Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Szinte látjuk magunk előtt a Petőfi által leírt őszi természetet. Olyan, mintha mi is ott lennénk, látnánk és hallanánk azt, ami őt megfogta. Zsongító, andalító sorok. Csak mi nem tudjuk ilyen szépen leírni érzéseinket. Hát olvassunk sok verset, és csodáljuk a mi szép nyelvünket!


Petőfi Sándor:
ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA


Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Erdőd, 1848. november 17–30.)

KOÓS ATTILA:

A költők nem halnak meg soha - <!-- status icon and date --><!-- status icon and date -->

<HR>

<!-- message -->
<!-- / message --><!-- sig -->

Ile Kedves! Elhoztam hát hozzád ezt a "lélek-képet" ...

Házitündér írta:

Ile Kedves! Elhoztam hát hozzád ezt a "lélek-képet" ...

Kattints a kibontásához...

Köszönöm, köszönjük! Várunk máskor is, kedves Házitündérünk!

AZ ANYANYELV FEJLESZTÉSE: AZ ÉLET TELJESSÉGE


(vagy idegroncsok lesznek az anyanyelvet elhagyók)

Mihályi Molnár László tanulmánya I - V. rész





I.

Az anyanyelv olyan logikai rendszert hordoz magában, hogy ennek kifinomult használata önmagában is fejleszti az értelmet, az egyén gondolkodásmódját és világképét. Korunk egyik legfontosabb követelménye, hogy az egyre jobban beszűkülő szakterületek és szakágak közepette is meg kell őrizni egy egységes világkép struktúráját, amelyben az egyénnek mindig meg kell találnia az igazodási pontokat. Ez a fejlett nyelvi készségek nélkül szinte lehetetlen. A gazdagodó szókincs egyre pontosabb azonosító és megkülönböztető (identifikáló és szelektáló) képességet fejleszt ki. A gondolatok kifejezésére szolgáló szövegszerkesztés, szövegalkotás (helyes és pontos szóhasználat, egyértelmű mondatszerkezet, összetett mondatok helyes viszonya) a szintézist, míg az elemző szövegértelmezés (értő olvasás) az analitikus képességeket erősíti. Ezt a funkcionális nyelvtani szemlélettel tudjuk fejleszteni. A mellérendelő összetett mondatok szerkesztésének képessége párhuzamot mutat a matematikai-logikai operációk alkalmazásával (pl. kapcsolatos - konjugálás, magyarázó - dedukció, következtető - indukció stb.), és ezek helyes alkalmazásával (ennek értését a tíz éves életkor tájára teszik) a helyes, logikus gondolkodás révén megalapozza a rugalmasabb és pontosabb megértést és megismerést.



II.

A beszédtanulással foglalkozó szakirodalom már igazoltnak látja azt a tényt, hogy a fejlettebb zenei hallással rendelkező személyek hamarább, gyorsabban, több szót ismernek fel, mivel a beszédhangok is zenei jellegűek, és a hangok értelemi megkülönböztető szerepe egyértelmű. Megfigyelték, hogy azon népek, amelyek nyelvében és beszédében magasabb a magánhangzók aránya , jobb zenei képességekkel rendelkeznek, kevesebb az úgynevezett ,,botfülű" (amit a szaknyelv tonális süketségnek nevez). Ez a képesség, mármint a zenei halás, zenei ingerekkel, énekléssel, dallamos zenével fejleszthető. Erre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni az óvodai nevelés során, amikor a családban kialakult hátrányokat még eredményesen lehet korrigálni. Az iskolába lépéskor a különbségek már külön nevelői programot is igényelnének, mert a nagyobb szókinccsel rendelkezők számára ,,fárasztó" a számukra egyértelmű dolgok ismételgetése, ami miatt passzivitásba, dacba, esetleg az oktatást zavaró tevékenységbe megy át. Ha ezek számára nem tudunk gazdagító programokat kínálni, ami a jelenlegi viszonyok közt nem valószínű, akkor ezek a tehetségek elkallódnak, sodródnak, magukba fordulnak, avagy képességeiket az iskolán kívül próbálják kamatoztatni. Ugyanakkor a szerényebb előképzéssel érkező tanulók, ha nem kapnak felzárkóztató foglalkozást (ami a legtöbb helyen szintén nem megoldott), akkor a számukra magasabb követelmény miatt elkedvetlenedve abbahagyják a többiek utáni '"loholást", és szintén az iskola céljaitól eltérő magatartásformát választanak.



III.

Megállapíthatjuk, hogy megfelelő ingerekkel az agy pozitív irányban gerjeszthető, kondicionálható, de érvényes ez negatív vonatkozásban is. Arra is van feldolgozás, hogy valamely terület elhanyagolása nemcsak hogy lelassítja vagy megállítja a terület fejlődését, hanem vissza is vetheti (degenerálja). Ha egy gyerek nem kap két éves koráig beszédingereket (nem beszélnek hozzá, vagy csak keveset, szűk utasításokat, pozitív érzelmi töltés nélkül), akkor ez visszavetheti mentális fejlődését, akár olyan mértékben, hogy soha be nem hozható a lemaradás. Az ingerszegény környezet és nevelés kihat az érzelmekre és a gondolkodásra is. Az érzelemdús családi háttér, kedvező iskolai nevelés viszont szinte ,,szárnyakat ad". Az ingergazdagság viszont nem jelentheti a szélsőséges, nagy intenzitású vagy túlzott mennyiségű ,,adagolást" (veszekedések, kiabálások, erős háttérzaj, rengeteg autó, zsúfolt napi program, sok ismeretlen dolog, idegenek , idegen nyelvű környezet, félelmetes képek és hangok, sok film egymás után, hangos zene, sok zörej, sok tanóra stb.).

Érdemes megvizsgálni azt a terhelő helyzetet is, amikor valaki nem anyanyelvén kezd el tanulni. Még nem egyértelmű annak az elképzelésnek a hatástanulmánya, hogy milyen életkorban lehet az elsődleges (anyanyelv) mellett egy másikat elkezdeni. Valóban megfigyelték, hogy zseniális emberek már gyermekkorban több nyelvet is beszélhetnek (pl. Mozart), de ez inkább azt bizonyítja, hogy ezek érési szakaszai rövidebbek, ahogy mondják koraérettek. A többségnél viszont zavart keltenek, ha még nem strukturálódott a beszédértés központja, vagyis az anyanyelvi rendszer nem kapcsolódott elegendő jelkapcsolattal a gondolkodás logikai mezőihez és kicsi a szókincs. Az anyanyelv szilárd elsajátítása feltételezi az idegen kifejezések és nyelvi struktúrák befogadását is. Magyarán szólva a jó anyanyelvi képzés az idegen nyelv megtanulásának alapja. Mivel a magyar eltér a környező népek nyelvi rendszerétől, ezért ezen a téren óvatosan kell bánni az idegen nyelv korai erőltetésével. Az viszont előny, hogy a magyar beszédhasználat hatékonyabban ösztönzi a szókincs gyarapítását, mivel zeneisége érzékenyebbé tesz a beszédhangok közti eltérések felismerésére. Ezt zenei ingerekkel, énekkel és zenehallgatással tovább lehet fokozni.


IV.

az anyanyelv, hogyha az az anya, a család, a környezet nyelve, akkor nem egyszerűen olyan jelrendszer , mint a többi, hanem a biztonságérzet, a gondoskodás, az otthontudat, a szerető emberi kapcsolat eszköze és forrása is egyszerre. Ebből a közegből korán kiszakítva egy esetlegesen idegen környezetben súlyos károsodásokhoz is vezethet (kancsalság, dadogás, éjszakai bevizelés, tartós neurotizáció és későbbi depresszió, magatartási zavarok, csavargás, delikvencia stb.). A gyermek, amikor mesét óhajt, nem csupán a történetre kíváncsi, hanem elsősorban azt akarja, hogy az anyja mellette legyen, a hangját hallhassa, így az anyai hang és az anyanyelv az otthontudat biztonságát teremti meg. A gyermek korai bölcsődébe adása mellett, hogy az anya dolgozni tudhasson, azzal érvelnek, hogy a bölcsődés gyerekek önállóbbak, függetlenebbek lesznek, holott más kutatás azt igazolja, hogy ez az anyai kötődésből való korai kiszakadás valójában otthontalanság, és később a párkapcsolatok , családok felbomlásában mutatkozik meg. Egy felmérés arra mutatott rá, hogy az elvált szülők közt magasabb az egykor bölcsődések aránya, mint amennyi bölcsődés van az adott populációban (persze ez csak egy lehet az okok között, de nem elhanyagolható). Három éves koráig tehát kedvezőbb az anyai gondoskodás közelében maradni, esetleg a harmadik évben félnapos bölcsődében, hogy az anya számára rövidített munkaidő avagy kikapcsolódás kínálkozzék. Mivel a gyermek csak két éves korára tanul meg beszélni, ezért lényeges, hogy ebben az időszakban nyugodt háttere és ingerdús környezete legyen, lehetőleg az anya jelenlétével megerősítve.


A gyermekek születésükkor rendelkeznek azzal a képességgel, hogy felismerjék és megkülönböztessék a különböző hangokat , de később csak az anyanyelvükben ill. nyelvjárásukban előforduló hangokat tudják azonosítani (ismert, hogy a bodrogköziek általában nem hallják különbözőnek a nyílt és zárt ,,e" hangot még a jelentésmegkülönböztető helyzetekben sem pl. hegyes, szerelem) . Bár a hangfelismerés korán kialakul, de ezekből szavakat alkotni csak jóval később kezdenek. Egy másfél éves gyermek szókincse kb. 25 (amit kimond, mert sokkal többet ismer fel, ha rákérdezünk, hogy mutassa meg vagy csinálja azt ). A hároméves már 1000 szóval rendelkezik , négyévesen szókincse 1500 szó, 5 évesen 2000, míg a hatodik életévére ez a szám kb. 3000 (de 14 ezret használ, az alapszavak változataiként), vagyis naponta átlag 9 szóval gyarapszik, de ez számára nem megterhelő, erre van ráhangolódva, és kíváncsian ismerni akar mindent. Az első szavak konkrét dolgok: emberek (mama, anya), állatok (cica, kutyus), testrészek (orra, szeme, keze) és a környezet tárgyai (autó, szék, tej, alma, labda). A szókincs kezdeti hiányosságait a gyermek úgy hidalja át, hogy meglévő szavaival nevezi meg a hozzá hasonló dolgokat . Pl. a négylábú cica jó a tehénre is, avagy az alma minden gyümölcsre. Öt és hat éves kor táján, ha egy új szó elhangzik, akkor gondolkodási rendszerük a szövegkörnyezet alapján próbálja azonosítani a szótárában, persze ez néha pontatlan, és a hasonló hangzás miatt keverednek a fogalmak. Pl. a garázs-darázs, ösvény-fösvény. A pocsékol szó alatt azt értheti, hogy pocsolyába dob. Másfél éves kor után jelennek meg a kétszavas mondatok , melyek önálló kijelentések, állítások , de toldalékok, névelők és viszonyszók nélkül. Pl. ,,Oti labda.", ami jelenthet labdázást, de azt is, hogy övé, vagy azt, hogy nála van. Az igei állítmány , mint az igék használata csak későbbi fejlemény. Ezután megjelennek a kötőszavak , határozószók, névelők majd a morfémák (tárgy, többes szám, birtokviszony, határozói ragok stb.). Az oktatásban a nyelvi elemzés és szövegértelmezés során fel kellene használnunk ezeket az ismereteket, például úgy, hogy a felső tagozaton avagy a középiskolában rámutatnánk ezekre a jelenségekre, melyekkel otthon vagy a környezetben találkozhatnak, de nem tudatosítják, hogy itt valójában milyen folyamat zajlik. Így megérthetnék jobban, mi a mondatszerkezet (alany-állítmány viszony), mi a jelentés, fonéma stb. Az idegen nyelvek elsajátítása szempontjából is fontos lenne ismernünk, hogy az adott nyelvben miként tanulnak meg beszélni a gyerekek, mely szavakat és mely nyelvtani elemeket kellene először megismernünk. A harmadik életévben megjelenik a logikus szövegszerkesztés (nyelvtani illesztés), kialakulnak az összetett mellérendelő mondatok kezdetleges fajtái, és ekkor megnő a társas kapcsolatok igénye. Egyre bővül a kör, a családon kívülre, és ez az az időszak, amikor az egykorúak közösségében (óvoda) egymást ,,gerjesztve" fejlesztik. Az életük központi eleme ekkor a játék lesz, melyben a nyelvi kommunikáció elsőrendű szerepet kap. A játék, mely megismerést, tanulást, szociális kapcsolatot, mozgásigény kielégítését, feloldódást, logikus gondolkodásra késztetést, beszédfejlesztést, önkifejezést, értelmi és érzelmi csiszolódást, együttműködési készséget, szabályismeretet és képzeletfejlesztést biztosít. A mozgásjátékok különösen értékesek, főleg dramatikus keretekben (pl.:Adj, király katonát !), mert a szöveg, dallam, ritmus és az összhang megteremtése ösztönzőleg hat a fejlődésre.


V.

A mese egy olyan varázslat, mely szavakkal teremt meg egy olyan világot, amelyet a képzelet a valóság illetve az addigi tapasztalat alapján tesz szemléletessé és hitelessé, bár gyakran csodás elemei vannak, de a történet emberi vágyakat tükröz és emberi félelmekkel száll szembe. A gyermek mindezt résztvevőként éli meg, és ebben bontakozik ki magasabb rendű emberi küldetése, hogy megérezze örökös vágyának és egyik legnehezebb emberi feladatának sugallatát, hogy élete értelmét kutassa. Egy-egy nép meséi az ősi mítoszainak töredékeit is magukban hordozzák, és olyan gondolatokat, tapasztalatokat, tanulságokat és magatartásformákat közvetítenek, melyek nyomvonalán haladva a közösség megmaradása , élethez való hite öröklődik tovább. A gyermekben a mese valósága még nem szakad el teljesen az élet valóságától, de normális értelmi fejlődése során később különbséget tud tenni a két világ (képzelet és valóság) között. Ám arra is ráérezhet, ráhangolódhat, hogy a szavakban rejlő jelentéstöbblet lehet a belső lelki élet megjelenítője (kivetítője) és annak eszköze, hogy kapcsolatot teremthessen az emberi lét magasabb dimenzióival, amit általában csak szellemiségnek, kultúrának vagy léleknek szoktunk nevezni, de valójában a legnagyobb titkok kategóriájába tartozik. Az iskolába lépő gyermekek nagy része napjainkban korábban nem tapasztalt érdekes világszemléletet hordoz magában, mely mögött feszültségek, szorongások rejlenek. Olyan szavak tömegét hozzák magukkal, melyet az információs csatornák, reklámok ontanak magukból, de azok értelmét, lényegét nem ismerik . Esetleg alakját, megjelenési formáját igen, de funkciótlanul. A másik tényező, hogy a hagyományos családi élet kommunikációs és mesélési alkalmai is megváltoztak. A modern digitális technika révén a csodák szemléletivé tehetők, megjeleníthetők, mintha eleven valóság lenne, ezért talán nem is meseként fogják fel, és nem kapnak késztetést arra, hogy fantáziájukat csiszolják. Talán a ,,materializálódott" varázslat miatt a képzelet asszociációs területe elsorvad, és talán visszafelé sem tudja dekódolni a lírai, költői , irodalmi üzeneteket. Ez a jelenség viszont az érzelmi élet beszűküléséhez vezethet, ami miatt a kommunikációs csatorna egyik fontos ,,vezetéke" hibásodhat meg. A tünetek nem újak. Azokban az országokban, ahol a fogyasztói társadalom már korábban megszállta elektronikus eszközeivel a lakásokat, otthonokat, ott hamarább jelentkezett. Azok a tanulók, akiket még az ártalmaktól védettebb családban neveltek, az iskolákban kisebbségbe kerülnek, és ki vannak téve a többség magatartásából eredő hatásoknak . Talán nem túlzó a kifejezés, hogy ez agresszió, ugyanis a képzeletnek a valóságot feldolgozó és feszültségeket oldó (kanalizáló) képessége híján megnő a belső feszültség, melynek tartós állapota neurózishoz, magatartási zavarokhoz vezet. A nevelő csak azt látja, hogy a gyerekek szinte oktalanul elgáncsolják, veszélyesen lökdösik, verik, ütik egymást. Ráadásul a mai iskolarendszer még nem tudott hatékony választ adni arra a tényre, hogy a gyermekek mozgásigénye sokszorosa a felnőttekének. Pedig már a görögök is úgy neveltek, hogy a test és a lélek harmóniája megvalósuljon. Köztudott, hogy a kielégítetlen mozgásigény is az idegrendszert terheli. (,,Gyötrődik a lélek, ha lazsál mellette a test."-Montaigne) A mese , a játék, a dramatizált mese, a ritmusjáték, a terepgyakorlat , a közös éneklés és természetesen a sport hozzájárulhat a kiegyensúlyozottabb fejlődéshez. Egy-egy történet mélyebb átélése (megismerése, megrágása, megemésztése) örömmel, boldogsággal tölti el a benne résztvevőket. Az irodalmi művek megismerésére, elolvasására való igényünket azzal a hasonlattal is szemléltethetjük, hogy nem elég ismerni egy étel nevét, nem elég tudni, hogy miből készült és hogyan, mert azzal csak úgy lakhatunk jól, ha megesszük. Csak így lesz táplálékká. Aki pedig embernek nevezi magát, annak lelki táplálékra is szüksége van, aminek híján állati sorba süllyedhet. J.M. Lotman (Jel - kultúra - kommunikáció) szerint ,,Bármilyen művészi szöveg csak akkor töltheti be társadalmi funkcióját, ha az egykorú közösségben létezik esztétikai kommunikáció ...,az önmagában vett műalkotás egy bizonyos kulturális kontextus nélkül, a kulturális kódok bizonyos rendszere nélkül érthetetlen nyelven írott sírfelirathoz hasonlatos." Ez a megfogalmazás talán arra is rávilágít, hogy mennyire fontos a helyes beszéd, írás, olvasás és szövegértés elsajátítása mellett hangsúlyozottan foglalkoznunk annak feltárásával, hogy miért nem értik a mai fiatalok Jókai, Mikszáth nyelvét, illetve miként lehetne igényt teremteni az olvasásra, hogy aztán a kezdő lépésektől eljuthassanak a legelvontabb szövegek befogadásáig.


Mihályi Molnár László

Szepsi Polgár Info

Szép ha valaki szereti anyanyelve izét...
Féltem é is a ami angolosodástól és szlengektöl...
Ezért igyekszem ápolgatni, de csak a magam módján tudom...

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=csakidezet align=middle colSpan=3>Miattuk érzem, hogy itthon vagyok
a földön... élnem s küzdenem szabad...
Magamra hát sohase hagyjatok,
világteremtő, hűséges szavak.</TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle>Szemlér Ferenc</TD></TR></TBODY></TABLE>

Babits Mihály
Jónás imája


Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Vizsolyi (Károli) Biblia[/FONT]
<CENTER>
</CENTER>
<CENTER><TABLE width=431 border=0><TBODY><TR><TD width=279>[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif] [/FONT]



</TD><TD width=279>[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]


</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>
<!-- #EndEditable -->

"Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!"

Jövünk Ile Kedves!... jövünk és "játszunk" Veled Ilyen kedves és stílusos felszólítást még sosem kaptam Teszek is ide gyorsan egy képet, igaz nem saját alkotás, sőt nem is tudom, hogy ki készítette de könyves is, idézetes is, így szerintem illeni fog ide :

Ősz

Wass Albert : Őszi dal

Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.

De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak jer vissza, s én rózsákkal behintem
Körülötted az őszi hervadást.

(Hallottam megzenésítve is... amit amúgy nem igen szeretek, de ez gyönyörű volt és fájó egyszerre.)

Egy kedvencem...

Nagy Bandó András : Kicsinyke vágyak

Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék.

Bisztray Gyula Jókedvű magyar irodalom című kötetéből:

Kölcsey parasztszekéren utazván, egy kis folyóhoz érve kérdi a kocsistól:
- Miféle víz ez, atyafi?
- A Karaszna - felelt a kocsis.
- Nem Karaszna az, hanem Kraszna - igazította ki Kölcsey. Aztán továbbmentek.
Midőn a Berettyóhoz értek, azt kérdi Kölcsey:
- Hát ez miféle víz?
- Ez meg a Brettyó - válaszolt a kocsis.
- Nem Brettyó az, hanem Berettyó.
- Üsse meg a kő! - kiáltott fel bosszúsan a kocsis. - Amott a Karaszna nem tetszett, itt meg a Brettyó. Honnan tudjam most már, mi lesz jó az úrnak?

Balázs Géza


Képtelen sorolók, ragozások



Mottó: „Ki nem mesélt vagy hallgatott még vicceket? Nos, szinte minden második vicc valamilyen szójátékon alapul. (&raquo;Jean! Miért veszi be azt a könyvet az ablakból? – Mert nagyon betűz a nap, uram!&laquo Ki nem torzított el még sohasem szavakat, hogy ezzel játékos-bizalmas jelleget adjon beszédjének? (Et cetera → ecetet rá, ungeniert → óne zsinór stb.) Melyikünk nem mondott még ki soha olyan, valójában abszurd, de stílusértékének fogva mégis kifejező mondatokat, mint Megeszlek! (kisgyereknek, holott dehogy is akarjuk fölfalni), Mondd, mire vagy olyan szerény? (némi gúnnyal) stb. Játszik a nyelvvel az író, midőn kifejező beszélő nevet keres hőseinek. Játszik a költő varázsos szóképeivel. Játszik a kínrímfaragó. Játszik a kereszt-, rombusz-, szó-, kép-, betűrejtvények kedvelője. Játszik a kisgyermek, midőn ösztönösen szót alkot vagy ritmusos versikét költ. Röviden: aki szereti anyanyelvét, annak nemcsak segítőtársa, hanem játszótársa is a nyelv.” (Grétsy László: Anyanyelvünk játékai, 8.)



Nyelvi játékok. A homo ludens, a játékos, a játszó ember talán leginkább nyelvi játékaiban ragadható meg. Nyelvi játékot készít és játszik az éppen anyanyelvtanuló baba, de különösen a nyelvtanulás későbbi korszakában, majd tréfálkozik a kamasz, a felnőtt, az idős. Nyelvi tréfákból áll az udvarlás, a mindennapi emberi kapcsolatok jó része. Nincsen nap nyelvi tréfa (mondjuk viccmesélés) nélkül. Ha van kedve, tréfálkozik a kalauz, a kolléga, a pénztáros. Szüntelen tréfálkozik (jópofáskodik, néha jól, de inkább rosszul) a kereskedelmi rádió és televízió számos műsorvezetője.
A magyar nyelv kimeríthetetlen tárházát nyújtja a nyelvi játékoknak. A folklórban számos nyelvi játékot találhatunk a gyermekmondókákban (talán az elsők között a kiszámolókban), a párosító játékokban, a népszokások gazdag szöveganyagában, különösen a találós kérdések és a viccek között. A mindennapi nyelvhasználatban számos humoros nyelvi megoldást használunk, kihasználunk. Tudatosan használunk kétértelmű kifejezéseket („De nagy fene köd van!”), félreértjük egymást (állítólag elhangzott az a tájékoztatás, hogy az Akadémia két osztálya közös ülést tart), játszunk a stíluslehetőségekkel, stílusértékekkel, „értelmesítünk” (népetimológiákat gyártunk), új szavakat, kifejezéseket hozunk létre (ha van előzmény, akkor van ugye utózmány is…), nyelvi „elvárásoknak” nem teszünk eleget („Siess lassan!”; lassan, de bizonytalanul), naponta gyarapítjuk a viccek számát.
Viszont igen kevés adatunk van arról, hogy az egykori gyermeknevelésben, tanításban (oktatásban) mekkora szerepe lehetett a nyelvi játékoknak. A nyelvi játékok rendszeres gyűjtése csak a 20. században kezdődött el. A különböző gyermek- és rejtvénylapok ebbéli tevékenysége nyomán különösen Vargha Balázs és Grétsy László munkásságában játszott nagy szerepet a nyelvi játékok gyűjtése, rendszerezése, magyarázata és közreadása.

Egyszerű formák. Ki nem került olyan helyzetbe, hogy a hétköznapi életben „vizsgáztatták”? „…a rejtvények, talányok ősidőktől fogva egész életünket átszövik. Az az ismert népmesei motívum pl., hogy egy ember élete, sorsa attól függ, tud-e valamely feladott kérdésre válaszolni, ősi hagyományban gyökerezik. Egy-egy rejtvény megoldásának kulcsa ugyanis egy közösség számára ismert volt, szinte közkincs; ismeretlenekkel, idegenekkel szemben azonban a rejtvény feladása kihívás életre-halálra. Ha az idegen kiállta a próbát, azaz jól felelt, a közösség befogadta, mivel a szellemvilág pártfogoltjának tekintette. Ellenkező esetben fejébe kerülhetett a kudarc.” (Grétsy, 1998. 7.)
A mai nyelvi játék őse a rejtvény, a találós kérdés. Föltehetőleg az egyik legrégibb szövegtípusunk. Jacob Grimm nyelv- és irodalomelmélete nyomán Andre Jolles holland filológus szerint az egyszerű formák a népköltészet és az irodalom olyan műfaji formái, amelyek nem az írók kompozíciós szándékából, hanem a nyelv és a gondolkodás sajátos műveleteiből, mintegy „önmaguktól” jönnek létre. Jolles kilenc „egyszerű formát” (einfache Formen) különböztetett meg: legenda, monda, mítosz, mondás, példaszerű eset, emlékeztető történet, mese, tréfa és rejtvény.<SMALL><SUP>1</SMALL></SUP>

Mindenesetre mind a hagyományos, mind a mai folklór, beleértve mindennapi életünket, tele van rejtvényekkel, találós kérdésekkel, nyelvi tréfákkal, viccekkel. A rejtvényből levezethető találós kérdés máig az egyik gyakori vicctípus, tehát egészen új körülmények között is tovább él. Mindezek alapján úgy gondolhatjuk, hogy a nyelvi játék nyelvi univerzálé, vagyis antropológiai nyelvészeti jellemző.
Nem tudjuk pontosan, miként követik egymást a különböző játéktípusok az emberi társadalom történetében és az egyének életútjában.
A strukturalista és szemiotikai kutatások kimutatták a játékok szerkesztési alapelveit. A kitalálós játékokat Benveniste a többértelmű jelentés megnyilvánulásának tartja. Greimas a játékok szerkezeti alapelvének meghatározásakor a jelentésnek az oppozícióját a jelentés teljes hiányában, kontradikcióját az ellentétes jelentésben látja.<SMALL><SUP>2</SMALL></SUP>

Összetett formák. Természetesen a nyelvi játékok is rendkívül sokfélék. Bár minden ismert nyelvben fölfedezhetők, a nyelvi lehetőségek és kulturális szabályok korlátozzák a nyelvi játékok repertoárját. Most például egy rendkívül nyakatekert, tudományosan fogalmazva összetett, nyelvtani paradigmákat (ragozási sorokat) idéző magyar nyelvijáték-típust mutatok be. Azt is mondhatjuk, hogy ezek a szövegek (sorolók) álparadigmák, vagyis nem valódi magyar nyelvi ragozások. Ám van egy alapminta, alaptudás: tudniillik, hogy a magyar nyelvben vannak különféle ragozási lehetőségek, s ennek mintájára a laikus nyelvi játékos elkezd szóvicceket gyártani. Ráadásul igen bonyolult, nyakatekert, de a nyelvtani szabályoknak tökéletesen megfelelő, a jelentéstaniaknak persze fittyet hányó szóvicceket.

Soroló. A soroló igen régi műfaj. Arany János idéz egy gyermekmondókát, amely régi, a folklórban, illetve a mezőgazdasági naptárakban, csíziókban közreadott „sorolóra” rímel:


Hétfő hetibe,
Kedd kedvibe,
Szerda szerelmibe,
Csütörtök csűribe,
Péntek pitvarába,
Szombat szobájában.<SMALL><SUP>3</SMALL></SUP>


Az ilyen szövegek mintájára született például Eörsi István groteszk szójátéksora:


Rimahétfő
Rimakedd
Rimaszerda
Rimacsütörtök
Rimapéntek
Rimaszombat<SMALL><SUP>4</SMALL></SUP>


Grétsy László további irodalmi példát idéz erre az eljárásra: ő képtelen ragozásnak nevezi a következő – mesteri – nyelvijáték-típust. Karinthy Frigyes Mautner Ödön nevére készített mesteri hasonlót:<SMALL><SUP>5</SMALL></SUP>


Tegnapelőtt utner én dönök
Tegnap utner te dönsz
Mautner Ödön
(Ma+utner Ö+dön)


Karinthy Frigyes zseniális nyelvteremtő volt, de ő is meglévő szabályok szerint alkotott. Egyes nyelvi tréfáinak alapformája, előképe megvolt már a folklórban, másokat valóban az ő zsenije teremtett meg, s annyira népszerűvé vált, hogy „átment” a folklórba. Másodlagos folklórnak nevezzük ezt a helyzetet. Lássuk további példákkal és alaposabban ezt a „képtelen ragozást”!

Képtelen ragozás. Viccnek is tekinthető, a folklórban is fölbukkannak hasonló képtelen sorolók. A nyelvi humor lényege az, hogy három teljes, ugyanolyan szerkezetű kijelentést (állítmány+alany) követ egy formailag a kijelentésre rímelő összetett szó (nagyanyó).


Nagy a tél
Nagy a hó
Nagy a sár
Nagyanyó<SMALL><SUP>6</SMALL></SUP>
(nagy+a+nyó)


A nagyanyó tehát „elvileg” széttagolható egy mondatra a korábbi sorok alapján (nagy a nyó), ami nonszensz, halandzsa szöveget eredményez. Ugyanilyen mintára keletkezett a következő humoros soroló, amelyben a teadélután szó tagolható az előzmény alapján mondattá:


én a délelőtt
teadélután
(te+a+délután)


Egyik nyelvészünk Mizser Lajos nyelvész kollégánkkal tréfálkozott, mondván: a neve ragozható. Ezt a nyelvi tréfát követte el:

– Én zser, te zser, ő zser, Mizser!<SMALL><SUP>7</SMALL></SUP>

Matuska Szilveszter és a duplafenekű képtelen sorok. A nevekből alkotott „képtelen ragozások” lelkes követőkre találtak. A Matuska Szilveszter nevével kitalált játék a városi folklór gyakran mondogatott elemévé vált:


Tegnapelőtt tuska december 29.
Tegnap tuska december 30.
Matuska Szilveszter
(Ma+tuska+Szilveszer)


A nyelvi játék többdimenziós. Matuska Szilveszter nevéből két elemet emelt ki az anonim<SMALL><SUP>8</SMALL></SUP> szerző. A „ma” határozószó sugallja a sort: tegnapelőtt – tegnap – ma. A játékos kedvű alkotó azonban a „szilveszter” névvel, illetve szóval is eljátszott, de már bonyolultabb áttétellel. Tudjuk, hogy december 31. Szilveszter napja, ehhez vezet el az előtte lévő napok fölsorolása: december 29., december 30. és Szilveszter. Akár „duplafenekű” képtelen sorolónak is tarthatjuk az eljárását.
A városi folklórból további számos példát lehetett összegyűjteni. A verseket címmel küldték körbe:<SMALL><SUP>9</SMALL></SUP>


Madárijesztő

Tegnapelőtt dár ijesztek én,
tegnap dár ijesztesz te,
madárijesztő
(ma+dár+ijeszt+ő)

Magas szárú cipő

Holnapután gasszárú cipek én
Holnap gasszárú cipsz te
Magas szárú cipő
(ma+gasszárú+cip+ő)

Major Tamás

Tegnapelőtt jortam én.
Tegnap jortad te
Major Tamás
(ma+jorta+más)


A Madárijesztő című képtelen soroló a már ismert minta alapján a tegnapelőtt – tegnap – ma sorral, valamint az „ijesztő” utótag felbontásával (ijesztek én, ijesztesz te, ijeszt ő) operál. A Magas szárú cipő (eredeti helyesírásán javítottam) ugyancsak két ragozási sort indít el: holnapután – holnap – ma (visszafelé sorol), valamint egy nem létező igei sort ad: cipek én, cipsz te, cip ő… A neves színész, rendező nevéből alkotott képtelen soroló ugyancsak így jár el: tegnapelőtt – tegnap – ma, de a „jortamás” felbontása és ragozása egy kicsit megbicsaklik: jortam én – jortad te – jorta más (a „helyes” az lenne, hogy jorta ő). Ám a halandzsaszövegekben ilyen kis botlásokra nem adhatunk. Ezek a szövegek tehát mind duplázott „ragozások”.

Hármas ragozás. Létezik azonban bravúros, hármas képtelen ragozás is. Ezt képviseli a Petőfi Sándor nevéből széttagolással alkotott képtelen sor:<SMALL><SUP>10</SMALL></SUP>


Petőfi Sándor

Petek én, fisomon dorok
Petsz te fisodon dorsz
Petőfi Sándor
(pet+ő+fisán+dor)


Vagyis ebben a versezetben három ragozási sor rejlik:

egy kváziige alanyi ragozása a személyes névmással: petek én – petsz te – pet ő
egy kvázifőnév személyjelei és helyhatározói ragjai: (én) fisomon – (te) fisodon – (ő) fisán
egy kváziige alanyi ragozása: (én) dorok – (te) dorsz – (ő) dor

Személyes névmások elvonása. Személyes névmásokkal találkozhatunk már az előző példákban is. A képtelen sorolók között azonban van egy altípus, amely azt a magyar nyelvi lehetőséget használja ki, hogy vannak igéink, amelyek személyes névmásainkra „rímelő” hangokkal, hangcsoporttal kezdődnek. Az ilyen igéket könnyen szét lehet tagolni.


Én ekelek
Te keregsz
Ő gyeleg

Mi nistrálunk (ákolunk)
Ti vornyáztok
Ők lendeznek<SMALL><SUP>11</SMALL></SUP>


Az eredeti magyar igék: énekel, tekereg, őgyeleg, ministrál (miákol), tivornyáz és öklendez. Tehát ezeknek az igéknek a személyes névmásokat felidéző elejét (én, te, ő, mi, ti, ők) vonta el a szójátékos versike alkotója. A folklóralkotásokra jellemzően két változatban is sikerült gyűjtenünk: mi nistrálunk, mi ákolunk. Itt kell elmondani azt az általános nyelvészeti tényt, hogy a gyermek a nyelvét a felnőttek, a körülötte beszélők valódi beszédmegnyilatkozásaiból vonja el, s ennek során sajátos szavakat hoz létre, alkot újra. Az énekelek szóból elvont „én” erre az eljárásra emlékeztet. A magyar nyelvet tanuló külföldi hallgatók – viccből vagy tudatosan – a kiabál szóból elvonták a ki- igekötőt, és elváló igekötőként így használták:


én kiabálok, én nem abálok ki, én ki fogok abálni


A személyes névmásokkal is van duplafenekű (kettős) paradigmatikus versezet. Vagy egy még bonyolultabb ragozós mondóka, amelynek lényege, hogy egy kiinduló szerkezethez „paradigmát” (ragozási sort) talál ki alkotója. Az alapmondat ez: Misike tífuszos. Az „alkotónak” a korábbi minták nyomán a „mi” és a „ti” személyes névmás indította el a fantáziáját. Mivel a sorban a mi személyes névmás a ti előtt foglal helyet, a sor szinte adja a személyes névmások egymás után való következését. Bátran állíthatjuk, hogy „mesteri”, bravúros, valódi költői tehetségre utaló dupla sor keletkezett a következő logikával:<SMALL><SUP>12</SMALL></SUP>


én – te
te – ő
ő – mi
mi – ti


Vagyis most már szöveges formában:


Én sike te fuszos
Te sike ő fuszos
Ő sike mi fuszos
Misike tífuszos.


Melléknévfokozás. Nemcsak igékkel, főnevek személyjeles alakjával és személyes névmásokkal lehet sorolókat gyártani, hanem még a melléknévfokozás is megjelenhet a magyar viccben. A következő vicc az inka szó elképzelt (értelmes magyar szót alkotó) középfokából adódik:

– Ön inka?
– Igen, és ön?
– Én még inkább.

Ragozott viccek. A képtelen ragozások leginkább tréfálkozás közben jönnek elő, ám újabban viccekben is megjelennek. Tipikus politikai vicc az elmúlt időszakból:
– Hány dúlás volt Magyarországon?
– ?
– Hát tatárdúlás, törökdúlás és felszabadúlás!

Nem sokkal a New York-i ikertorony repülőkkel való felrobbantása után a feltételezett merénylővezér nevéből alkották meg a mai magyar folklórban a következő szóviccet:

– Tegnapelőtt osztottam én, tegnap osztottál te, Oszama Bin Laden!<SMALL><SUP>13</SMALL></SUP>

A szóvicc alapja az Oszama Bin Laden név magyar népetimológiás magyarázata. Azaz a magyar nyelvben „feltételezett” értelmet tulajdonított valaki az „Oszama” névnek (ossza ma). Ettől kezdve már egyszerű volt a nyelvi tréfa megalkotása.

A ragozóvers oktatási lehetőségei. A folklórban és az irodalomban dokumentált ragozóvers (képtelen ragozás) lehetőséget ad iskolai, szabadidős nyelvi játékok alkotására. Pl.

pokémon – pokédon, pokéján, pokénkon…
dró – drót – drónak a, dróval…
gnóm – gnód, gnója, gnónk…
bárjam – bárd – bárja, bárjuk, bárjátok…
bom, bod, boja, bonk – botok – bojuk
barom – barod, barja, barjuk, barjátok, barják
csúnyom, csúnyod – csúnya – csúnyunk, csúnyotok, csúnyuk
csom, csod, csója – csonk – csotok, csojuk<SMALL><SUP>14</SMALL></SUP>

Összefoglalás. Bár biztosan nem tudjuk, a képtelen sorolók tehát valószínűleg valamilyen didaktikai, iskolai verstípusból (talán csízió) származhatnak. De az is lehet, hogy az örök emberi játékosság, nyelvi lelemény ősi elemei. Ennek folyományaként meglévő szavainkat, szószerkezeteinket másként bontjuk fel, „népetimológiázunk”, s hogy a humor érthető legyen, az így keletkezett felbontott szót ragozási sorba (paradigmába) helyezzük.
A magyar nyelvben kettős, sőt hármas ragozási sorok is kialakultak. Ezek valódi nyelvi bravúrt jelentenek. Karinthynál is találunk hasonlókat, s feltételezhető, hogy ezeket a bonyolult formákat jeles költők hozták létre, csak „alászálltak”, folklorizálódtak.
A nyelvi játékosság nyilvánvalóan antropológiai univerzálé, vagyis minden nyelvben, kultúrában meglévő sajátosság. A ragozó nyelvek azonban több lehetőséget nyújtanak a bemutatott formák (ragozási sorok) létrehozására.
Összehasonlító vizsgálatokat e téren nem ismerünk, de talán nem túl merész megállapítás az, hogy a magyar nyelv nyelvi játékokban páratlanul gazdag, ezek a formák pedig megőriztek valamit a nyelvkeletkezés, nyelvkeletkeztetés pillanatából, az anyanyelvtanulás játékosan komoly módszeréből.
Aligha gondolhatjuk, hogy a képtelen sorolók minden típusát sikerült összegyűjtenünk, leírnunk. Egészen biztosan vannak még újabb és újabb formák. Ezek fölfedezése, összegyűjtése, leírása és elemzése még kutatóra vár.<SMALL><SUP>15</SMALL></SUP>



Irodalom:
Grétsy László: Anyanyelvünk játékai. Gondolat, Budapest, 1974. (Második, bővített kiadás, Rittler–Jajczay Bt., Budapest, 1998.)
Lukácsy András: Kiment a ház az ablakon. Költészet és játék. Gondolat, Budapest, 1981.
Vargha Balázs: Játékkoktél. Kriterion, Bukarest, 1972.


<TABLE width="100%"><TBODY><TR height=3><TD bgColor=#e7b77f></TD></TR></TBODY></TABLE>

<SMALL><SUP>1</SMALL></SUP> Voigt Vilmos: Egyszerű formák. In: Világirodalmi Lexikon, 2/992.
<SMALL><SUP>2</SMALL></SUP> Voigt Vilmos: Játék. In: Világirodalom Lexikon, 5/583.
<SMALL><SUP>3</SMALL></SUP> Vargha Balázs: Arany János játékai. Enciklopédia, 1994. 9.
<SMALL><SUP>4</SMALL></SUP> Idézi: Lukácsy András: Kiment a ház az ablakon. Költészet és játék. Gondolat, 1981. 407.
<SMALL><SUP>5</SMALL></SUP> Grétsy László i. m. 201.
<SMALL><SUP>6</SMALL></SUP> Graffitiként (firkálásként) 1987-ben gyűjtött szöveg, vö. Balázs Géza: Sátorfirkálások. ELTE–MTA, Budapest, 1987.184. A szöveg hasonló „sorolók” szomszédságában jelent meg: „Kéz a kézben / más a kézben / kéz a másban / más a másban”, „Korál az álmom / Dinamit a vérem / Piramis a vágyam / Edda az életem” stb.
<SMALL><SUP>7</SMALL></SUP> E helyen is elnézést kérünk kollégánktól, kizárólag a nyelvi humor miatt idéztük az anekdotát és a nyelvi játékot, és természetesen nagy tisztelettel gondolunk rá, jó egészséget kívánunk neki. B. G.
<SMALL><SUP>8</SMALL></SUP> A hagyományos folklórtermékek alkotója ismeretlen, bár újabban kutatjuk a nagy folklór „egyéniségeket”, s akkor megnevezzük őket. A városi vagy mai folklór kevert szövegvilágában sokszor találni „alászállt” kultúrjavakat, amelyek szerzői olykor felbukkannak.
<SMALL><SUP>9</SMALL></SUP> A következő példákat „fárasztó de aranyos versecskék” címmel egy internetes listáról kaptam (2002. február 1.)
<SMALL><SUP>10</SMALL></SUP> Lásd: 9. jegyzet.
<SMALL><SUP>11</SMALL></SUP> A példák saját „mai folklór”-gyűjtésemből valók.
<SMALL><SUP>12</SMALL></SUP> Lásd: 9. jegyzet.
<SMALL><SUP>13</SMALL></SUP> Saját gyűjtés, 2001.
<SMALL><SUP>14</SMALL></SUP> Gyorgyorvics Miklós nyelvi játékai
<SMALL><SUP>15</SMALL></SUP> Szóvár rovatunk örömmel fogadja a kedves Olvasók észrevételeit, gyűjtéseit. B. G.