Sci-fi világa

Mi történne, ha a múlt többé nem rejthetne el semmit?​

Ha egy technológia segítségével bármely korábbi eseményt újra meg lehetne figyelni – de megváltoztatni már nem? Jeszenszky T. Nóra első regénye, **A múlt kufárjai** ebből az izgalmas alaphelyzetből épít politikai thrillert, krimit és társadalmi kérdéseket boncolgató sci-fit.

A szerzőt arról kérdeztük, hogyan született meg a Múltfigyelő Központ ötlete, miért mondott le a klasszikus időutazás paradoxonjairól, miért éppen Bécs lett a történet központja, és milyen kérdések foglalkoztatták írás közben. Szóba került az is, vajon egy alapvetően hasznos technológia milyen következményekkel járhat, ha rossz kezekbe kerül – és hogy egy ilyen helyzetben létezik-e egyáltalán egyszerűen jó vagy rossz válasz.
Hogyan, miért, mikor kezdtél el írással foglalkozni?



Írásban sohasem okozott gondot megfogalmazni, amit gondoltam, gyerekként természetesnek tűnt, hogy megpróbálkozom rövidebb történetek írásával. Aztán ez olyannyira megtetszett, hogy általános iskolásként eldöntöttem, hogy újságíró szeretnék lenni. Az egyetem után végül máshol kötöttem ki, de az írás mint hobbi, fontos maradt az életemben.

Volt-e, van-e írói példaképed? Kik voltak rád nagy hatással, ha voltak ilyenek?

Példaképnek nem mondanám, de Isaac Asimov történeteit nagyon szeretem.

Mi inspirált A múlt kufárjaimegírásában? Honnan jött az ötlet? Mi foglalkoztatott, amikor nekikezdtél a regénynek?

A cél az volt, hogy megmutassam, egy olyan jól ismert panelből, mint az időutazás is lehet valami teljesen mást írni, mint amit megszoktunk. Én mindig is szerettem azokat a regényeket, amik elgondolkodtatják az olvasót, és a történet végén nincs igazán jó válasz azzal kapcsolatban, ki és mi a jó illetve a rossz. Remélem, hogy A múlt kufárjai is ilyen.

Már az elején tudtad, hogyan fogod kanyarítani a történetet, vagy önmagát írta a könyv?

Amikor elkezdtem írni a történetet, egyedül a fő szálban tudtam, hogy nagyjából mi fog történni a következő jelenetben. A másik két szál nehezebben állt össze, többször át kellett írni őket.

Van valami olyan üzeneted, amit át szerettél volna adni a regénnyel?

A történetben az emberi társadalom azzal szembesül, hogy egy alapvetően hasznos technológiai újítás a visszájára sült el, ez mindenki számára ismerős témakör. Az üzenet lényege inkább úgy foglalható össze, hogy mennyiféle válasz lehet egy ilyen helyzetben, akár erőszakos fellépésről beszélünk, akár tehetetlen fortyogásról, akár lelkes, építőjellegű kritikáról. Hogy ezek közül melyik vezet megoldásra, ha egyáltalán bármelyik, az a helyzettől függ, és a világunk egyáltalán nem olyan egyszerű, hogy könnyű válasz születhessen.

A regényedben az időutazás áll a középpontban. Mégsem játszottál el azzal a gondolattal, hogy különböző színes korokba utaztasd a szereplőidet. Nem merült fel benned ez az ötlet? Inkább egy politikai thrillert kanyarítottál a történetből. Miért?

Felmerült, és hónapokig sakkoztam rajta, hogyan lehetne korokon átívelő nyomozással megtölteni a történetet. Aztán be kellett látnom, hogy az időutazással kapcsolatos paradoxon feloldására nincs semmiféle használható ötletem, így elhalt ez a lehetőség, egyedül a gyilkosság alapötlete maradt meg. Hogy a történetben megjelenő múltfigyelések tényleg csak a múlt figyelésére összepontosítanak, és a szereplők nem tudnak belepiszkálni abba, ami történt, lehetőséget adott arra, hogy a rendőri munka más megvilágításba kerüljön, mint egy hagyományos thrillerben szokott.

Miért éppen Bécset választottad központul?

Egyszer jártam eddig Bécsben, de az a néhány nap örök emlékként marad meg bennem, nagyon tetszik a város építészete és nyugalma. Mivel némi magyar szál is van a történetben, olyan országot kerestem, amelyik határos velünk, így esett Ausztriára a választás. Bécsről tudtam a leginkább elképzelni, hogy egy olyan nemzetközi szervezetnek, mint a Múltfigyelő Központ, otthont adjon.
Ha az időutazás lehetséges lenne, te hova utaznál? Utaznál-e?

Biztosan megnézném, úgy építették-e az egyiptomi piramisokat, ahogy azt a történészek állítják.

Szerinted lehetséges lesz majd valamikor utazni az időben?

Őszintén remélem, hogy arra sohasem lesz képes az emberiség, hogy be tudjon avatkozni a múltba. A múlt megfigyelését – mint A múlt kufárjaiban is egyfajta visszatekerhető filmként – viszont el tudom képzelni.

Ki a célközönsége a regényednek?

Aki szereti az időutazós sci-fiket, a thrillereket, és kedveli azokat a történeteket, amelyek elgondolkodtatják az olvasót, szerintem nem fog csalódni benne. Nem a klasszikus időutazásra kell gondolni, ez inkább csak háttér, ami egyaránt szolgál társadalmi problémák megjelenítésére és arra, hogy a nyomozók technológiai lehetőségei részben eltérjenek a megszokott módszerektől. Ezért thrillerként is kicsit más.

Amikor nem írsz, mivel foglalkozol? Jelenleg mivel foglalkozol? Tanulsz még vagy dolgozol valahol? Kapcsolódik a munkád vagy a tanulmányaid ezekhez a témákhoz?

Egy piackutatással foglalkozó angol-indiai cégnél dolgozom ügyfélmenedzserként.

Mit szeretsz szabadidődben csinálni?

Introvertált típus vagyok, számomra a nyugalom fontos. Szeretek otthon lenni, olvasni, rejtvényt fejteni. Évekig sportújságíró szerettem volna lenni, a sport szeretete a mai napig megmaradt bennem, mindegy, hogy csinálom vagy csak nézem.

Min dolgozol mostanában? Lesz-e folytatása A múlt kufárjainak? Illetve van már új regény- ötleted?

A múlt kufárjainak lezárása lehetőséget ad a folytatásra. Ha a történet népszerű lesz, örömmel folytatom, a három főszereplő mindegyike a szívemhez nőtt és úgy érzem, van lehetőség tovább vinni a sorsukat. A következő regény ötlete olyan halványan körvonalazódik bennem, hogy egyelőre még csak fantáziálásnak mondanám.

érkezik John Scalzi új regénye, melyben a szerző rá jellemző stílusjegyek mellé beemeli a cozy horrort is. A Szörnyszezon egyszerre fergeteges szörnytörténet és elgondolkodtató társadalmi szatíra a vidéki Amerika válságáról.
Az ohiói Richlandben eddig sem volt könnyű az élet. A városka legnagyobb munkáltatója, a helyi gyár bezárás előtt áll, a közösség jövőjét pedig egy híres pénzügyi befektető önös érdekű döntései fenyegetik.
Mike Boyd évtizedek után tér vissza szülővárosába, miután kirúgták a washingtoni állásából. Nem tervez sokáig maradni, de hamarosan olyan események forgatagába kerül, amelyek nemcsak Richland sorsát, hanem talán az egész világ jövőjét is megváltoztathatják.
A város közben az éves őszi fesztiválra készül, amelynek témája ezúttal nem más, mint Ohio legendás szörnyvilága. A lelkes, bár nem különösebben rátermett polgármester és segítői a Molyemberrel, a Keleti Nagylábbal, a lovelandi óriás békával és Bessie-vel, az Erie-tó szörnyével akarják fellendíteni a turizmust, csakhogy hamar kiderül: szörnyekből arrafelé jóval több és veszélyesebb van, mint azt bárki gondolta volna.
Először állatok tűnnek el. Aztán emberek kezdenek különösen viselkedni. A helyzet pedig napról napra véresebbé, nyálkásabbá és csáposabbá válik.
De kik az igazi szörnyek: az ismeretlen lények, amelyek ellepik Richlandet, vagy azok, akik készek feláldozni egy egész várost a saját hasznukért?

Los Angeles, 2031. Az Egyesült Államok háborúban áll saját magával, de hosszú idő után először reményteli a helyzet: kikiáltották a Kaliforniai Köztársaságot, eltörölték a kijárási tilalmat, a városban mindenki ünnepelni készül.
Ari nemrég szabadult a börtönből, és lakótársával egy házibuliba tart, ami örökre megváltoztatja az életét. Valaki a meghívottak közül nyomtalanul eltűnik. Valaki más pedig lehetetlen módon felbukkan.
Évek telnek el, és Ari új emberré válik, de az a régi este továbbra sem hagyja nyugodni. Ami történt, az nemcsak a valóságról alkotott képét törte szilánkokra, de felvetette egy másik, jobb világ ígéretét is.
Emily St. John Mandel új regénye a polgárháborúban szétszakadt jövőbeli Amerikából Görögország tengerparti sziklái közé vezet, ahol fegyverkereskedők húzzák meg magukat egy elegáns üdülőhelyen, majd a kupola alá zárt Párizson át egészen egy holdbéli kolóniáig ível. Felejthetetlen főhőse eközben széttöredezett idővonalakon és árnyékvilágokon át követi egy lehetetlen rejtély nyomait.
A Kerülőutak megrendítő történet a biztonság áráról, a polgárait megfigyelés alatt tartó állam veszélyeiről, valamint a szeretet és veszteség viszonyáról. Rekviem egy nyugtalanítóan ismerős világért, és lenyűgöző regény arról, miként őrizhetjük meg emberségünket a legnagyobb változások közepette is.

A Szárnyas fejvadász könnyek az esőben monológját Rutger Hauer írta át a forgatás előtti este, hozzátéve a következő sort: „minden olyan pillanat elveszik az időben, mint a könnyek az esőben”. Amikor Hauer előadta a jelenetet, a stáb tapsolt, néhányan még sírtak is.

(Toochee)