"A spirituális fejlődés egyik lényeges célja a tudat éberségének fokozása. Ez csak akkor lehetséges, ha valaki már szellemileg nemcsak felébredt, hanem személyiségét is kidolgozta, és úton van az Isteni Énjével való egyesülés felé. Az éberséghez tehát felébredt, érett, önálló gondolkodásra és megkülönböztetésre képes tudat szükséges.
Az emberiség nagy részét - a tömeget - a fent említett okok miatt nem ilyen tudatok alkotják. Másrészt a tömegnek megvan a maga pszichológiája, amiből csak egyet szeretnék itt kiemelni: a tudattalan viselkedést. A tömeg - a sokaság - a spirituális tanításokban is a tudattalan szimbóluma, és így az emberi fejlődés kezdetén áll. Mivel az ezoterikus tanítások egyik központi célja a tudatosság fejlesztése, így nem a tudattalanhoz szólnak, hanem a már öntudatra ébredt vagy ébredező lelkekhez. Ezért sem lehet az ezotéria a tömegek gondolkodása - bármennyire is ezt szeretné hinni a mai felvilágosult, ámde mélyen az anyagban élő ember. A megváltás, a megvilágosodás, mivel mindig tudatosulással jár együtt, soha nem lehet tömeges, így az ezotéria az marad, ami volt: kevés beavatott tudása. Itt pedig meg kell említenünk az ezotéria másik alapvető ismertetőjegyét: tudás, és nem ismeret. Ami azt jelenti, hogy tapasztalatból származik, ami nem átadható. Az ismeret könnyen átadható, akár nagy tömegeknek is. A tapasztalat nem, mivel az egyéni megélésből származik. Ezért jellemző az ezoterikus tudásra az, hogy aki megtapasztalta az tudja, aki csak olvasott róla, az nem.
Mivel az ezoterikus tudás a szellem világában van, onnan származik, soha nem szorul újításra, helyesbítésre, kiegészítésre, hiszen ezen a síkon már nincsen idő és tér. Ez nagyon fontos jellemzője a valódi ezoterikus tanításoknak, hiszen az ősi tanítások egyértelműen kijelentik: a szellem örök, változatlan (amin itt azt kell érteni, hogy mindig érvényes) és tulajdonságok nélküli. Az anyag folyton változó és halandó (időben és térben létező). Ebből következően, a valóban a szellemi síkról származó tanítás örök érvényű, hiszen az emberi lény szelleméről és szelleméhez szól. Ez pedig túl van az idő, a tér és az anyag szintjén, így időtől, kultúrától és mindenféle változó tényezőtől függetlenül visszavezeti az emberi lényt szellemi hazájába. Ezért ezek az ősi, szellemi tanítások nem szorulnak változtatásra, megreformálásra, és arra, hogy az adott kor emberéhez igazítsák. Változtatni és igazítani azt kell, ami változó, halandó, azaz anyagi és nem szellemi természetű. Az ezotéria szellemi tanítás. Ebből következik, hogy aki a több ezer éves tanításokat követi - amit a mai modern ember a maga anyagi gondolkodásához szeretne igazítani - az ma is eljut abba a megszabadult tudatállapotba, amit a tanítás ígér. A ma élő nagy mesterek ezért „ragaszkodnak" a hagyományokhoz. Indiában van olyan szellemi irányzat, ahol azt tartják, hogy minél magasabb szellemi szintű egy mester, annál jobban ragaszkodik az ősi tanítások betartásához.
Látjuk tehát, hogy a tisztelet és a feltétel nélküli követés a végcélnak, a tiszta szellemnek szól, és mindennek, ami ebből áll. Végül pedig meg kell említenünk egy rendkívül fontos tudnivalót: az ezoterikus tanítások talán legfontosabb célja a tudat éberségének megteremtése és fokozása. A szellemileg fel nem ébredt embert „alvónak" vagy kábának nevezik, az Istenhez visszatértet pedig tiszta tudatúnak, rendkívül ébernek. A mi nyugati, információ- és tanulásközpontú felfogásunk számára nagyon fontos, hogy ez a végcél, az éberség megszerzése nem tanulástól és nem ismeretektől függ. Az éberséget a tudat állapotának átalakításával lehet elérni. Ezt pedig megfelelő életformával és technikákkal - spirituális gyakorlatokkal - lehet megvalósítani. És még egy fontos dologgal: az elköteleződéssel. Aki eldöntötte, hogy vissza akar térni az Örök Forráshoz, az csak úgy éri el a célját, ha egész lénye ezt akarja. Erre mondta Jézus, hogy „aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám" (Mt 11, 37) Ami azt jelenti, hogy csak az lépjen valóban szellemi útra, akinek a szellem fontosabb, mint a földi kötelékek. Az elköteleződés ahhoz kell, hogy az ember végig tudjon menni a célhoz vezető úton."
Az is kalapács...
Ujra eljön az idő, mikor magyarnak lenni jó lesz - amikor nem a kóklerek diktálnak, fórumokon se már. Pár év, maximum pár évtized kell hozzá.. de meglesz, mert cselekvő emberek akarják.
