"Semmilyen gondolat, amit önmagadról alkotsz, legyen az bármennyire magasztos vagy alantas, nem te vagy. Annak igazsága, hogy ki vagy te, nem lehet gondolat, mert az a forrása minden gondolatnak. Annak igazsága, ki vagy te, nem megnevezhető, és nem definiálható. Az olyan szavak, mint lélek, fény, Isten, igazság, én, tudatosság, egyetemes intelligencia vagy isteniség, bár képesek felidézni az igazság üdvösségét, teljesen alkalmatlanok annak a végtelenségnek a leírására, aki te valójában vagy.
Akárhogy határozod meg önmagad – gyermekként, ifjúként, anyaként, apaként, öregemberként, egészséges emberként, beteg emberként, szenvedő emberként vagy megvilágosodott személyként –, mindig mindegyik mögött ott van önmagad igazsága. Az nem egy tőled távol álló dolog. Olyan közel van, hogy nem tudod elhinni, hogy te vagy. Önmagad valóságaként a szülők, kultúrák és vallások által kondicionáltakat fogadtad el, ahelyett, ami mindig veled van – közelebb, mint a szívverésed, közelebb, mint bármely gondolat, közelebb, mint bármely tapasztalat.
Annak igazságát, hogy ki vagy, nem érinti semmilyen arról szóló koncepció, hogy ki vagy, legyen az tudatlan vagy felvilágosult, értéktelen vagy nagyszerű. Annak igazsága, hogy ki vagy, független mindezektől. Te már szabad vagy, és e szabadságra való ráébredésedet csupán egy bizonyos gondolathoz való ragaszkodásod gátolja, amely arra vonatkozik, hogy ki vagy. E gondolat nem akadálya annak, hogy az légy, ami vagy. Te már az vagy. Elválaszt téged attól a felismeréstől, hogy ki vagy. [...]
Ki vagy te valójában? Honnan tudod, hogy ki vagy? Igaz-e ez? Valóban? Ha azt mondod, te egy személy vagy, azért tudod ezt, mert megtanítottak rá. Ha azt mondod, jó vagy rossz vagy, tudatlan vagy felvilágosult vagy, ezek az elme koncepciói csupán. Mindezt elfelejted minden este, mikor aludni mész. Bármi, ami elfelejthető, soha nem fog bizonyosságot hordozni. A közvetlen valódi és őszinte önkutatásban az, ami sem nem elfelejthető, sem észben nem tartható, akként fedi fel magát, aki te vagy. Mindehhez az szükséges, hogy hagyd abba, hogy mindenféle definíciókban próbáld megtalálni önmagad.
Amikor figyelmedet a ki vagyok én? kérdésre irányítod, valószínűleg egy entitást fogsz látni, a te arcoddal és a te testeddel. De ki van tudatában annak az entitásnak? Az objektum vagy, vagy pedig az objektum tudata? Az objektum jön és megy. A szülő, a gyermek, a szerető, az elhagyott, a megvilágosodott, a győztes, a legyőzött – ezek a meghatározások mind jönnek és mennek. E meghatározások tudata mindig jelen van. Önmagad téves azonosításai valamiféle tudatosságbeli objektumokként extrém örömhöz vagy extrém fájdalomhoz és a szenvedés végtelen ciklusaihoz vezetnek. Amikor hajlandó vagy abbahagyni a téves azonosítást, és közvetlenül és teljesen felfedezni, hogy te maga a tudatosság vagy, és nem ezek az átmeneti definíciók, önmagadnak a gondolatokban való keresése véget ér.
Amikor a ki? kérdést ártatlanul, tisztán visszaköveted egészen annak forrásáig, egy óriási, elképesztő felismerésre jutsz: egyáltalán nincs entitás! Csak a definiálatlan, határtalan felismerése önmagadnak, ami minden mástól elválaszthatatlan.
Szabad vagy. Teljes vagy. Végtelen vagy. Nincs feneked, nincs határod. Minden idea belőled merül fel, és beléd süllyed vissza. Tudat vagy, és a tudat tudatos.
Hagyj meghalni minden önmeghatározást ebben a pillanatban. Hagyd mindet elmenni, és nézd meg, mi marad. Lásd, ami soha nem született, és ami soha nem hal meg. Érezd az önmagad definiálása terhének letétele utáni megkönnyebbülést. Pihenj meg a bármilyen én gondolat felmerülését megelőző igaz természeted végtelen békéjében."
Gangaji - Gyémánt a zsebedben