Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

[Ile57]

Jókai Mór:

A magyar nyelv ismét itthon

Hozott az ég! keblünkbe zárt
Rég várt vendég, magyar nyelv!
Lelkünk lelke, szivünk vére,
Velünk maradj, ne tűnj el.
Ülj a székbe, mely megillet,
Tedd fel babér-koronád,
Erősödjék meg hatalmad
Hosszú századokon át,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
,,Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."

Szálld meg költő s tudós lelkét,
Hogy irjanak magyarán.
Tisztaságban, helyességben
Tündökölve egyaránt.
Idegen szót, eszmejárást,
Ne hagyj többé mondani.
Van mi nekünk annál jobb, szebb,
Csak ki kell választani.
Hogy e honban ne mondhassa
Költő, tudós ezután:
,,Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."

Szállj az úri teremekbe:
Hol eddig más volt divat.
Tudjon veled elmulatni
Nagyságos lányod, fiad.
Casinóban, versenytéren,
Páholyban, vigalmakon,
Minden nagy úr tudjon szólni
A hazai hangokon.
Hogy e honban ne mondhassa
Gróf és grófné ezután:
,,Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."

Szállj a jó táblabiróra,
A ki azzal kérkedik,
Hogy más nyelven, mint magyarul
Nem is hallott még eddig.
S mondd meg néki, hogy nem elég
Téged viselni szájban,
Hanem olvasgatni is kell
Könyvekben és ujságban,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
,,Beszéltem a magyar nyelvet,
De b'z én nem olvasgatám."
(1859)

 

[msmester]

"... ami most csupa lustaságból, hebehurgyaságból s a magyar nyelvérzék ide s tova tökéletes kihalásából történik, az rettenetes." (Arany János, Visszatekintés, Szépirodalmi Figyelő, 1861)

 

[msmester]

"... a 18-adik század végén történt a magyar szellemi élet újrateremtése, a folyamatos irodalom megindítása. Nem volt már akkoriban ... érthető, írható, a korszerű feladatoknak megfelelő nyelvünk; 'parasztnyelv' ? mondogatták róla megvetőleg sokan. Az ország szinte-szinte az irodalmi, nyelvi halál szélére került. Ezt ismerték fel a korszak írói, szellemi emberei, nekiláttak, és újraélesztették azt, ami már-már elhalni látszott. A mi legközvetlenebb irodalmi ősatyáink: Bessenyei, Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey és társaik nélkül ma nem volna nemcsak magyar irodalom, de nem volna szó, nyelv, mai magyar beszéd sem.
... És mennyire meg szoktunk feledkezni róluk, ..., pedig mindennap kézcsókra kellene járulnunk eléjük, mert nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán ki tudjuk nyitni a szánkat." (Nemes Nagy Ágnes, Szőke bikkfák. Verselemzések. Móra Könyvkiadó. 1988. 29-30)

 

[msmester]

"Persze az a gondolat, hogy formáljanak és újraformáljanak egy kultúrnyelvet, ismerős volt nekem. Elsősorban a nyelvtörténetből. ... Tudtam, milyen tudós gonddal tökéletesítették a latin nyelvet, hogy méltó vetélytársa lehessen a görögnek. Minálunk ott volt a Pléiade kísérlete és az a nyelvszabályozás, melyet a Francia Akadémia első szótárának 1694-ben megjelent kiadása tükröz. Ugyanez idő tájt lendült fel a német nyelv megújítási mozgalma is. A XVIII. század magyar tudósai, akik tudvalevőleg rendkívül műveltek voltak, tudtak minderről. Én a magam részéről az újnorvég nyelvért való harcban vettem részt, és tudtam, hogyan küzdöttek Finnországban a finn nyelv kultúrnyelvi rangra emeléséért. Arról is volt némi fogalmam, hogy mi történt az észt nyelv érdekében. Tudtam, hogy egy nyelvre lehet tudatosan hatni és lehet ilyen vagy olyan irányban továbbfejleszteni. De ami a magyarok ügyét a többiekétől mégis megkülönböztette, az a nyelvi harc mérete és időtartama volt. Egy egész nép vetette latba minden erejét és minden áldozatkészségét, hogy megmentse a nemzeti nyelvet és ezzel magát a nemzetet is. A magyarok többet, nagyobbat, maradandóbbat tettek minden más népnél." (Aurélien Sauvageot, Souvenirs de ma vie hongroise. Fordította Várady- Brenner Mária, 1988)

 

[msmester]

"Van-e nyelv, mely, mint élő, élni hivatott, egészséges szervezet nem ragaszkodik körömszakadtáig egyéniségéhez, szabályzataihoz és szeszélyeihez? ... A természet ösztöne ez. Ártatlan, senkinek se vétő, szűzi sovinizmus, fullánktalan szeretet, édes-boldog elvakultság, akár a gyermeké, aki az édesanyját legszebbnek, legjobbnak látja, s ezért esze ágában sincs, hogy kiirtsa a többi édesanyákat." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 193, 194 - eredeti: Pesti Hírlap, 1933. március 25., április 2.)

 

[msmester]

Vindis Zoltán ​

... fél vérem magyar​

Van mondat, melynek mosoly a lelke.
Olyan is, amelyiké búnak született.
Hogy ellenségek, sorsom elfeledte.
Hozzám mindkettõ egyszerre érkezett. ​

Ölembe ült. Megölelt unokám.
Láttam rajta, hogy beszélni akar.
Hogy mit mond, nem is értette talán.
Apu, az én fél vérem: magyar. ​

Izmok feszültek meg ráncos arcomon.
Átkaroltam kis barátomat.
Szemembe lelkem zivatara ült.
Harcolt bennem öröm, és a bánat. ​

Pilláim mögé könnycsepp rejtõzött.
Hatéves a gyermek, még nem fogja fel,
Hogy lelkemet megrázó szavai között,
Nemzetem vére szívárog el.
............................................................

S most, négymillió testvér sok-sok unokája,
Idegen nyelven mondja, hogy: magyar. ​

[SIZE=-1]Porepunkah, 1986. szeptember 16.[/SIZE]​

 

[Házitündér]

 

[Ile57]

Kodály Zoltán: Tanuljuk újra!

Az idegen nyelvekről nem mondhatunk le. Sőt arra kell törekednünk, hogy legalább egyet minden művelt magyar tökéletesen tudjon. De használjuk fel idegen nyelvtudásunkat arra, hogy vele magyar nyelvtudásunk ne nyerjen, ne veszítsen! Az idegen nyelvvel párhuzamosan tanuljuk újra a magyart. Vegyük számba minden zenei eltérését, s mennél jobban elsajátítjuk az idegen nyelv kiejtését, annál tudatosabbá tehetjük a magyart. Akkor nem rontjuk vele magyar nyelvtudásunkat, hanem megerősítjük. Régi igazság, hogy anyanyelvét is jobban tudja, aki még egy nyelven tud.

Visszatekintés II.
Vessünk gátat kiejtésünk romlásának!
Részlet

 

[Ile57]

Kosztolányi Dezső: Ha más nyelven...

Ha más nyelven beszélek, mindig k i s s é elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt tapasztaltam, hogy a kellemes dolgok - fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot - könnyen mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.

Erős várunk, a nyelv

 

[Ile57]

Móricz Zsigmond: A magyar nyelvet nem kell félteni

Az én érzésemben a nyelv önálló folyam, amely a maga belső törvényei szerint alakul s fejlődik. A magyar nyelvet nem kell félteni. A magyar nyelv ezer év óta mindenesetre itt él s uralkodik. Honnan tudjam azt, hogy az Árpádok alatt hogy hangzott ? És még inkább honnan tudjam meg azt, hogy az Árpádok előtt hogyan dörgött ?
De itt van, és az ezeréves szavak, ahogy a sötétségből, oklevelek latin masszájából elő-előbukkannak, oly fényesek és ragyogóak, mint a csillagok. Minél jobban visszamegyek, annál megdöbbentőbbek a szavak égő fénye és a vonzatok tavaszi igazsága.
De nem tudom azt, hogy hány nyelvből rakódott össze, míg ilyen fényes lett már ezer év előtt. Semmiféle tudományos akadémia nem vigyázott rá, mégis csodálatosra érett.
A magyar nyelv így fog tovább élni: a magyar ember erejének, életkedvének, életrevalóságának fegyvereként.

Kelet Népe

 

[Ile57]

Juhász Ferenc: A költő is teremti a nyelvet

A magyar nyelv: létem, jövőm és reményem.
A magyar nyelv: életem virágzó tartálya.
Az anyanyelv szült meg engem: a költőt.
Az anyanyelv szülte meg költészetem jövőjét.
De most már én is szülöm a nyelvet.
Mert nemcsak a nyelv teremti a költőt, de a költő is teremti a nyelvet.
Népe nyelvét. Nem használati nyelvét, de szellemének nyelvét.
Nemcsak a költészetét.
Én: teremtő nyelvemmel népem jövőjét is adom.
Mert nemcsak a dolgok teremtik az én szavaimat, de az én szavaim (és új építésű szavaim) is teremtik a dolgokat: új létezőket teremtenek, homályok hártyáit tépik le, titkok burkolatait bontják föl, összefüggések szövevényeire világítanak, kilángolnak a fő-erekből és szétburjánzó kapillárisokból.

Új Írás
Egy körkérdésre adott válaszból

 

[Ile57]

Hidas Antal: Nyelvújítás

Ha ki
sokat iszik - iszákos,
akkor: aki
sokat eszik - eszékes.
Ugyebár.

 

[Ile57]

Berda József: Nyelvápolás

Elég volt a nyelvrontásból! szóficamokból! -
Tanácsok! Vállalatvezetők! Mindennek
okosan csengő nevet adjatok.
A jó sáfárkodás mellett zengzetes
anyanyelvünket pallérozni: erre is
van most már bőséges hatalmatok!

 

[Ile57]

Balázs Béla: Az én hazám

Ha a magyar földet kiveszik a lábom alól, a magyar nyelvnek és magyar muzsikának felhőjén szállok meg. Talajjá fognak sűrűsödni alattam a szavak, és az lesz az én hazám...

Részlet kiadatlan naplójából

 

[Ile57]

Somlyó György: Elhalás és újrateremtődés

A nyelv - a magyar is, a többi is - folyton-folyvást romlik és javul. Ez az élete. Fejlődése során sejtek (szavak) és szervek (grammatikai szerkezetek) pusztulnak, és új sejtek, új szervek keletkeznek. A folyamatban mindig vannak romlási tendenciák - de az egész tendencia sohasem az. Úgy gondolom, egyetlen nyelv sem pusztult ki még eddig önmagától, önnön romlási folyamától; csak a használó közösség szétszóródásával, életképtelenné válásával vagy elpusztításával.

Új Írás
Egy körkérdésre adott válaszból

 

[msmester]

MAGYAR KARÁCSONY​

Tomory Zsuzsa​

​

Őseinknél a Karácsony a Nap és Élet újjászületésének, a téli napfordulónak az ünnepe volt. Karácsony ősiségét bizonyítja, hogy volt Karácsonyunk már a keresztény századok előtt. Horváth Lajos Karácsony nevű személyek és települések című tanulmányát a Magyarságtudományi Értesítő 4. számában közöltük, most csak kis részletét hozzuk emlékeztetőnek, a fentiek alátámasztására.
„Személynévként írásban legkorábban 1138/1329-ben Kracin szolga neveként, Durugfa faluban, 1198-ban curacun alakban fordul elő (MNYTESZ). Azután Bárd faluban 1202-1203-ban Carassun nevű jobbágyról értesülünk (Fehértói 1983:185-186). E név jelenleg is megtalálható Karasszon alakban. A továbbiakban nem sorolom az itteni bőséges adaatokat. Helységnévből is álló személynévben legkorábban I. Béla 1061-ben kelt oklevelében fedezhető fel „Vyda de Karachond”, ő tehát nemes ember és Karácsondon birtokos, valószínüleg Tolna megyében (Diplomata, 1992:166-167).” Már e részletből is kitűnik, hogy Karácsony szavunk az egész Kárpátmedence területén ismert volt. Megalapozottsága, nagy hatásköre ősiségének bizonyítéka.
Karácsony, az új élet, a naponta megújuló csodák ünnepe népünk életében. Az ég a földig hajol csillagaival e napon, s foldben szunnyadó szemek új élet álmát hintik a rögökbe. Az új hó csendes, fehér áhitatába öltöztetett világában megszólalnak az állatok, a növények, s elmondják titkaikat a rájuk figyelő embernek. Fényléptekkel érkező Csodaszarvasunk az Élet dalát zengi, s kerecsenyszárnyon szállnak a karácsonyi imák az Ég felé. A jó Isten két kézzel szórja áldásait erre a világra. A lelkiismeret aranytükörébe nézve őrizte teste-lelke tisztaságát a magyar, a rábízott magyar élet csodáját. Istentisztelete egyenes derekú Isten elé állás a szeretet, az élet, a lélek, s az igazság jegyében.
Emlékeztessük önmagunkat magyar életünk csodájára, s lássuk hibátlan szépségében újjáéledni. Ajándékozzuk meg önmagunkat egységünk tudatával, amit embergyártotta határok nem tudnak megsemmisíteni. Valamennyien a magyar életfa gyümölcsei vagyunk: kisalföldiek, felvidékiek, kárpátaljaiak, erdélyiek, alföldiek, délvidékiek, őrvidékiek, dunántúliak, palócok, székelyek, csángók, moldovaiak, mezőségiek, bácskaiak, bánságiak, jászok, kiskunok, somogyországiak. Ünnepeljünk együtt, hálát adva magyar életünk áldásaiért. Küzdjünk a jelenbe rejtett jövő megújuló magyar életének csodájáért, s kövessük ünnepelő őseink lépteit.
Külön gonddal, „angyalfia”-ként tegyük drága anyaföldünk szent ajándékait, erősítésként adott kincseit életánk alá.

MAGYAR ÉLETÜNK AJÁNDÉKAI​

​

„Karácsony táján regősök járják a falut. Egy a vezér közöttük, aki az éneket irányítja” kezdi beszámolóját Berze Nagy János a Baranyai néphagyományok című műve 66. oldalán. Azután elmondja, hogy a regősök hosszú botjaikkal verik az ütemet és regölésük jó messze elhallatszik. Az idézett szöveget Berze a dunántúli Vásárosdombón gyűjtötte 1933-ban. Az adatközlő Szeledi János földműves volt. Regőseink jókívánságai, mint földbe vetett magok, a jövő boldog élet letéteményesei voltak.

(Beszédhangon):
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Emidele közeledik egy szép pázsit,
Abban nevelődik csodafejű szarvas.
Csodafejű szarvasnak ezer ágaboga
Ezer ágabogának ezer misegyertya.

Adjon az Úristen ennek a gazdának
Jó egészséget, jó egészséget!
Adjon az Úristen ennek a gazdának,
Négy szép ökröt, egy kis bérest,
Arany ostort a kezébe, arany ekét a földjébe!
Hej! regő rajta! Hej! regő rajta!

Adjon az Úristen a gazdasszonynak,
Száz kepe csibölét, száz kepe zsibolát,
Száz koszos malacot!
Hej regő rajta! Hej regő rajta!

Itt izs vagyon egy legény, kinek Jancsi a neve,
Hej! regő rajta! Hej! regő rajta!
Amott izs van egy leány, kinek Maris a neve.
Hej! regő rajta! Hej! regő rajta!

Itt izs vagyon egy leány, kinek Julis a neve,
Hej! regő rajta! Hej! regő rajta!
Amott izs van egy legény, kinek Feri a neve.
Hej! regő rajta! Hej! regő rajta!

Belesodorodjon, belepödörödjön,
Mind a rokka farka.
Hej! regő rajta! Hej! regő rajta!

 

[Házitündér]

Drága Ile! Angyalkákban gazdag, meghitt, áldott karácsonyi ünnepeket kívánok Neked és minden kedves Olvasódnak! Szeretettel: Házitündér

​

 

[estfen]

Nagyon boldog,békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

 

[alberth]

​

Az Úr legyen velünk!​

Üdvözlégy Mária,
szent anyja Istennek,
égnek királynője,
az Úr van te veled!​

Boldogan mosolyog
karodban a gyermek,
hirdetvén minékünk
mennyei kegyelmet.​

Áldott a személyed,
áldott a magzatod,
immár ez az áldás
reánk kiáradott!​

Karácsony szent éje
jövendőnk reménye,
eljött a mi napunk,
kegyelemben vagyunk!​

Oltalmazónk vagy te,
szószólónk a mennybe'
rád emeljük szemünk,
az Úr legyen velünk!​

Debrecen, 2009. 12. 23.​

 

[Ile57]

Kedves Látogatóim, Társaim!

Néha bizony elkeseredek, mikor érzékelem, hogy egyedül vagyok. Aztán jöttök, és felráztok kedvetlenségemből. Ilyenkor örülök. Ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak többször jönnétek, s hoznátok egy-egy szép verset, néhány sort, hiszen minden szép gondolattal, verssel, melyet a mi szép nyelvünkön leírtok, idéztek, édes anyanyelvünknek állítotok emléket.
Kell-e több ennél, hogy gondolatainkat kifejezhessük úgy, ahogy szívünk-lelkünk sugallja, belső világunkat mások elé tárja, legbelsőbb érzéseinket láthatóvá tegye, s úgy kimondja, ahogy esetleg egyszerű emberek nem tudnák, de költőink, íróink az ő szószólóikká is válnak, hogy azt érezze mindenki: igen, így akartam én is mondani, a számból vette ki a szót az író vagy költő. Hát szóljunk mindenki nyelvén, azokén is , akiknek nem olyan könnyen csordulnak a szavak, akik csak belül érzik, hogy de szépen is szóltál Te, aki helyettem is elmondtad, hogy szép a világ, szép a természet, szép minden, ami örömünkre szolgál, s minden, ami a javunkat szolgálja. Szép az élet! S értem minden szavad, te költő, író, hiszen az én nyelvemen szólsz! Hát dalolj nekünk szép szavakkal, édes anyanyelvünk!