Sajnos én a kereskedéshez nem értek, a könyvkereskedéshez sem, de azt én is tudom, hogy a kerekedők nagy svihákok (tisztelet a kivételnek).
A kiadók nagy leárazásával kapcsolatban, én nem tudom marad-e így hasznuk a könyvön, vagy sem, de az egyik kiadó vezetője nekem azt mondta, ha három hónap alatt nem kel el egy könyv, akkor az onnantól kezdve már veszteség. Ebből következtetek. A kiadás utáni néhány hónapban tehát igyekeznek lehúzni a hasznot a könyvről, amennyit csak tudnak. A megmaradt példányokat pedig bármennyiért is viszik, már mindegy, mert a terjesztők már úgysem veszik át. Addigra kiderül, van-e haszon a könyvön vagy nincs. Még mindig jobb a megmaradt példányokat eladni 90%-os engedménnyel, mint bezúzni, hisz úgyis rajtuk marad.
Ezt persze csak következtetem, mint ahogy azt is, hogy azért kell eladni a könyvet három hónap alatt, mert utána már antikvárnak minősül. Így pedig egyetlen terjesztő sem veszi át. Tévedhetek, mert nem értek hozzá, csak gyanítom, hogy így lehet.
Volt egy nyomda ügyfelem, ismertem az áraikat, és az egyik ügyvezető jó barátom volt, ennek már 10 éve, de gondolom, az alaphelyzet nem változott. Tudom, hogy listaáraik voltak az alapanyaggyártóknál, azaz nem kiskereskedelmi forgalomban szerezték be a papírt, vegyszereket és egyebeket. Ami azt jelenti, annál olcsóbb, minél nagyobb mennyiségben veszed meg, és ráadásul 60-90 napos fizetési határidőt adtak. A nyomda 80-90% hasznot tett rá a könyvkiadónak a nyomdai munkára akkor, és ráadásul neki a bejövő pénzt még volt ideje még egyszer megforgatni, mielőtt fizetnie kellett az alapanyagokért. És a kiadónak még így is kedvezményes árnak számított, amit a nyomda felszámolt, mert ha te mégy oda, és kérsz 300 könyvet kinyomtatni, neked minimum a kétszeresét mondták volna. Ha így nézed, a könyv bekerülési költsége nagyon kicsi, ami a kézzelfogható példány előállítására vonatkozik. A kiadó ráteszi a reklámköltséget, a saját díját, az adókat és járulékokat, majd pedig a te százalékodat, és így éri el azt az árat, amin ő adja tovább az értékesítőnek, aki szintén ráteszi még a saját adóóit, járulékait és hasznát.
Így érthető, miért kell 90 nap alatt eladni a könyvet a piacra dobása után, hiszen eszerint nekik 90 napos fizetési határidejük van. És ennek semmi köze nincs az antikvársághoz. Ha jó a könyv, 10 év múlva is keresni fogják. Csak a kiadónak vagy könyvárusnak nem éri meg tovább reklámozni vagy tárolni, mert már addigra fizetnie kell, és ha nem tudta addig eladni, akkor a saját zsebéből, vagy a saját haszna (inkább ez!) kontójára.