Gyönyörű idő volt a héten, csütörtökig egyfolytában a kertben voltunk. Ebédre mindig gyors ételt készítettünk, vagy szedtünk elő a fagyasztóból. Grilleztünk is. Garnélát, meg báránygerincet, mindenféle zöldséggel.
Csütörtökön aztán jött a vihar. 2 nap alatt 12 mm eső esett, ami már nagyon kellett. Szerencsére nem hűlt le az idő, sem a palántákat, se a virágaimat nem viselte meg a hidegfront.
10 éves unokánk is jött a kertbe, de csak rövid ideig maradtak, mert allergiás a virágporra, és minden tele van sárga porral (a nyírfa, a diófa, a tuja mindegyik virágzik). A fű tele pitypanggal, ami már nem sárga, hanem fehér, és fújja a szél össze-vissza.
A vőm is allergiás, szegény egyfolytában tüsszög-köhög, de szívesen jön, szereti a természetet.
Ja, erről jut eszembe a magyar édesség... Teljesen meg volt őrülve a túró rudiért. Ő még sehol se evett ilyen finom édességet. Azóta is szívesen eszik mindenféle túrós édességet.
Csodálkozott a sajtos rúd láttán, hogy ez hogy van, hogy sős sütemény is van az asztalon? Az biztos, ha ezek a sütemények Ausztriában kuriózumok, akkor Európa más tájain is érdekesség lehet.
Tegnap itthon voltam. A férjem karajt vett, amit lefejtett a csontról, a hús kiadagolva ment a fagyasztóba, a csontból pedig főztem levest. Én nem szoktam sertéscsontból levest főzni, inkább csirkeaprólékból, vagy marhahúsból. (nyakból vagy farokból). Meglepően finom lett.
Ma csirkét sütök. A combokat befűszereztem, beletettem a tepsibe, aztán daraboltam rá hagymát meg gombát. Lefedtem és irány a sütő. Majd meglátjuk, hogy milyen lesz.
A férjem vett újkrumplit. Nem kérdeztem meg tőle, mennyiért, mert biztos égnek állt volna a hajam. Nem sok, de kettőnknek elég lesz petrezselymes krumpli köretnek.
A desszert az eper lesz.
Valószínű, - ahogy kinézek az ablakon -, hogy holnap megint a kertben fogunk gillezni ebédre valamit.
Csütörtökön aztán jött a vihar. 2 nap alatt 12 mm eső esett, ami már nagyon kellett. Szerencsére nem hűlt le az idő, sem a palántákat, se a virágaimat nem viselte meg a hidegfront.
10 éves unokánk is jött a kertbe, de csak rövid ideig maradtak, mert allergiás a virágporra, és minden tele van sárga porral (a nyírfa, a diófa, a tuja mindegyik virágzik). A fű tele pitypanggal, ami már nem sárga, hanem fehér, és fújja a szél össze-vissza.
A vőm is allergiás, szegény egyfolytában tüsszög-köhög, de szívesen jön, szereti a természetet.
Ja, erről jut eszembe a magyar édesség... Teljesen meg volt őrülve a túró rudiért. Ő még sehol se evett ilyen finom édességet. Azóta is szívesen eszik mindenféle túrós édességet.
Csodálkozott a sajtos rúd láttán, hogy ez hogy van, hogy sős sütemény is van az asztalon? Az biztos, ha ezek a sütemények Ausztriában kuriózumok, akkor Európa más tájain is érdekesség lehet.
Tegnap itthon voltam. A férjem karajt vett, amit lefejtett a csontról, a hús kiadagolva ment a fagyasztóba, a csontból pedig főztem levest. Én nem szoktam sertéscsontból levest főzni, inkább csirkeaprólékból, vagy marhahúsból. (nyakból vagy farokból). Meglepően finom lett.
Ma csirkét sütök. A combokat befűszereztem, beletettem a tepsibe, aztán daraboltam rá hagymát meg gombát. Lefedtem és irány a sütő. Majd meglátjuk, hogy milyen lesz.
A férjem vett újkrumplit. Nem kérdeztem meg tőle, mennyiért, mert biztos égnek állt volna a hajam. Nem sok, de kettőnknek elég lesz petrezselymes krumpli köretnek.
A desszert az eper lesz.
Valószínű, - ahogy kinézek az ablakon -, hogy holnap megint a kertben fogunk gillezni ebédre valamit.