A kérdésemet - bár elvontnak hat - az élet szülte. Egy cikkben olvastam erről, amely valóságosan előjövő konfliktusként hozta fel a problémát. A lényeg a következő: egyes feminista mozgalmak annak ellenére, hogy a gender-t kizárólag társadalmi konstrukcióként értelmezik (innen a "harcos" jelző - bocsánat, nem fejtettem ki), tiltakozó módon léptek fel a transzneműekkel, a magukat nőként meghatározó férfiakkal és a magukat férfiként meghatározó nőkkel szemben - mondván, hogy a nemiség olyan adottság, amelyet nem lehet ilyen módon leváltani. Tehát például önmaguknak némileg ellentmondva ellenezték, hogy az a transzszexuális férfi, aki nem képes a hagyományos családmodell keretei között megélni a saját nőiességét és anyaságát (egy nő vagy férfi mellett - ez most talán nem is lényeges), gyermeket fogadhasson örökbe (vagy adott esetben mint nő-nő pár részt vehessen lombikprogramban). Egyébkét számomra a genderelmélet két ponton válik kétségessé: (1) a nemi szerepekhez társuló normatív elvárások ugyanis nem egyszer – igaz, nem is minden esetben – a biológiai nemmel összefüggő természeti meghatározottságokra épülnek rá; röviden: a nemi szerep nem csak és kizárólag társadalmi konstrukcióból és nem csak és kizárólag természetes veleszületett adottságból következik, azaz sex és gender éles elválasztása problematikus; (2) Az egész megközelítés akkor kezd el komoly kérdéseket felvetni a gyakorlatban, amikor két ember kapcsolata szorosan érint egy harmadik személyt (gyerekeket) is! Itt nagyon sok a bizonytalanság! Nem tudom, hogy kitehetünk-e például egy hagyományos nemi identitással rendelkező kisgyereket annak, hogy ilyen szociális közegből vegye a mintákat! Tényleg nem tudom! (Arra hajlanék, hogy nem.)
Aha! Akkor itt indult a kavarodás. A harcos feminista nekem tényleg a klasszikus, 100 éve magát a keritéshez bilincselő feministát jelenti. Azoknak valóban nincs köze ilyesmihez.
Ez elég furcsa. Elvégre mint feministáknak, semmi közük ahhoz, hogy valaki hogy született meg, csak hogy hogyan él. Pont a feminizmusnak mond ellen a dolog. Elvégre a minden ember egyenlőnek (jogok, kötelezettségek, fizetés, stb) született és úgy is kell élnie elvnek nem mond ellent a dolog, inkább felerősiti.
Amit még írtál:
1. én nem választanám szét élesen ezt a kettőt. Inkább afelé hajlok, hogy ezeket az elvárásokat kéne megszüntetni. Máris nincs semmi probléma. A többség mindig is férfi-nő viszonylatban fog élni, ahol a férfi a nagyobb erősebb, a nő a kisebb és a gyengébb, és mindketten annak születtek, amik. Nem hiszem, hogy bármi problémát okoz az a több milliárd emberhez számszakilag annyira kevés szitu, mikor férfi-nő párosnál mondjuk a nő simán bir mindent, ami nagy és nehéz, és ha kell, felteszi a tetőt is, a férfi meg otthon marad a gyerekkel és mos meg főz. Csak nekik a matematika miatt nehezebb a pártalálás. A nem hagyományos felállás se olyan gyakori. Ennek az egész problémának a gyökerét szerintem simán kihúzná, ha békén hagynák az átlagostól eltérő embereket. Így ők nem kényszerülnének elrejtőzni, vagy pont hogy saját lelki békéjük érdekében harcosan kiállni magukért. Simán csak lennének és kész, senki se törődne vele, se ők, se mások, mindenki élne, ahogy akarna. Ez eléggé nehéz megoldás viszont, mert sokan az információhiány miatt félnek az egésztől (mittomén, jujj, majd megtámad egy buzi! jujj, ha megismerkedik velük a fiam, ő is buzi lesz! - miért vazze, fertőző? akkor te miért nem lettél?). Ezért is fontos minél inkább eltávolítani ezt az egészet az érzelmektől, és száraz, szakmai tényekként megismertetni. Elég lenne néhány generáció, és a fene se törődne vele.
2. no igen. Ezzel tényleg van gondolkodásilag probléma. Először is, aki nem tudja biztosan, hogy magától egy ember ilyen téren úgy viselkedik, amilyennek született, az már fél is a dologtól. Másodszor, ha elfogadjuk, hogy születésünkkor meghatározott a szexus, és a valódi genderre is nagyon kevés ráhatásunk van születés után (világos, ha egy fiu a bölcsis gondozás felé indulna, imádna takaritani, babázni, főzni, de ha nem játszik fius játékokat, és nem viselkedik férfiként, mindig megverik, a nyilt szivü kedves embert lehet gyülölködővé tenni, de ezt mégse nevezném a valódi viselkedésének), akkor a szituációt kell megvizsgálni. Mi történik a gyereknevelés során? Minden szülő neveli a gyerekét, függetlenül a nemétől. A (kis)gyerek jó esetben, hacsak nem nyitja ki rosszkor az ajtót, megöleli, ölébe ül vagy megcsókolják szinten látja a szülei "nemi életét". Mint mondtam, hetero vagyok. Bármelyik barátnőmet/barátomat megölelem. Puszilkodni is szeretek. Volt már, hogy dögfáradtan felváltva ültünk egymás ölében, hogy ne kelljen állni. Kicsiként a szeretetet leveszi, a szexuális töltetet nem. Van egy apja egy anyja. Apu megöleli anyut, anyu ad apunak puszit, mikor apu elmegy dolgozni. Lehet, hogy csak egyikük gyereke, vagy van akár te gyereked, én gyerekem, mi gyerekünk is, de ezt mindenki természetesnek tartja.
A gyerek két nővel él együtt. Megölelik egymást, megpuszilják egymást, egymás ölébe ülnek. Különbség? Jah! Azt nem mondtam, hogy szó sincs leszbikről, a gyerek anyja elvált/özvegy/lányanya, és a pasi nélküli barátnőjével, anyjával, nagyanyjával, nővérével, stb él. Létező szitu? Igen. Van valakinek baja vele? Semmi. Két nő + gyerek.
Két pasival él együtt, Megölelik egymást, néha megpuszilják egymást, nem szoktak egymás ölébe ülni. Testvérek, barátok, rokonok, de a nő meghalt, magára hagyta a gyerekét, bokorban találta és megtartotta, mittomén. Létező szitu? Igen. Van vele valakinek baja? Sajnálják szegény pasit, hogy minden rámarad. Ennyi.
Vegyük, hogy a két azonos nemü fél között van szexuális kapcsolat. Ebből mit lát a gyerek? A szülei este lefekszenek a hálószobában, ahogy minden másik ember gyereke ezt látja. Kicsiként ennyit lát. Késöbb pedig ez lesz neki a normális. Hány gyerek nő fel két szerető szülő nélkül? Saját gyerekről beszéltem, akár egyik, akár mindkét félé, elvégre abban maradtunk, hogy maga a szitu normális férfi/nő viszonylatban.
Ami problematikus lehet, az az örökbefogadás. Azt mondom, ameddig a társadalom olyan, amilyen, és mivel már kicsiként teljesen ki lehet szürni ha egy gyerek homoszexuális, simán adnék homoszexuális pároknak örökbe homoszexuális gyereket. Ugyanolyan családellenőrzés, mint hetero pároknál, de ha képesek szeretetben felnevelni egy gyereket, nem jobb neki látni, hogy oldja meg két felnőtt homoszexuális az élet problémáit, mintha valahova bedugva rémülten rejtőzne, felnőve nem tudva mit kezdeni a helyzettel? Egyébként minden gyereknek jobb bármilyen szerető családban felnőni, mint abban, hogy ő nem kell senkinek.
Sokan jönnek a pedofiliával, tudom, de az egy betegség, ha valaki képes elnyomni magában, annak minden tiszteletem, aki kiéli a hajlamát, azt meg egy nyüves bünöző. Többnyire hetero. Mivel a pedofilia hatalom is, sokszor rokon. Ennek semmi, de semmi köze nincs semmihez, ami gender.
Mar elnezest de itt valami baszott nagy felreertes van. A no szul. A no szoptat.
A ferfi akkor se tud se szulni vagy szoptatni ha vert fingik, fuggetlenul egyesek gondolkodas modjatol.
Itt mar mindenki behulyult?
Dehogynem. Van olyan férfi - rendesen, személyazonosság szerinti férfi, szakállas, szőrös, és minden egyéb -, aki eredetileg nő volt, de már nem az, agyilag sohase volt az, viszont nem távolíttatja addig el a méhét ameddig ki nem hordja a párjával közös gyerekét, ugyanis a nőnek született, nőként viselkedő, férfiakhoz vonzódó párja nem teheti ezt meg. Lehet, hogy fura, de van ilyen. És bizony, ő férfi. Agyilag is, optikailag is, iratok alapján is, név szerint is. Lehet, hogy ott áll melletted a buszon, a szakállát vakargatva.