Hogy lehet új témát indítani? Kell moderátori hozzájárulás vagy ilyesmi?
Nem ,dehogy.A vallas,szellemtanra kattansz es lehuzod az aljara ott talalsz egy olyat hogy uj tema es arra katt megadod a cimnet es kesz.
Hogy lehet új témát indítani? Kell moderátori hozzájárulás vagy ilyesmi?
Vazze akko mar szoba se allok veled.:mrgreen:Nem tudok repülni, és vízen járni sem...
Viszont nagyon szivesen elnek - vagy legalabbis szetneznek - egy olyan kulturaban, ahol a halalt unneplik, mert tudjak, hogy az illetonek ez jo (ne forditsuk ezt ki halalvagyasra v. annak eloidezesere, ha lehet, viccbol sem). Olyan kulturaban, ahol a halal nem tabu, ahol a halalnak kulturaja van, mint pl. Tibetben. Sokat tudnanak meselni ok nekunk, amitol tatnank a szankat, azt hiszem.
Nem a halál a rettegett "állapot"...hanem az az időszak amíg valaki eljut a semmibe. Mert van aki sokáig szenved és vannak szerencsések.
Ez a tibeti dolog pedig ugyan kapcsoldódik a halálhoz, de mégjobban az ősök tiszteletéhez. Ugyanis -különösen a sámánoknak.- három lelkük van, ezt tartották. Az egyik lélek pedig ittmarad..a másik reinkarnálódhat a harmadik elpusztul a testtel. Buddha szövege sem új ám...előtte is voltak gondolkodók.
Az indiánok,maják nem tömegesen követtek el általában rituális gyilkosságokat. Csak nagy ünnepeken elősorban a gonosztevőket végezték ki..akkor is voltak ám ilyenek.
Hogy lehet új témát indítani? Kell moderátori hozzájárulás vagy ilyesmi?
Mindenfele egyeb kulturalis behatas nelkul, ha csak magamba tekintek, a halalt magat nem felem en sem: hanem pontosan, amit az elejen irtal, az a felelmetes szamomra is. Az odavezeto ut. A szenvedes, a vergodes, foleg hogy milyen hosszan kell majd.
A halal bekovetkezte utan mar 'mindegy'.
Az odavezető út akkor kezdődött amikor kiestél édesanyád szülőcsatornáján...
Ha félelmetes számodra bármi, akkor féled a halált, mert minden félelem a halálfélelemre vezethető vissza...
De szerintem még attól is félsz, hogy bevalld magadnak, hogy félsz a haláltól...
Az azt megelőző szenvedést hívjuk mi életnek...Nem, nem felek bevallani - hiszen pontosan azt tettem az elobb, pontositva, hogy nem magatol a halaltol felek, hanem az azt megelozo szenvedestol.
Az azt megelőző szenvedést hívjuk mi életnek...
"Ha mondjuk egy hívő ember agydaganatot kap és kínlódik,majd azt mondja,h "miért én??Egész életemben téged szolgáltalak Istenem és most ezt kapom??Hát milyen Isten vagy te??" Hopp,már meg is bukott."
Ha ez tényleg így lenne akkor Jézus is bukott lenne
Szerintem nem lehet ilyen kijelentéseket tenni, hogy "hopp, már meg is bukott"
Akárhogy is látszik kívülről, mégiscsak belülről lesz megmérve mindenki és nem általunk. És inkább ne kívánjuk megtapasztalni azt a fájdalmat, amikor erről a kérdésről érdemben beszélhetnénk
Azt hiszem most a fájdalom kapcsán jött szóba ez a fajta megtagadás. A történet (amiről különböző fantáziafeldolgozásokat láthattunk már mindannyian) szerint a bűnös lator cseppet sem fájdalmában gúnyolódott.
Azt hiszem önmagában az istentagadás, ha képtelenek vagyunk úgy élni mint Jézus. És mivel erre képtelenek vagyunk, ezért folyamatos istentagadásban élünk.
Az isten igenlés az, hogy ugyanazt az utat járjuk. Nem fejben, filozofálgatva hanem az életünk minden pillanatában. Erre még a legelszántabbak is csak törekedni képesek.
Ezért nincs értelme transzparenseket gyártani arról, hogy mi istennek tetsző és mi nem, mert életünk végéig ezeket gyárthatnánk