Minden ami a szívednek kedves
- Téma inditó szenzitiv
- Kezdés dátuma
"Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni." (Jeanette Winterson)
"Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos." (Jelenits István)
"Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon - egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker." (Ralph Waldo Emerson)
"Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
(...)
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének." (Wass Albert)
Micsoda gondolat! Azokról, akik bolondnak tartják azt, aki mer másként gondolkodni, mint a többiek, akinek van álma, és van hite azt megvalósítani, van hite azért élni. Azokról, akik irigylik az ilyen embert, és mindent elkövetnek, hogy ő se lehessen más, hogy ne lehessen több náluk. Ha nekik nincs, hitük, másnak se legyen. Ha nekik nem sikerül, a másiknak se sikerüljön...
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
(...)
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének." (Wass Albert)
Micsoda gondolat! Azokról, akik bolondnak tartják azt, aki mer másként gondolkodni, mint a többiek, akinek van álma, és van hite azt megvalósítani, van hite azért élni. Azokról, akik irigylik az ilyen embert, és mindent elkövetnek, hogy ő se lehessen más, hogy ne lehessen több náluk. Ha nekik nincs, hitük, másnak se legyen. Ha nekik nem sikerül, a másiknak se sikerüljön...
Matthew Arnold - A magyar nemzethez
Sem a hosszú spanyol haláltusa;
sem Anglia (csak a hajói még
s pénz érdekli világkalmár-eszét);
sem az őrültekháza Francia-
ország, melynek eget sért zsivaja;
sem Amerika, az útszéliség;
sem a szószátyár germán hülyeség
nem ígér többé hőstettet soha.
Magyar! Mentsd meg a világot! Tebenned
gyúl a rege: lánctörők szent dacát
látva éledjen szellem és világ!
Újítsd, szárazföldön, a gráfia Tettet,
mely Szalamiszból templomot teremtett
s nyílt tengerre űzte az Armadát!
Szabó Lőrinc fordítása
Első megjelenés: The Examiner, July 21, 1849.
Sem a hosszú spanyol haláltusa;
sem Anglia (csak a hajói még
s pénz érdekli világkalmár-eszét);
sem az őrültekháza Francia-
ország, melynek eget sért zsivaja;
sem Amerika, az útszéliség;
sem a szószátyár germán hülyeség
nem ígér többé hőstettet soha.
Magyar! Mentsd meg a világot! Tebenned
gyúl a rege: lánctörők szent dacát
látva éledjen szellem és világ!
Újítsd, szárazföldön, a gráfia Tettet,
mely Szalamiszból templomot teremtett
s nyílt tengerre űzte az Armadát!
Szabó Lőrinc fordítása
Első megjelenés: The Examiner, July 21, 1849.
Tandari Éva
Ez a Csend az én Csendem ...
Ez a Csend az én Csendem ...
Bennem él, belülről magába zár :
bár izzik, forr köröttem az Élet
és zsibongva ül agyamra az utca ,
s még ezer lánggal perzsel a Nyár ;
de én a magam Csendjébe zárva lépek
a Lét valószerűtlenné vált talaján
Tán szólítasz ...
Felelek is talán :
mégis e Csendbe zárva lépek
a Minden felé futó Semmi
végtelenített útján.
Elalszik bennem a Gondolat,
üres lesz szívem; lelkem; értelmem ...
- Úgy úszom tova lágyan lebegve,
mint ki vendégként lép egy fura,
a Valóságon túli ( vagy még inneni ? )
szervesen hozzátartozó,
mégis ismeretlen közegben ...
Ez a Csend az én Csendem :
néha fáj ha árnyával megérint,
néha olyan mégis, mint mikor Isten
hűsítő kezével lágyan felém int ...
Forrás: Internet
Tóth Éva: Merengés
Ülök némán, mozdulatlan,
tekintetem, az ablakon túlra téved lassan,
de gondolataim, megakad e két tér között,
s már nem tudok uralkodni akarataim fölött.
Megszűnik számomra a szobai élet moraja,
és a kinti rohanás fergeteges zaja,
csak merengek magamba roskadva,
gondolataim ezer fele csapongva.
Őrjítő ez a kesze-kuszaság itt bent,
a megoldás ténye sajnos még nem áll fent,
s mivel gondjaimat megoldani így nem tudom,
helyre áll eredeti tudatom.
Hallom már a szoba összes moraját,
és látom az utca rohanó világát,
a megoldatlanság bennem tovább tombol,
de megvan az elrejtett kulcs valahol.
Tóth Éva: Csend
Csak ülök, és nézek.
Várok valami szépet.
Egy szót, egy jelet,
mely boldoggá tehet.
De sokszor hiába a kitartás.
A jelen, már nem a múlt, más.
A múlt, sok emléket idéz,
míg a ma, csak emlékezés.
A jövő? Oda talán ne tekints!
Lehet reménykedni abban, ami nincs.
Csak ülök, és elmélkedem ezen,
de vajon van értelme filóznom nekem?
</td> </tr> <tr> <td align="center" width="1%">
</td> <td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px;" align="center" width="98%">Guido Cavalcanti
A hölgy tündöklő megjelenése
Ki ez, ki jön, hogy minden őt csodálja,
mert fényességétől a lég remeg fel,
s Ámor vele, s megnémul minden ember:
nem szóra nyílik, csak sóhajra szája?
Mit mondjak, ó, ha szép szemét kitárja!
Segíts, Ámor, mert gyönge rá a nyelvem:
olyan szelídség rajta, hogy közelben
mindenki mást dühösnek vél, ki látja.
Hiú vágy bűbáját úgy elbeszélni,
hogy minden jó erény az ő erénye,
s a szépség - mintha istennője lenne.
Hisz oly fennen nem járt még ember-elme,
s oly nagy tehetség nem szállt még beléje,
hogy el bírt volna lényegéig érni.
Csorba Győző fordítása
Forrás: Internet</td></tr></tbody></table>
"Van a kincskereső…
Nem az, amelyik öncélúan, a haszonért keresi a kincset. Hanem az igazi. Aki bármit megtesz, hogy megtalálja. Azért keresi, mert vágyik rá. Mert ritka, mert egyetlen példány létezik belőle. És éppen ezért fontos, hogy megfelelő helyre kerüljön, hogy óvják, megbecsüljék, tiszteljék. A kincskereső, az igazi, értékeli a kincset, és minden vágya, hogy az őt megillető helyre vihesse. Mindent megtesz érte. Türelemmel, kitartással, áldozattal. Útjába kerül sok, a kincshez hasonló utánzat, de ő nem éri be velük. Mert tudja, hogy egyik sem pótolhatja az egyetlent, érzi, hogy egyik sem érdemli meg a helyet, amit ő szánt neki, és egyik sem tudná maradéktalanul kitölteni az űrt, amit hiánya okoz. Keres, keres, keres. És nem hiába. Egy napon megtörténik a csoda. Megtalálja. Az igazi kincset. Már pontosan tudja, hogy őt kereste, érte hozott meg minden áldozatot. Mostantól óvni akarja, vigyázni rá, megbecsülni, és tisztelni. Semmiért nem adná, semmi másra nem cserélné. Mert semmi más nem helyettesítheti. Az igazi kincset semmi. A kincskereső tudja, hogy érte megéri minden küzdelem, fáradozás, fájdalom.
Létezik ilyen kincskereső." (Csitáry-Hock Tamás)
Nem az, amelyik öncélúan, a haszonért keresi a kincset. Hanem az igazi. Aki bármit megtesz, hogy megtalálja. Azért keresi, mert vágyik rá. Mert ritka, mert egyetlen példány létezik belőle. És éppen ezért fontos, hogy megfelelő helyre kerüljön, hogy óvják, megbecsüljék, tiszteljék. A kincskereső, az igazi, értékeli a kincset, és minden vágya, hogy az őt megillető helyre vihesse. Mindent megtesz érte. Türelemmel, kitartással, áldozattal. Útjába kerül sok, a kincshez hasonló utánzat, de ő nem éri be velük. Mert tudja, hogy egyik sem pótolhatja az egyetlent, érzi, hogy egyik sem érdemli meg a helyet, amit ő szánt neki, és egyik sem tudná maradéktalanul kitölteni az űrt, amit hiánya okoz. Keres, keres, keres. És nem hiába. Egy napon megtörténik a csoda. Megtalálja. Az igazi kincset. Már pontosan tudja, hogy őt kereste, érte hozott meg minden áldozatot. Mostantól óvni akarja, vigyázni rá, megbecsülni, és tisztelni. Semmiért nem adná, semmi másra nem cserélné. Mert semmi más nem helyettesítheti. Az igazi kincset semmi. A kincskereső tudja, hogy érte megéri minden küzdelem, fáradozás, fájdalom.
Létezik ilyen kincskereső." (Csitáry-Hock Tamás)
Tóth Éva: Csend
Csak ülök, és nézek.
Várok valami szépet.
Egy szót, egy jelet,
mely boldoggá tehet.
De sokszor hiába a kitartás.
A jelen, már nem a múlt, más.
A múlt, sok emléket idéz,
míg a ma, csak emlékezés.
A jövő? Oda talán ne tekints!
Lehet reménykedni abban, ami nincs.
Csak ülök, és elmélkedem ezen,
de vajon van értelme filóznom nekem?
Csodás vers ,örülök hogy itt láthatom
köszönöm
Ábrányi Emil
Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
Bár ajkamon csaknem kitör.
Ó hányan vannak a világon,
Kiket nehéz bánat gyötör...
Szegények, ennyi boldogságot látva,
Önsorsukat fájóbban érzenék.
Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,
Hogy társamul téged adott az ég!
A sors irigy a boldogokra,
Gyötörni őket lesbe áll,
S én üdvömet féltőbben óvom
Mint gyönge fészkét a madár.
Nem! Mit se vallok! Szótlan hordja titkát,
Hallgatva őrzi kincsét e kebel.
Olyan a lelkem, mint a tenger árja:
Legnémább ott, hol gyöngyét rejti el!
- 1883. -
Forrás: Internet
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Hozzád
Forró vágy öntött el, amikor megláttalak,
Furcsa érzés, amely egyre csak szaladt, szaladt.
Meghallottam bársonyos, simogató hangodat,
Megéreztem magamon meleg, igéző pillantásodat.
Beléd szerettem, de vajon bűn-e ez az érzés?
Isten akaratának egy hatalmas bevégzés.
Amikor megérintettem forró, puha ajkadat,
A szerelem tüzében egy gondolat ott maradt.
A hirtelen jött vágy és hirtelen jött hév,
A szerelem tüzében égni el… ,
Bárcsak szavakba önthetném.
Átnyújtottuk egymásnak a csillogó kelyhet,
És ez édes ízű bortól, szívünk egyszerre vert.
Boldogsággal tölt el, ha magamhoz ölelhetlek,
Boldogság minden perc, amit veled tölthetek.
Nézz a szemembe nagyon mélyen,
És fogd meg a két kezem,
Ha a szikra szökken, a tűz lobban,
Na hagyjuk vágyunkat hidegben veszni el.
Egy édes álom, talán még fel sem fogtam,
Egy gyönyörű csillag, ami értem lángra lobbant.
Szerelmünk tüze örökkön örökké égjen,
Egy nagyon szép, mégis láthatatlan fényben.
Szlifka Rita
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> HozzádForró vágy öntött el, amikor megláttalak,
Furcsa érzés, amely egyre csak szaladt, szaladt.
Meghallottam bársonyos, simogató hangodat,
Megéreztem magamon meleg, igéző pillantásodat.
Beléd szerettem, de vajon bűn-e ez az érzés?
Isten akaratának egy hatalmas bevégzés.
Amikor megérintettem forró, puha ajkadat,
A szerelem tüzében egy gondolat ott maradt.
A hirtelen jött vágy és hirtelen jött hév,
A szerelem tüzében égni el… ,
Bárcsak szavakba önthetném.
Átnyújtottuk egymásnak a csillogó kelyhet,
És ez édes ízű bortól, szívünk egyszerre vert.
Boldogsággal tölt el, ha magamhoz ölelhetlek,
Boldogság minden perc, amit veled tölthetek.
Nézz a szemembe nagyon mélyen,
És fogd meg a két kezem,
Ha a szikra szökken, a tűz lobban,
Na hagyjuk vágyunkat hidegben veszni el.
Egy édes álom, talán még fel sem fogtam,
Egy gyönyörű csillag, ami értem lángra lobbant.
Szerelmünk tüze örökkön örökké égjen,
Egy nagyon szép, mégis láthatatlan fényben.
Szlifka Rita
A gondolat szabad
Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!
Legyen tanyám kietlen szirtorom
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok, azt gondolom!
Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép:
Repülni! Dús képzeletem, ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.
Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Durva őrszem rád nem rivallhat: „állj!”
Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs, vagy ronts; neked minden lehet!
Repülj, oltsd ki a földi lángokat
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb, aki meglátogat!
Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!
Te tövistelen téped a virágot
S nyomodba kémek serge meddőn hágott,
Műhelyedben, Mester – téged ki látott?
Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor,
S nincs, aki Téged bekerít, határol.
Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed s korlát, határ.
Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát – az Isten egyedül.
/Reményik Sándor/
Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!
Legyen tanyám kietlen szirtorom
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok, azt gondolom!
Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép:
Repülni! Dús képzeletem, ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.
Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Durva őrszem rád nem rivallhat: „állj!”
Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs, vagy ronts; neked minden lehet!
Repülj, oltsd ki a földi lángokat
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb, aki meglátogat!
Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!
Te tövistelen téped a virágot
S nyomodba kémek serge meddőn hágott,
Műhelyedben, Mester – téged ki látott?
Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor,
S nincs, aki Téged bekerít, határol.
Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed s korlát, határ.
Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát – az Isten egyedül.
/Reményik Sándor/
Hasonló témák
- Lezárva
- Fontos
