Magyar legyen-e a fiam?

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
1992 óta élek Amerikában, immár kettős állampolgárként. A fiam 2002-ben született New Yorkban. Mint egyedülálló anya, többször is hazahoztam, hogy megszerettessem vele Magyarországot is.

Legutóbb lehetőséget adtam neki, hogy ha tetszik, egy évet Magyarországon tölthetünk: járhat az amerikai iskolába, azzal a feltétellel, hogy mélyebb ismereteket szerez a magyar kultúráról, szokásokról, és megtanul magyarul. Ez év július 23-án érkeztünk meg. Egy héttel később elmentem az iskolába, hogy diákigazolványt kérjek, mivel a BKV felhívta a figyelmünket, hogy a diákbérlet csak igazolvánnyal érvényes.

Bementem a II. kerületi okmányirodába, de csak hogy megmondják, mi az eljárás az igazolvány kiadásához. Legnagyobb megdöbbenésemre egy hatalmas irathalmazt nyomtak a kezembe azzal, hogy: először is nekem kell egy lakcímkártya, de ezt csak úgy kapom meg, ha van érvényes személyi igazolványom, de a személyi igazolványt csak úgy állítják ki, ha bizonyított, hogy tényleg magyar vagyok (annak ellenére, hogy 2013 áprilisáig még érvényes magyar útlevelem volt), tehát már beletettek egy visszahonosítási kérelmet is…

És majd ha én kész vagyok, utána jöhet a fiam dolga is, végigmegyünk ugyanezen a procedúrán vele is, egészen az anyakönyvi kivonat kiállításáig. Teljesen összeroskadva tántorogtam ki a hivatalból. Három hónapos, kínkeserves levelezés következett, melynek során az egyetlen helyes információ, amelyet a közigazgatási minisztériumtól kaptam, az egyik kormánybiztostól származott: ő arról tájékoztatott, hogy semelyik fent leírt procedúra nem lett volna szükséges ahhoz, hogy a fiam diákigazolványt kapjon.

Bárki, aki Magyarországon tanul, jogosult rá. Viszont itt következett az, ami megrengette abbéli hitemet, hogy helyes döntést hoztam-e, amikor úgy határoztam, egy éven át megismertetem a fiamat a hazámmal – a hazájával. Kaptam ugyanis egy idézést a gyámhivataltól, amelyben szigorúan felszólítottak, hogy jelenjek meg a színük előtt, mert egyébként komoly büntetés fenyeget. Mint kiderült, a magyar állam a Rákosi-kormány fénykorában meghozott 1952. évi IV. törvény 41. § (1) alapján kötelezheti az állampolgárait arra, hogy törvényszerűen hazudjanak.

Egész egyszerűen: a fiam magyarországi anyakönyvezése csak úgy lehetséges, ha kitalálok neki egy apát. Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy a magát demokratikusnak hirdető magyar állam hogyan tarthat fenn és védhet meg egy még kommunista időben meghozott és a mai napig is aktívan használt törvényt, miközben a miniszterelnök szerint azokban az időkben a kormány, a törvények semmibe vették az egyént, az egyén szabadságát.

Ami még megdöbbentőbb, hogy nem elég, hogy még mindig hatályos egy ilyen törvény, de senki sem látja át, hogy milyen diszkrimináló, ezenkívül emberileg, személyiségben és a gyermekre nézve is sértő, megalázó, és – a deklarált céllal ellentétben – több hátrányt, mint védelmet jelent. E törvény alapján a kormány megbélyegez engem: morálisan nem egyenértékű személynek tekint, megsérti az alapvető szülői jogomat, és önkényesen eldönti, hogy milyen védelem kötelező a családomnak, annak ellenére, hogy semmiféle érvet nem tud felhozni, miért szorul védelemre a fiam.

Ugyanakkor felhívja a fiam figyelmét, hogy egy kitalált apa személye nélkül ő hátrányos helyzetben van. Ez a törvény a nőkre nézve megalázóan diszkrimináló, emberi és családi jogokat sértő, elfogadhatatlan. A törvény kijelenti, hogy egy anya magában semmit sem ér. Kíváncsi vagyok, hogy a jogszabály ugyanígy rendelkezik-e, ha egy egyedülálló férfi nevel gyereket, és az anya ismeretlen! Követelik-e ott is, hogy a férfi kitaláljon egy fiktív anyát? Mélységesen sajnálom, hogy ezzel a törvénnyel nem voltam tisztában, mielőtt elhatároztam, hogy egy év munkát kihagyok, csak azért, hogy itt éljünk, és a fiam megismerje Magyarországot.

Roppant furcsának találom, hogy képtelenség pontos útmutatást kapni azzal kapcsolatban, immár az egész ügyintézési rend ismeretében, miért nem tudom visszavonni az anyakönyvezési kérelmemet. Ha én ennek a törvénynek a tudatában vagyok, sohasem engedtem volna a fiam anyakönyveztetését! Én abban a hitben érkeztem Magyarországra, hogy különleges alkalmam lesz bemutatni a hazámat a fiamnak, és megszerettetni vele. Micsoda jó esély lehetett volna népszerűsíteni a hazát a már nem itt élőknek!

Ehelyett semmi mást nem kaptunk a végtelen hosszúságú és pokoli fordulatokat tartogató ügyintézés során, csak megalázást, az irodákban pedig szakmailag hozzá nem értő, de annál inkább udvariatlan hozzáállást tapasztaltunk, mióta itt vagyunk. Roppant elszomorító a különféle intézmények elkeseredett erőfeszítése azzal kapcsolatban, hogy mind engem, mind a gyermekemet a még kommunista időben létrejött megalázó és diszkrimináló törvény alá kötelezzenek. Az új alaptörvény gyönyörűen kinyilvánítja, hogy „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét”.

De ennek ellenére foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá. Négy minisztérium és ki tudja hány államtitkárság dilettáns módon dobálgatja hónapok óta az ügyünket. A válaszok, amelyeket kapunk, egy amatőrtől is szégyenteljesek, nemhogy végzett jogászoktól. Legjobb esetben is hiányosak, nem a megfelelő jogszabályokra hivatkoznak, nem hajlandók szakszerű, részletes állásfoglalást adni. Olyannyira fontos a mundér becsületének a megvédése, hogy – csak a példa kedvéért – már a harmadik helyről is azt hallom: az egyetlen megoldás az anyakönyvezés megsemmisítésére, hogy a fiam mondjon le az állampolgárságáról (érdekes, mivel de facto nincs is neki).

Ez kívánatosabb megoldás a kormány számára, mint esetleg elismerni, hogy ennek az eljárásnak a során szinte minden folyamatában hibát követtek el, és ne adj’ isten összefogóan átnézni a törvényeket, jogszabályokat, szakértelemmel autentikusan interpretálni a gyermek mindenek feletti érdekét. Huszonegy éve élek külföldön, az Amerikai Egyesült Államok teljes jogú szavazó állampolgáraként. Milyen jogokat követelhet még a magyar állam magának a gyermekemmel kapcsolatban? A jogszabályok homályosak, elavultak, nem szankcionálhatók, és sok esetben teljesen használhatatlanok.

Milyen jogon kritizálja a kormány a szomszédos országokat, mondván, semmibe veszik az ott élő magyarság jogait, amikor itthon ez a kormány ugyanazt teszi, csak még sokkal szemérmetlenebbül? Még úgy is megengedi magának, hogy sértő, megalázó törvényeket erőszakoljon ránk, hogy nem is élünk ennek az államnak a területén. A beszámolómnak főleg az volt a célja, hogy felhívjam a külföldön élő honfitársaim figyelmét: óvatosan kell értelmezni a magyar állampolgárság felvételét, mert a kormány megtévesztő módszereket alkalmaz, és utána csak a szükségesnél jóval kegyetlenebb választást enged a jogorvoslatra.

Ugyanakkor a miniszterelnök úrnak pedig azt üzenem, hogy a külföldön élőktől a magyarság szeretetét/ápolását nemcsak a médiában kell kérni, elvárni, demagóg módon erőltetni – a hivataloknak is meg kell tenniük mindent. Ha valaki egy nagy horderejű döntést hoz csak azért, mert úgy gondolja, hogy a leszármazottjának is kötődnie kell az ő hazájához, akkor igenis megérdemli, hogy tiszteletben tartsák a személyiségi jogait. Alakítsanak ki olyan körülményeket, hogy egy egyszerűnek és talán még nagyszerűnek is tűnő ötlet – mint felébreszteni a hazaszeretetet a már nem Magyarországon élőkben – ne fulladjon ilyen rémálomba.

Papp Annamária


usa magyar zaszlo.jpg
 
B

baggins

Vendég
Egy ismerősöm még Csehszlovák állampolgárkén Magyarországra jött férjhez. Párszor nekiment a magyar állampolgárság megszerzésének, de olyan bürokratikus útvesztőkbe vitték be, hogy a negyedik kísérlet után feladta. Olyan kérdésekre kellett a vizsgán felelnie, amit százból lehet, hogy egy Magyar állampolgár sem tudna megválaszolni. A végén feladta, maradt Csehszlovák (ma már Szlovák) állampolgár annak ellenére, hogy közel negyven éve él Magyarországon, itt dolgozik mint könyvtáros, és nem is áll szándékában visszamenni Szlovákiába.
 

cdurmol

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnálom a cikk íróját, együttérzek vele, hiszen magyar állampolgárként magam is sokszor beleesem a bürokrácia és a lelketlen, tehetségtelen ügyintézés csapdájába. Mégis van bennem némi elégedettség, bármennyire restellem is.
Hosszabb ideje jól működő államokban élő honfitársaim gyakran értetlenül állnak az előtt, ahogyan mi, itthoniak reagálunk dolgokra. Kapunk olyan tanácsokat, értetlenkedő megjegyzéseket, amikből az látszik, hogy arra, amerre ők élnek, az állam a polgárok érdekében működik és nem ellenük, az ügyintéző dolga, hogy a polgár megelégedésére elintézze az ügyét és nem az, hogy saját fontosságát bizonyítsa.
Ha a cikkírónak az volt a célja, hogy megismertesse Magyarországgal a gyermekét, akkor ez a fajta hivatalos hozzáállás sajnos hozzá tartozik. Azért a mi világunk nem csak ebből áll. Őszintén remélem, hogy olyan dolgokat is sikerült megtapasztalniuk, ami miatt mi tízmillióan mégis itthon élünk, mert mindennek dacára úgy gondoljuk, hogy nekünk itt a legjobb élni.
 

Éleskés

Kormanyos
Fórumvezető
Kormányos
A cikkíró nem érti, mi a magyar állampolgár itt-élésének az alapja. Mert ő törvénytisztelő. Mi is azok vagyunk, de megtanultuk, hogy csak azokra a levelekre, ügyintézésekre válaszolunk, amire felszólítanak,
A kéményeket be kell jelenteni. Ha bejelentek egy új kéményt, akkor építési engedély, annak egyeztetése 6 helyről, meg mi a franc kell hozzá. Ha nem jelentem be, akkor az évi kéményellenőrzéskor a kéményseprő konstatálja, hogy van egy plusz kémény, megvizsgálja és ha jó, kifizetteti a kéményellenőrzési illetéket. Kész, slussz, passz.
Kell annak a gyereknek állampolgárság? Mire? Nem elég, ha tudja, hogy ő alanyi jogon magyar? Kell neki egy rossz emlékű papír, otthon a vitrinbe? Ne kezdj bele, nem fáj fejed.
Diákbérlet. Jó dolog, de ha csak arra kell, hogy utazzon ... nos nem hiszem, hogy nincs nekik havi 4-5000 Ft-juk kifizetni a Budapest bérletet. Ha olcsón akar telefonálni, az más kérdés. A kérdés az, hogy mennyit. Ha olcsón akar vidékre utazgatni, az is más kérdés.
Egy év időtartamra egyszerűen nem érdemes belekezdeni semmi ilyesmibe. Mire befejezi, úgy is hazamegy.
Lehet, hogy pesszimista vagyok, de a nyugaton élők, vagy a huzamosabb ideje odakint élők időnként fel sem fogják, milyen az élet itt, a nyugat peremén.
Egy kicsit más. :(
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
En vegig mentem ezen a torturan, de megegyszer nem vallalkoznak ra, pedig en magyar allampolgar voltam Bp szulettem a gyerekein is,de........ lejart a szemelyim es a magyar utlevelem. Mivel volt canadai utlevelem allampolgarsagom , sokaig nem volt miert elintezem. Edesanyam nagyon szerette volna igy neki alltam. felevig viszgalodtak magyar vagyok -e.
Hiaba vittem a lejart okmanyokat,amit ok allitottak ki, es nem valtozott semmi anyamat se csereltem le, korom is a regi ,iskolaimat se tagadtam le, ami be volt irva sot az osszes gyerekem is szerepelt meg a regi szemelyibe.
17 oldalas paksametat kellett kitoltenem ha azt mondom felet nem ertettem nem hazudok, az ugyuintezovel 3 orat silabizaltuk ki, mit is kerdeznek pontosan.
PL A volt ferjem nagyszulei mit csinaltak a 1940-1945 kozott mar csak humorral lehetett valaszolni talan homokoztak mit lehetet ilyen kerdesre beirni mikot meg a volt ferjem se ismerte nagyszuleit.
Vegul sikerult megszereznem , ill visszaszereznem 10 evre kivaltottam ami megint le fog jarni hamarosan, es nem fogok megegyszer neki menni ennek az ugyintezesnek.
Canadaba rem egyszeru az allampolgarsag megkapasa, utlevel szerzes, mikor jogosultta valik az ember.
 

Mathcom

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Melitta, lehetőséget kaptál, hogy most már, ha tetszik, ha nem, mélyebb ismereteket szerezz a magyar kultúráról, szokásokról. Nyilván egy idealizált emlékkép élt benned Magyarországról, és ezzel szeretted volna megismertetni fiadat. E helyet a valóságot kaptátok a nyakatokba... az egyik felét.
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
Egy két jó tanács:
1. Mindig mindent írásban kérjél!
2. mindig mindenre kérdezz rá, hogy az illető melyik törvényre, annak melyik paragrafusára, és melyik bekezdésére hivatkozik (írja is le).
3. nézz utána (otthon neten, nem olyan bonyolult)
4. Ha van telefonod, tagadd le! Levél vagy email-hez ragaszkodj!

Nekem a sztori eleje nem kicsit ellentmondásos...

@Melitta A személyit nem lenne célszerűbb érvényességi időn belül hosszabbítani??? (amíg le nem jár?) Utána azt hiszem elég (legalábbis nekem tavaly ezt mondták) a születési anyakönyvi kivonatot bevinni, meglobogtatni és már el is kezdik az ügyintézést, de az már eléggé bonyi!
Nekem nem rég járt le a személyim (csak HUN vagyok), az utolsó napon mentem be (előtte 2 hétig egy nagy ragya díszítette az arcomat, azért hagytam az utolsó napra) az okmányirodába. Azt hiszem pénteki nap volt 11.55-re értem oda (kiderült 12.00-ig vannak - na mondom faca... szívtam fizethetek több ezret, azt hittem 14:00-ig vannak) téptem sorszámot, rá 2 perccel 11.57-re már villogott is a számom, hogy mehetek (megdöbbentem)... nyitok be az ajtón, a csajszi kedvesen fogad... elmondom, hogy lejár a személyim és hogy szeretném hosszabítani... elkéri, megnézi, elkezdi viccesen, hogy hát még időben (!) vagyok (aznap járt le)... :D Aztán megcsinálták... 3 x gyűrköztünk neki, mert vacak kép lett, rá 1 héten belül már kaptam is egy emialt, hogy elkészült a kártyám és mehetek érte (1 héten belül bármikor) A képen egyébként még világosítottak és tök szuper lett :D Nem tudom, hogy ez azért van-e mert kisvárosban csináltattam, vagy tényleg megemberelték magukat, vagy mert jó ügyintézőt fogtam ki, de megdöbbentem. Na ez az egyetlen egy pozitív emlékem az elmúlt több tízéves ügyintézési tapasztalataimból... de a kérdésemre, hogy a szem ig szám változását MÉG hol kell bejelenteni (bank...stb) arra már nem tudtak válaszolni! :D Lehet túl sokat kérdezősködöm?
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
Egyébként én most (többek között) egy telefonos társasággal bírkozom: a 3 közül az egyikkel! Ugyanis kártyás vagyok, és elméletileg az ÁSZF szerint percenként 29,5 ft lenne a telefonhívás...(+2,5 kapcsolási díj?)... ennek ellenére rendre 38 Ft-ot vonnak le! Megnéztem a honlapjuklat, átnyálasztam a 178 oladlas ÁSZF-jüket... semmi infó a 38 ft-ról... na mondom akkor egy rövid kérdésben megfogalmazom a kérdésemet: miért vonnak ennyit ezért a tarifacsomagért... és elküldöm a fent megadott emailcímre... elküldtem. Visszajött egy válasz email, hogy ezen a címen már nem fogadnak leveleket és hogy egy másik oldalon lévő címre írjak (linkeltek egy oldalt). Rákattintottam... egy csomó kérdés volt felsorolva, de egyik sem szólt az enyémről... na de találtam egy olyat, hogy ha kérdése van itt felteheti: rákattintottam, majd regisztrációt kért... na mondom azt már nem! Majd 1 órás keresés után találtam egy másik online felületet és megkérdeztem ott... erre az ügyintéző 1 hétre rá egy 178 oldalas ÁSZF-et linkelt be... visszaírtam, hogy ezt én is megtaláltam és a kérdésemre válaszoljon, vagy különben hivatalosan szankcionálva lesz ezen viselkedésük... erre visszaír egy másik ügyintéző, hogy adjam meg a tel számomat, meg a jelszavamat, vagy küldjem el postai úton (?????)... na nem! Vissza akartam írni, de állandó jelleggel visszadobta a mail-t, hogy nem írhatok arra a címre, amiről ők küldtek nekem... hát mondom faca... felhívom a központot (ingyenes), 5 perc blabla után (persze menütérkép volt fent a neten, de az nem egyezet meg azzal amit a telefonon mondtak, mert miért is ne, ugye?) végre egy ügyintézőt kaptam. Mondom neki, hogy xy emailcímét szeretném elkérni, mert panaszom van, és már levelezgetünk egymással, de nem tudok a SAJÁT email fiókomból válaszüzenetet írni... erre elkezdi, hogy nem adhat ki (!) emailcímet sem (hát ez faca, én bezzeg küldjem el a tel számomat meg a jelszavamat és a lakcímemet az aláírásommal??? na neeeee!!!) és hogy írjak az online felületen... mondom neki, hogy az meg regisztrációhoz kötött és én meg nem vagyok hajlandó adatokat megadni magamról... elkezdi, hogy akkor írjak levelet a postacímükre... na itt szakadt el nálam a cérna és mondtam neki, hogy nem akarok semmilyen adatot megadni magamról...úgyhogy nagyon kinéz (többek között) egy NFH vizsgálat.... mert nem hagyom magam! így jártak!!!
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Biztos most konyebben megy mint kb 8 eve, bar a cikkben nem errol irt a szerzo. Termeszetesen a lejartot nagyon figyelni kell, mert ahogy irod a megujitas biztos nem kerul sok idobe, es az is konyebbseg ha itt a kovetsegen keresztul intezi az ember mint ha otthon ahol nem biztos hogy kiigazodik az utvesztokbe.
Mar az is problema volt hogy egyik hivatal csak delelott masik delutan, volt olyan nap mikor senkit nem fogadnak..?????
Kar a vakaciot ezzel tolteni mert nem intezheto el 1-2 nap alatt az allampolgarsag legyen az uj kerelem vagy lejart felujitasa.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
A telefonos tarsasagok ugynez ki mindenhol egyformak es probalkoznak ........annyi a kulonbseg hogy itt nem szamolnak perceket amit fizetni kell meg zenelnek es ugyinteznek.
 

Éleskés

Kormanyos
Fórumvezető
Kormányos
@almamag78 ilyenkor szoktam megkérdezni az ügyintézőt, hogy azt nem kell-e beírni, hogy MIÉRT születtem???
volt már olyan kérdőívem, hogy hol születtem? Bp, írtam én. Nem elég, melyik kerületben? Na itt szállt el az agyam, lásd fentebb.
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
@Éleskés :rohog:
Miért nem kérdezted meg az ügyintézőt, hogy mit evett két héttel ezelőtt ebédre? Gondolom nem tudta rá volna a választ... ilyenkor kell kenterből visszakérdezni: na hát ha ön nem emlékszik hogy két héttel ezelőtt mit ebédelt, én hogyan emlékezzek arra, hogy x évtizeddel ezelőtt hol születtem? o_O (nem elröhögni, hanem hót fapofával ott ülni vele szemben érdeklődően/kérdően nézve) :rohog:


Van még pár ilyen történetem többek között az ÁNTSZ-szel (az vicces és szánalmas) , NA IH val (ezek most nagyon frissek), a megyei kórházzal, a rendőrséggel, az orvosi kamarával és most pedig egy biztosítóval (nem vagyok az ügyfelük mégis van panaszom rájuk, na ezt adjátok össze)!

Kezd az a vélemény körvonalazódni bennem, hogy bepróbálkoznak! Bepróbálkoznak, hogy mennyire vagy lerázható!!! Én már röhögve írok nekik vissza email-eket :D , szólok be nekik! A kórházas - rendőrséges ügy megérne egy postot az tuti (szerencsére nem "olyan" és nem hivatalos, meg nem lett belőle semmi, mert megoldódott, de az hogy a kórház jogi osztályán dolgozó ügyvédEK az ügyészségre, bíróságra, rendőrségre küldözgetnek, mert az eü doksimba akarok betekinteni és azt hiszik hülyének lehet nézni az embert, a rendőrség meg ... nah mindegy... szánalmas... :rohog:)
 

Tóth Tibor 1972

Állandó Tag
Állandó Tag
1992 óta élek Amerikában, immár kettős állampolgárként. A fiam 2002-ben született New Yorkban. Mint egyedülálló anya, többször is hazahoztam, hogy megszerettessem vele Magyarországot is.

Legutóbb lehetőséget adtam neki, hogy ha tetszik, egy évet Magyarországon tölthetünk: járhat az amerikai iskolába, azzal a feltétellel, hogy mélyebb ismereteket szerez a magyar kultúráról, szokásokról, és megtanul magyarul. Ez év július 23-án érkeztünk meg. Egy héttel később elmentem az iskolába, hogy diákigazolványt kérjek, mivel a BKV felhívta a figyelmünket, hogy a diákbérlet csak igazolvánnyal érvényes.

Bementem a II. kerületi okmányirodába, de csak hogy megmondják, mi az eljárás az igazolvány kiadásához. Legnagyobb megdöbbenésemre egy hatalmas irathalmazt nyomtak a kezembe azzal, hogy: először is nekem kell egy lakcímkártya, de ezt csak úgy kapom meg, ha van érvényes személyi igazolványom, de a személyi igazolványt csak úgy állítják ki, ha bizonyított, hogy tényleg magyar vagyok (annak ellenére, hogy 2013 áprilisáig még érvényes magyar útlevelem volt), tehát már beletettek egy visszahonosítási kérelmet is…

És majd ha én kész vagyok, utána jöhet a fiam dolga is, végigmegyünk ugyanezen a procedúrán vele is, egészen az anyakönyvi kivonat kiállításáig. Teljesen összeroskadva tántorogtam ki a hivatalból. Három hónapos, kínkeserves levelezés következett, melynek során az egyetlen helyes információ, amelyet a közigazgatási minisztériumtól kaptam, az egyik kormánybiztostól származott: ő arról tájékoztatott, hogy semelyik fent leírt procedúra nem lett volna szükséges ahhoz, hogy a fiam diákigazolványt kapjon.

Bárki, aki Magyarországon tanul, jogosult rá. Viszont itt következett az, ami megrengette abbéli hitemet, hogy helyes döntést hoztam-e, amikor úgy határoztam, egy éven át megismertetem a fiamat a hazámmal – a hazájával. Kaptam ugyanis egy idézést a gyámhivataltól, amelyben szigorúan felszólítottak, hogy jelenjek meg a színük előtt, mert egyébként komoly büntetés fenyeget. Mint kiderült, a magyar állam a Rákosi-kormány fénykorában meghozott 1952. évi IV. törvény 41. § (1) alapján kötelezheti az állampolgárait arra, hogy törvényszerűen hazudjanak.

Egész egyszerűen: a fiam magyarországi anyakönyvezése csak úgy lehetséges, ha kitalálok neki egy apát. Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy a magát demokratikusnak hirdető magyar állam hogyan tarthat fenn és védhet meg egy még kommunista időben meghozott és a mai napig is aktívan használt törvényt, miközben a miniszterelnök szerint azokban az időkben a kormány, a törvények semmibe vették az egyént, az egyén szabadságát.

Ami még megdöbbentőbb, hogy nem elég, hogy még mindig hatályos egy ilyen törvény, de senki sem látja át, hogy milyen diszkrimináló, ezenkívül emberileg, személyiségben és a gyermekre nézve is sértő, megalázó, és – a deklarált céllal ellentétben – több hátrányt, mint védelmet jelent. E törvény alapján a kormány megbélyegez engem: morálisan nem egyenértékű személynek tekint, megsérti az alapvető szülői jogomat, és önkényesen eldönti, hogy milyen védelem kötelező a családomnak, annak ellenére, hogy semmiféle érvet nem tud felhozni, miért szorul védelemre a fiam.

Ugyanakkor felhívja a fiam figyelmét, hogy egy kitalált apa személye nélkül ő hátrányos helyzetben van. Ez a törvény a nőkre nézve megalázóan diszkrimináló, emberi és családi jogokat sértő, elfogadhatatlan. A törvény kijelenti, hogy egy anya magában semmit sem ér. Kíváncsi vagyok, hogy a jogszabály ugyanígy rendelkezik-e, ha egy egyedülálló férfi nevel gyereket, és az anya ismeretlen! Követelik-e ott is, hogy a férfi kitaláljon egy fiktív anyát? Mélységesen sajnálom, hogy ezzel a törvénnyel nem voltam tisztában, mielőtt elhatároztam, hogy egy év munkát kihagyok, csak azért, hogy itt éljünk, és a fiam megismerje Magyarországot.

Roppant furcsának találom, hogy képtelenség pontos útmutatást kapni azzal kapcsolatban, immár az egész ügyintézési rend ismeretében, miért nem tudom visszavonni az anyakönyvezési kérelmemet. Ha én ennek a törvénynek a tudatában vagyok, sohasem engedtem volna a fiam anyakönyveztetését! Én abban a hitben érkeztem Magyarországra, hogy különleges alkalmam lesz bemutatni a hazámat a fiamnak, és megszerettetni vele. Micsoda jó esély lehetett volna népszerűsíteni a hazát a már nem itt élőknek!

Ehelyett semmi mást nem kaptunk a végtelen hosszúságú és pokoli fordulatokat tartogató ügyintézés során, csak megalázást, az irodákban pedig szakmailag hozzá nem értő, de annál inkább udvariatlan hozzáállást tapasztaltunk, mióta itt vagyunk. Roppant elszomorító a különféle intézmények elkeseredett erőfeszítése azzal kapcsolatban, hogy mind engem, mind a gyermekemet a még kommunista időben létrejött megalázó és diszkrimináló törvény alá kötelezzenek. Az új alaptörvény gyönyörűen kinyilvánítja, hogy „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét”.

De ennek ellenére foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá. Négy minisztérium és ki tudja hány államtitkárság dilettáns módon dobálgatja hónapok óta az ügyünket. A válaszok, amelyeket kapunk, egy amatőrtől is szégyenteljesek, nemhogy végzett jogászoktól. Legjobb esetben is hiányosak, nem a megfelelő jogszabályokra hivatkoznak, nem hajlandók szakszerű, részletes állásfoglalást adni. Olyannyira fontos a mundér becsületének a megvédése, hogy – csak a példa kedvéért – már a harmadik helyről is azt hallom: az egyetlen megoldás az anyakönyvezés megsemmisítésére, hogy a fiam mondjon le az állampolgárságáról (érdekes, mivel de facto nincs is neki).

Ez kívánatosabb megoldás a kormány számára, mint esetleg elismerni, hogy ennek az eljárásnak a során szinte minden folyamatában hibát követtek el, és ne adj’ isten összefogóan átnézni a törvényeket, jogszabályokat, szakértelemmel autentikusan interpretálni a gyermek mindenek feletti érdekét. Huszonegy éve élek külföldön, az Amerikai Egyesült Államok teljes jogú szavazó állampolgáraként. Milyen jogokat követelhet még a magyar állam magának a gyermekemmel kapcsolatban? A jogszabályok homályosak, elavultak, nem szankcionálhatók, és sok esetben teljesen használhatatlanok.

Milyen jogon kritizálja a kormány a szomszédos országokat, mondván, semmibe veszik az ott élő magyarság jogait, amikor itthon ez a kormány ugyanazt teszi, csak még sokkal szemérmetlenebbül? Még úgy is megengedi magának, hogy sértő, megalázó törvényeket erőszakoljon ránk, hogy nem is élünk ennek az államnak a területén. A beszámolómnak főleg az volt a célja, hogy felhívjam a külföldön élő honfitársaim figyelmét: óvatosan kell értelmezni a magyar állampolgárság felvételét, mert a kormány megtévesztő módszereket alkalmaz, és utána csak a szükségesnél jóval kegyetlenebb választást enged a jogorvoslatra.

Ugyanakkor a miniszterelnök úrnak pedig azt üzenem, hogy a külföldön élőktől a magyarság szeretetét/ápolását nemcsak a médiában kell kérni, elvárni, demagóg módon erőltetni – a hivataloknak is meg kell tenniük mindent. Ha valaki egy nagy horderejű döntést hoz csak azért, mert úgy gondolja, hogy a leszármazottjának is kötődnie kell az ő hazájához, akkor igenis megérdemli, hogy tiszteletben tartsák a személyiségi jogait. Alakítsanak ki olyan körülményeket, hogy egy egyszerűnek és talán még nagyszerűnek is tűnő ötlet – mint felébreszteni a hazaszeretetet a már nem Magyarországon élőkben – ne fulladjon ilyen rémálomba.

Papp Annamária

Csatolás megtekintése 1138803
 

shenmen

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem is erős a gyanúm, hogy más okmányirodával nem így jártál volna, de aztán beindult a gépezet és nincs visszaút.
Én csak szimpla magyar állampolgár vagyok, vidéki nagyvárosban élek, 2010-ben lejárt a személyim, 2012-ben az útlevelem, van egy jogosítványom és egy lakcímkártyám, közben két gyereket szültem, anyakönyveztettem ,bár a papírokon hangsúlyozzák, hogy az anyának kell személyi, jogosítvány nem jó, mégis gond nélkül és gyorsan elkészült minden papír.
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
@Melitta
Majd akkor szavaznak mások helyettetek, csak max. nem fogtok tudni róla! :D

( valaki valamit beikszel a nevedben, aláírja a jelenléti ívet (vagymi a fenét) és leadja a szavazatát szavazatodat. Így nem is tudod hogy szavaztál... szerintem esélyed nincs kideríteni, hogy a nevedben valaki szavazott-e vagy sem... mert ha bemész a külügyre (vagy hová) és érdeklődsz a szavazás után 3 nappal, a felől, hogy szeretnéd a névjegyzéket látni és azt hogy valaki aláírta-e helyetted vagy sem... erre azt mondják, hogy hivatalos papír, nem mutathatják ki, tovább erősködsz akkor azt a választ fogod kapni, hogy hát azon a papíron mások aláírása is szerepel, ezért azért nem adhatják ki mert azzal mások személyiségi jogait sértenék... (ne kérdezzd...)... majd kikeresed a megfelelő passzust, megint elcsámborogsz a helyre, kéred hogy beszélhes xy-al, akiről közlik hogy szabin van.... kapsz mást, elmondod előröl a problémádat, majd hivatkozol az adott passzusra, majd közlik veled, hogy ja bocsi a papírt 15 napon belül meg kellett semmisíteni...ha véletlenül valami protekció útján mégis hozzájutnál egy olyan papírhoz, miszerint te szavaztál (holott nem), akkor eljárás indul ellened, mert bizalmas doksihoz fértél hozzá... aztán meg bizonyítsd be, hogy az nem a te aláírásod, mert a hivatal szerint te hazudsz... felbérelsz egy magánszakértőt, aki több százezerért megszakérti az aáírásod, és megállapítja, hogy az valóban nem a tiéd. Még egy 50 ezresért papírt is kapsz róla. Visszamész a hivatalba, lobogtatod a papírt :D széles vigyorral, miközben ők is megszakértették és szerintük az a te írásod... viszel egy mozijegyet, 99 tanut, egy videófelvételt, és kikéred a cellainformációdat a rendőrségtől is és már úgy jelensz meg... a videófelvételre azt mondják, hogy meghamisítottad, meg különben sem lehet jól kivenni, hogy te vagy az, aztán a cellainfódra azt mondják, hogy hát kölcsön adtad a barátodnak a mobilodat, majd a jegyre azt, hogy loptad.... lopás miatt eljárás indul ellened... a 99 tanu vallomását nem fogadják el, mert azok a te ismerőseid, ezért befolyásolás alatt vannak :D ők ezt állítják.... lesittelnek 1 hétre, bemutatod a szlakivonatot, hogy márpedig te vetted azt a jegyet... erre a azt mondják, hogy bárkinek odaadhattad a kártyádat nem bizonyít ez semmit... na nem fejezem be, mert ez csak a történet eleje ...)
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
Én azt nem értem csak, mi a fészkes baja van annak a hölgynek, akiről a cikk íródott. Szerintem ugyanis tökre azt történt, amit AKART. Ugye, szerette volna a fiával megismertetni Magyarországot, hogy az milyen. Nos, EZ SIKERÜLT. Most már tudja a fia, milyen Magyarország.

Ilyen.

Épp ilyen. Mondjuk ezt tudhatta volna előre a kedves mama is, de hát nem tudta. Biztos amíg még Magyarországon élt, nem volt elég figyelmes és jó állampolgár... Most már ő is tudja. Ennek megfelelően remélhetőleg ő is és a fiacskája is tudja már értékelni azt az óriási szerencsét, hogy ők már AMERIKAI ÁLLAMPOLGÁROK.

Bár nekem lenne ekkora mázlim... Nyíltan és teljesen őszintén megfogalmazva, szarnék bele ballisztikus ívben, hogy legyen nekem bármi jogom is a továbbiakban Magyarországon állampolgárként vagy máshogy... Én annak örülnék a legjobban, ha egy nap arra ébrednék, hogy mindaz amire emlékezni vélek korábbi magyar életemmel/mivoltommal kapcsolatban, az csak egy rossz álom volt, ami mondjuk valami gyomorrontás vagy baleset miatt támadt rám.

Ja, és az meg röhej hogy egy amerikai azon izgul, hogy neki legyen diákigazolványa. Most komolyan, az az 5000 Ft, az kb 25$. Ez még engem se vág földhöz havonta, hát még akinek megvan az állampolgársága is évtizedek óta... Ezen szőrözni pitiánerség, és nem is éri meg, mert hétszentség többet rákölt ezen igazolvány megszerzésére, mint amit aztán azzal megnyerhet/megspórolhat.

És ennyit igenis tudnia kellett volna előre az anyukának. Egy született amerikainak nem, de neki aki magyar volt, igen. Na mindegy, mostmár tudja. Tudja a fia is. Megismerte Magyarországot. És ezt akarta az anyuka, vagy nem? Akkor hol itt a baj?
 

almamag78

Kitiltott (BANned)
Én is ezért írtam, hogy nekem ellentmondásos:
Most el lehet dönteni, kell-e diákigazolvány arra az egy évre vagy sem. Nélküle 10000-3750=6250 Ft-tal fizettek volna többet havonta. Most komolyan! Aki megteheti, hogy "csak" így egy évre átruccanjon az egyik országból a másikba, annak nem tök mindegy ez az összeg? Ráadásul tudtommal a diákigazolvány is pénzbe kerül... a lakcímkártya is.... stb is. Mire a lakcímkártyák kiállítják minimum 1 hónap, elkezdik a DI ügyintézését az is min. 1 hónap... akkor kb. ugyanott vannak...

Sőt ha a kedves anyuka vette volna a fáradtságot és beírta volna a google-ba, hogy diákigazolvány és rákattint az első találatra, akkor onnan 2 kattintással elérhető a DI-ra vonatkozó jogszabály... nem kell annyira belemélyedni, mert a 13§ már rendezi is a kérdését, szeerncséje lett volna ha a csemetéje államilag elismert iskolába járt előtte... (de hát érdekes mód erről nem esett szó)

De sebaj, majd 8 év múlva úgyis megkeresik a kis csemetét Ámerikjkába...ha már magyar állampolgár lett :D

Oké, júlisuba megérkeztek és azóta mi lett??? Megkapták, vagy sem? erről valahogy megint nincs info...
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
@almamag78 : várd csak ki a végét... Ismerve mennyire demokratikus ország a Magyarsztán, én még azt se tartom lehetetlennek, hogy miután így a képbe került az anyuka meg a fiacskája, ezután a magyar hatóságok

1. Nem engedik ki az országból a fiút, mert azt nem is volt joga kivinni onnan az anyukának

2. Minthogy mégis kivitte, az anyukát se engedik ki hanem lesittelik

3. Mivel az anyuka ennyire súlyosan megszegte a törvényt, s mert úgyis sitten ül, a fiút állami gondozásba veszik

4. A nevelőintézetben addig agymossák, amíg ő természetesen „önkéntesen” és „szabad akaratából”, „minden kényszertől mentesen” lemond az amerikai állampolgárságáról...

Na azután lesz módja megismernie Magyarsztánt egy életen keresztül.
 
Oldal tetejére