Légy sikeres CanadaHun!
Kamaszkorba léptél – az idén betöltötted a 14. éveddel.
A 2015-ös decemberi Mikulás hozta el nekem a CanadaHun közösségi oldalát, felületét.
Jól érzem itt magam.
Az okot, az indokot fel is sorolom.
65 évem alatt mindig is voltak és vannak barátaim. Az igaziak sajnos az évek okán lemorzsolódtak. Nem önhibájukból, s nem azért, mert összevesztünk.
Az ok igencsak sajátos.
Életük utolsó percéig igaz barátjukként szerettek, hívtak s én mentem.
Fenti ok miatt igaz barátom már kevés maradt. Hivatkozhatnék itt a telefon, a számítógép, a net nyújtotta lehetőségekre. S, mondom, írom ki is használom a végsőkig. Van olyan barátom, akivel a mai napig IGAZI papírra vetett levélben megírt soraimmal tartom a kapcsolatot. Igaz, már nem kézzel, de szívét-lelkét melengető soraimat kinyomtatva küldöm. A papírforma, a boríték, a bélyeg és a küldés módja viszont megmaradt.
De!
Kerestem egy felületet, ahol elmondhatom/leírhatom a véleményemet. S, ezek a leírt vélemények nem szállnak csak úgy el az éterben. Visszajelzéseket várok, olvasok, kinek miért és miért nem tetszett az ott, az abban mások v. általam leírtak.
Itt a CanadaHun közösségi oldalán ezt megtaláltam.
Számomra az is fontos volt, hogy a lehetőségem kötetlen lehessen. Írhassak akkor, amikor mondandóm van. Ne üsse a fejemet egyetlen főszerkesztő sem, - leadási határidő van! Lapzárta! – „riogató”, sürgető szavaival. Írhassak akkor, amikor jól érzem magam, mondandóm van. Előfordul az is, amikor nincs kedvem az íráshoz, csak az olvasáshoz, a vélemények fürkészéséhez viszont igen.
Itt ez a lehetőség is adott.
Gazdag ez a felület, vannak hírek, rádió zenével és pörgős magazin műsorral, fórum – sok lehetőséggel. Írok, írnak, válaszolnak és válaszolok. Olvasnak és olvasok.
Mit is kívánhatnék egyebet?
Ebben a rohanó, kemény, sokszor igazságtalan és nyers világban kerestem és találtam egy békés szigetet. Egy olyan lehetőséget, ahol nyugodtságot, baráti hangot, érdekes olvasmányokat, témákat, programokat és igazi „kincsesbányát” találhatok. Nincs is más dolgom, csak felnyitni a CanadaHun „fedelét”. Jelentem, a kulcsot eldobtam! - bármikor beléphetek. Ha kedvem úgy tartja, akár az éjszaka közepén. Társakat, akik bármi okból bejegyzéseimre, -írásomra reagálnak, mindig találok.
Révbe értem, vagy mondhatnám azt is egy olyan békés „kikötőbe”, ahol akár egy teljes napot is „eldagonyázhatnék”. S, mivel egyéb dolgaim is vannak, időnként úgy kell magamat erőnek-erejével felállítanom a számítógép elől. Mert mindig van/találok egy „fiókját” a CanadaHun-nak, amit MÉG és MOST, sőt AZONNAL ki akarok nyitni. S, a „most”-aknak időnként gátat kell vetnem.
Háztartást kell vezetnem, ha szerényen is, de kell. Soroljam? Főzni is szeretek, de enni is, ezért vásárolnom is kell. Igaz, van net lehetőség, de szeretek a piacra, boltba menni, válogatni.
Ezen kívül vannak az itt helyben kötött személyes barátságok, amelyek ápolását szintén fontosnak tartom. A családtagokról nem is szólva. Ők életemnek nélkülözhetetlen és szeretetteljes részei. Hiába no, így kerekké, egésszé az életünk, ha a meglévő személyes barátságainkat, kapcsolatainkat kibővítjük egy kedves közösséggel, mint amilyenre a CanadaHun-ban találtam.
Sőt itt egy közösségen belül, többet is kapok, mert a fórumok külön-külön egy-egy közösséget alkotnak. S, itt nincs megszabva a kirándulásunk, véleményezésünk. Egyik témából – kirándulhatunk – a másikba.
Milyen is ez az oldal?
Demokratikus és nyugodt.
Köszönet érte! – minden munkatársaimnak, akik ezért dolgoznak.
G.B.
Kamaszkorba léptél – az idén betöltötted a 14. éveddel.
A 2015-ös decemberi Mikulás hozta el nekem a CanadaHun közösségi oldalát, felületét.
Jól érzem itt magam.
Az okot, az indokot fel is sorolom.
65 évem alatt mindig is voltak és vannak barátaim. Az igaziak sajnos az évek okán lemorzsolódtak. Nem önhibájukból, s nem azért, mert összevesztünk.
Az ok igencsak sajátos.
Életük utolsó percéig igaz barátjukként szerettek, hívtak s én mentem.
Fenti ok miatt igaz barátom már kevés maradt. Hivatkozhatnék itt a telefon, a számítógép, a net nyújtotta lehetőségekre. S, mondom, írom ki is használom a végsőkig. Van olyan barátom, akivel a mai napig IGAZI papírra vetett levélben megírt soraimmal tartom a kapcsolatot. Igaz, már nem kézzel, de szívét-lelkét melengető soraimat kinyomtatva küldöm. A papírforma, a boríték, a bélyeg és a küldés módja viszont megmaradt.
De!
Kerestem egy felületet, ahol elmondhatom/leírhatom a véleményemet. S, ezek a leírt vélemények nem szállnak csak úgy el az éterben. Visszajelzéseket várok, olvasok, kinek miért és miért nem tetszett az ott, az abban mások v. általam leírtak.
Itt a CanadaHun közösségi oldalán ezt megtaláltam.
Számomra az is fontos volt, hogy a lehetőségem kötetlen lehessen. Írhassak akkor, amikor mondandóm van. Ne üsse a fejemet egyetlen főszerkesztő sem, - leadási határidő van! Lapzárta! – „riogató”, sürgető szavaival. Írhassak akkor, amikor jól érzem magam, mondandóm van. Előfordul az is, amikor nincs kedvem az íráshoz, csak az olvasáshoz, a vélemények fürkészéséhez viszont igen.
Itt ez a lehetőség is adott.
Gazdag ez a felület, vannak hírek, rádió zenével és pörgős magazin műsorral, fórum – sok lehetőséggel. Írok, írnak, válaszolnak és válaszolok. Olvasnak és olvasok.
Mit is kívánhatnék egyebet?
Ebben a rohanó, kemény, sokszor igazságtalan és nyers világban kerestem és találtam egy békés szigetet. Egy olyan lehetőséget, ahol nyugodtságot, baráti hangot, érdekes olvasmányokat, témákat, programokat és igazi „kincsesbányát” találhatok. Nincs is más dolgom, csak felnyitni a CanadaHun „fedelét”. Jelentem, a kulcsot eldobtam! - bármikor beléphetek. Ha kedvem úgy tartja, akár az éjszaka közepén. Társakat, akik bármi okból bejegyzéseimre, -írásomra reagálnak, mindig találok.
Révbe értem, vagy mondhatnám azt is egy olyan békés „kikötőbe”, ahol akár egy teljes napot is „eldagonyázhatnék”. S, mivel egyéb dolgaim is vannak, időnként úgy kell magamat erőnek-erejével felállítanom a számítógép elől. Mert mindig van/találok egy „fiókját” a CanadaHun-nak, amit MÉG és MOST, sőt AZONNAL ki akarok nyitni. S, a „most”-aknak időnként gátat kell vetnem.
Háztartást kell vezetnem, ha szerényen is, de kell. Soroljam? Főzni is szeretek, de enni is, ezért vásárolnom is kell. Igaz, van net lehetőség, de szeretek a piacra, boltba menni, válogatni.
Ezen kívül vannak az itt helyben kötött személyes barátságok, amelyek ápolását szintén fontosnak tartom. A családtagokról nem is szólva. Ők életemnek nélkülözhetetlen és szeretetteljes részei. Hiába no, így kerekké, egésszé az életünk, ha a meglévő személyes barátságainkat, kapcsolatainkat kibővítjük egy kedves közösséggel, mint amilyenre a CanadaHun-ban találtam.
Sőt itt egy közösségen belül, többet is kapok, mert a fórumok külön-külön egy-egy közösséget alkotnak. S, itt nincs megszabva a kirándulásunk, véleményezésünk. Egyik témából – kirándulhatunk – a másikba.
Milyen is ez az oldal?
Demokratikus és nyugodt.
Köszönet érte! – minden munkatársaimnak, akik ezért dolgoznak.
G.B.
Utoljára módosítva a moderátor által: