit soha el sem követtünk.
Bevallom nekem mind Magyarnak nincs kisebbségi érzetem, nekem nem kell "régi dicsöségek" után kutatni .
Érdekes, hogy a szüleink, nagyszüleink történetével, nem foglalkozunk anyit mind elmult idök legendáival. Valoszinü azért mert a tegnapba nem tudunk anyit beleinterpretálni mind a tegnapelöttbe.
Én emlékszem a szüleim és a nagyszüleim történetére, mert elmesélték. Az életükért kellett menekülniük, mindenüket hátrahagyva egy szál ruhában, a folyón át a lerobbantott híd roncsain. Sokan meghaltak, elsodorta őket a víz. Főleg akik gyengék voltak, öregek, gyerekek és akiket a partról lövöldöző katonák golyói eltaláltak. Ez volt a "
magyarok kitelepítése!" Soha senki nem kért tőlük bocsánatot, nem kárpótolták őket, pedig semmiről nem tehettek, nem tehettek arról, hogy magyarnak születtek. Párizsban néhány szabadkőműves úgy határozott, hogy áthelyezi máshova Magyarország határait. Ezért nem jár kárpótlás.