Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

[Gyagnes]

És tudjátok az egészben az a legfájóbb, hogy annyira, de annyira szeretnék még egy babát, hogy az már fáj. Belebolondulok hogy nem lehet még gyerekem... de már ezt a kaput becsukta előttem.

Soha sem mond hogy soha!
Az első házasságom 13 évig tartott két fiunk született. Túl korán mentem férjhez, és időközben "felnőttem" és én is többet szerettem volna. A szürke hétköznapok lassan felőröltek minket, de képes lettem volna valószínűleg így leélni az életemet. Végül nem miattam lett vége. Hamar megtaláltam az új páromat két fiúval is, ...... és 39 évesen született egy kislányom.

 

[sarolta51]

Nem az ajándékok hiányoznak... csak egy kis figyelem, hogy ne az legyen hogyha este 6-7-kor hazaér leül a gép elé és folytatja a munkát este 9-ig és nem lehet hozzászólni. Többet tud a körülötte lévő 20-30 éves üzlettársairól persze nők, mint rólam és az elsős fiunkról. Akkor kezdődött mikor, Marci megszületett, nem bírta elfogadni az apaságot, pedig tervezett gyerek. Igaz sokat dolgozott rajta, és már azért elfogadja, és büszke rá. Meg akkoriban volt egy nagyon mély hullámvölgy, nem köztünk, de ránk is kihatott, mert kímélni akart a pici miatt...
Én meg azt hittem felnőtt emberek vagyunk akik tisztelik egymást, és ha kell egy kicsit hagyom és jön majd mert kell hogy mellette legyek. Hát nem...
Persze nem csak Ő a hibás, de azt érzem, hogy Ő a munkájával takarózik. Annyi energiát fektet másokba akik jönnek-mennek az életében, de én aki kitartok mellette és ha kell éjjel a fejét fogtam, vagy borogattam, mert annyira kikészült, egy kis figyelmet sem kapok. Ha mondom hogy gondom van mert úgy érzem zátonyra futott az életem, az a válasza, hogy mi milyen selejtesek vagyunk. Mások lelkét perse lehet ápolgatni.

Igen tisztában vagyok vele mit jelent ha ezeket már leírni is tudom. Akkor volt az első megdöbbenés mikor kitudtam mondani a barátnőmnek, hogy boldogtalan vagyok, nem tudtam már magamat és másokat sem álltatni. Na az volt a hideg zuhany.

És tudjátok az egészben az a legfájóbb, hogy annyira, de annyira szeretnék még egy babát, hogy az már fáj. Belebolondulok hogy nem lehet még gyerekem... de már ezt a kaput becsukta előttem.

Mindig jon valami ami meglep majd Téged is. Ne keseredj el!! Hullámvolgyek mindig vannak, de azután jon a felemelkedés. Turelem, az ido mindent megold.

 

[macleod]

Soha ne függjön az önbecsülésed és a boldogságod senkitől. Te az vagy, aki,légy erre büszke. Soha ne gondold, hogy az ember a "gonosz".Mindig a helyzet az, aminek ő maga nyitott kaput, és most nem tud szabadulni belőle. Lehet, ő maga szenved ettől, de sosem fogja tudni kimondani. Hisz férfi, nem teheti, anyukája talán így tanította neki. Ma sokkal érzékenyebb vagy, mint máskor, mert nő vagy. Ilyen minőségedben több is mint egy férfi. Ezer dologra tudsz egyszerre figyelni, sokkal empatikusabb vagy. És azt hiszed, ha te, akkor más is így gondolkodik. A férfi csakis lineárisan tud élni. És gondolkodni. Zsákmány kell? Megszerzem. Be kell verni egy szöget? Beverem. Te közben képes vagy egy mosást is bepakolni, vagy kigondolni, hogy a gyereknek kell egy cipő. Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy neki van a fejében ilyesmi. Hogy vannak dátumok. Hogy van érzelgősség, romantika. Olyan miatt szenvedsz talán, ami miatt magadnak okozol bánatot. Neked fontos, neki nem, te figyelmet akarsz, ő meg azt, hogy ne nyaggassák. Olyan ez, mintha követelnéd a félkezűtől a lovas íjászatot, mert neked az tetszik, de nem képes rá. Nem mondom!!!, hogy ez a helyes, meg azt sem, hogy menekülj álpozitív gondolatokba. Ha fájnia kell, fájnia kell. Vajon ilyen volt 10 évvel ezelőtt is? Mit szerettél benne? Vajon mitől változott meg? Nagyon nagy tanulság, mikor ezt kutya-macska viszonynak nevezik,mert teljesen más a kommunikációjuk, a jelzésrendszerük - és nincs is benne rosszindulat. Amikor egymás szemébe néznek, az egyiknek a támadás jelzése,a másiknak a megadásé, amikor hanyatt fekszenek, az egyik megadja magát, a másik támadni fog ... Nem tudom, mi a megoldás, nem okoskodni akartam, csak sajnálom a bánatod, és olyan kár lenne, ha belül adnád fel.

És egy ellenvélemény. Soha ne menj bele olyan helyzetbe, amikor a gyereked "átveszi" a férfi szerepkörét. Ez a nap nem az ő napja, nem az ő ünnepe. Nem érezheti azt, hogy anya most bánatos, és nem kell vele cinkosan összekacsintani apa feje felett (nem szó szerint értem, hanem képletesen). És apával sem kell éreztetni, hogy ha nincs ló, jó a szamár is, dafke. Ezek a szálak nagyon messzire vezetnek, és mindenből, ebből is következhet később valami (mondjuk megzavarodik a gyermek, vagy apa lép még hármat hátra, és megkönnyebbül, hogy na, erről is le van a gond). És a férjedet sem kell azzal eltávolítani, hogy azt gondolja, először önkéntelenül, aztán később talán szóban, hogy ellene hergeled a gyereket - egyikőtöknek sincs ilyesmire szüksége. Ha a férjeddel most nem ment, akkor nem ment, ez a ti bánatotok, de a gyerek és a házassági évforduló ünneplése az más szerepkör. Lehet, nincs igazam.

Lujzival értek egyet. Olyan nincs, hogy boldogság, mármint...... Az az amerikai filmek világa, ahogy elképzeljük. De vannak veretes pillanatok. Olyan van, hogy valami - pici boldogság -valami - pici boldogság. És a végén élet lesz belőle. Ami egy permanens változás és alkalmazkodás. Lassan, lassan, apránként. Csiszolódva, fájva, rettegve, örülve. Végülis, hogy irgalmatlanul közhelyes legyek, a kagylónak is rohadtul fájnak a homokszemek a teste körül. Ebből lesz az igazgyöngy.

Vagy nem? És ez nem jó gondolat? Ma engedékeny vagyok!

 

[Szalárd]

Jaj,lányok!... Én ma annyira boldog vagyok!!!!
Mire hazaértem a munkából formát öltött a konyhám! Még nincs teljesen készen,használni is csak talán vasárnap tudom először,de... már látom hogy milyen lesz,már látom hogy pont olyan lesz amilyennek megálmodtam!

 

[Lujzianya]

Jaj,lányok!... Én ma annyira boldog vagyok!!!!
Mire hazaértem a munkából formát öltött a konyhám! Még nincs teljesen készen,használni is csak talán vasárnap tudom először,de... már látom hogy milyen lesz,már látom hogy pont olyan lesz amilyennek megálmodtam!

De jó lett! És azok a kanalak! Nagyon tetszik!

 

[Lujzianya]

Találtam valamit arról, amit macleod írt, hogy mennyi különbség van a két nem között, nagyon jó, vicces megközelítésben!

[HIDE-REPLY]http://youtu.be/8GVzwrxvV5w[/HIDE-REPLY]

 

[Szalárd]

De jó lett! És azok a kanalak! Nagyon tetszik!

Mi is egyből beleszerettünk a lányokkal a kanalakba!.. Lehetett volna ugyanilyen kést és villát is választani,de az egy kicsit már sok lett volna...

 

[BarbWire]

Lányok, jó olvasni benneteket.
Én is egy "elátkozott" nő vagyok. A gyerek egy éves szülinapja után jelentette be az apuka, hogy szerelmes lett egy másik nőbe. A nőt ismertem, és váltig állította mindkettő, hogy nem lesz közöttük semmi. Az első két évre nem emlékszem, de most sportolni járok, megismertelek benneteket, és jobban érzem magam, mint még soha. Bár kapcsolatom még nincs, és néha érzem ennek hiányát, de nem adom fel én három gyereket szerettem volna, de ha most belegondolok, hogy három gyerekkel lennék egyedül, hát az nehéz lenne.

 

[Cicáspanni]

És egy ellenvélemény. Soha ne menj bele olyan helyzetbe, amikor a gyereked "átveszi" a férfi szerepkörét. Ez a nap nem az ő napja, nem az ő ünnepe. Nem érezheti azt, hogy anya most bánatos, és nem kell vele cinkosan összekacsintani apa feje felett (nem szó szerint értem, hanem képletesen). És apával sem kell éreztetni, hogy ha nincs ló, jó a szamár is, dafke. Ezek a szálak nagyon messzire vezetnek, és mindenből, ebből is következhet később valami (mondjuk megzavarodik a gyermek, vagy apa lép még hármat hátra, és megkönnyebbül, hogy na, erről is le van a gond). És a férjedet sem kell azzal eltávolítani, hogy azt gondolja, először önkéntelenül, aztán később talán szóban, hogy ellene hergeled a gyereket - egyikőtöknek sincs ilyesmire szüksége. Ha a férjeddel most nem ment, akkor nem ment, ez a ti bánatotok, de a gyerek és a házassági évforduló ünneplése az más szerepkör. Lehet, nincs igazam.

Nagyon-nagyon igazad van! A barátnőmet éveken át terhelte az anyukája a férje és az ő párkapcsolati gondjaival (a férj nem a vér szerinti apja a barátnőmnek, csak nevelőapja) minden nyűgjét a barátnőmre zúdította és tőle várta a támaszt, segítséget, ráadásul úgy hogy a barátnőm akkor még tizenéves volt! Annyira megterhelte ez lelkileg, hogy neki kellett volna az anyja anyukája lenni, hogy amint tehette, elköltözött otthonról. Azóta is gondja van a párkapcsolatokkal (azaz nincs senkije), konkrétan fél attól hogy társa legyen, tart a férfiaktól, így valószínű hogy egész életében egyedül marad. Pedig az anyja egy kemény, határozott nő benyomását kelti, mégis évekig őrlődött egy rossz kapcsolatban, amivel a lányának is ártott.

 

[sorcier]

Jaj,lányok!... Én ma annyira boldog vagyok!!!!
Mire hazaértem a munkából formát öltött a konyhám! Még nincs teljesen készen,használni is csak talán vasárnap tudom először,de... már látom hogy milyen lesz,már látom hogy pont olyan lesz amilyennek megálmodtam!

 

[macleod]

Nagyon-nagyon igazad van! A barátnőmet éveken át terhelte az anyukája a férje és az ő párkapcsolati gondjaival (a férj nem a vér szerinti apja a barátnőmnek, csak nevelőapja) minden nyűgjét a barátnőmre zúdította és tőle várta a támaszt, segítséget, ráadásul úgy hogy a barátnőm akkor még tizenéves volt! Annyira megterhelte ez lelkileg, hogy neki kellett volna az anyja anyukája lenni, hogy amint tehette, elköltözött otthonról. Azóta is gondja van a párkapcsolatokkal (azaz nincs senkije), konkrétan fél attól hogy társa legyen, tart a férfiaktól, így valószínű hogy egész életében egyedül marad. Pedig az anyja egy kemény, határozott nő benyomását kelti, mégis évekig őrlődött egy rossz kapcsolatban, amivel a lányának is ártott.

Hát, nagyon szurkolok neki is. (Miért ezt a szót használjuk erre?! Ez a magyar nyelv .... ) Sok jó ember van a világban, csak nem szabad senkitől sem függeni érzelmileg - sem. Mondjuk, biztos ez is embertípuson múlik. Van, aki tönkremegy tőle, van, aki átlép rajta, mert elég fejlett a személyisége, van, aki meg asszisztál hozzá. De inkább ne kockáztassunk, és ne ez legyen ennek a próbája.

 

[evelyn13]

Sajnálom! Ha már kesze-kusza és szétcsúszott és le is tudod írni, akkor annak vége.
Fiatalon, természetesen mindenki a tündérmesét (legalábbis én) képzeli el. Nincs baj, veszekedés, vita, csak naplementék... voltam vagy 15-16 éves. Most visszanézve így, nagyon viccesnek tűnik!!!! Nagyon sokáig ragaszkodtam ezekhez, ha a fene fenét eszik is, ez lesz, de kénytelen voltam rájönni, hogy az igazi élet nem ilyen. Az igazi élet 32. hétre koraszülött - pici boldogság - nem rózsaszín hazajövetel - pici boldogság - családi tragédiák - pici boldogság - iskolás a gyerek - még együtt vagyunk - pici boldogság.

Imádlak!.

Mindennek lehet örülni csak időt kell hozzá adni.
A pici boldogság is a tiéd.
Most próbálok idézni egy kedvenc emlékkönyvbe való verest Azt hiszem Petőfi:

A bánat?
Egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye.
Talán, mire fölhozom, össze is töröm.

 

[evelyn13]

Ha már a boldogságnál tartunk.
Tegnap volt a gyógypedikűrösünk és megcsinálta anyám lábán a körmét. Tisztességesen megdolgozott vele.
Képet is csinált róla milyen volt és milyen lett. Nem semmi.
Nekem reggelre megint kötőhártya-gyulladás lett a szememen. Szóval nagy a boldogságom.
Na megyek,mert indítanom kell a családomat.

 

[evelyn13]

Jaj,lányok!... Én ma annyira boldog vagyok!!!!
Mire hazaértem a munkából formát öltött a konyhám! Még nincs teljesen készen,használni is csak talán vasárnap tudom először,de... már látom hogy milyen lesz,már látom hogy pont olyan lesz amilyennek megálmodtam!

Nagyon pöttyös lett a májam!Super. Azért érdekelne,hogy hogyan vannak az ajtok rögzitve és a fiokok min csusznak esetleg ha nem lennék vagy már vagyok pofátlan kérnék képet erről is. A munka lapok sarkatlanítása az csúcs. Amikor a gyermekeim kicsik voltak és a fejük elérte az asztallap magasságot na az volt egy mindenre figyelj időszak.!Az asztal azon sarkára ami legjobban ki volt téve,hogy a gyerkőcök találkoznak vele ott mindig volt pokróc. Sógornőméknél az egyik azt hiszem a Tominak annak össze kellett varrni a szemszélét, mert felszakította egy hirtelen neki futásból. Azóta kedvelem a lekerekített formákat. Látom Te már az unokák fogadására is jó előre gondoltál.

 

[Egom]

Jó reggelt!

Macload Andi igazad van, nem is mentem a fiammal sehova, ez nem az Ő ünnepe, vagyis nem vele kell megünnepelni. Amennyire lehet ebből az egészből próbálom őt kivonni, soha egyetlen rossz szót nem hallott tőlem az apjáról, sőt inkább ellenkezőleg. A férjem jó ember tudom, csak sajnos nem apának és férjnek teremtetett. Vagyis ez sem igaz mert mindent megtenne értünk, és szeret minket; de bonyolult az élet............ A családi háttérről amit Ő hozott talán nem is várhatok mást. Hogy lássátok miről beszélek: az anyja képes volt elátkozni a fülem hallatára hogy soha ne legyen gyereke, hát amikor meghalt rá egy hónapra terhes lettem, belegondolni is hátborzongató. Hát az ilyen viselkedést próbálja elkerülni, és velünk lenni, de sajnos a munka beszippantotta kegyetlenül.

Ma már jobban vagyok.

A gond az hogy az elején nem ilyen volt, lehozta a csillagokat is. Én meg mindent feladva omlottam a karjaiba, és büszkén támaszkodtam rá. Erős egyéniség vagyok, de szeretek másokról gondoskodni... Bika.

És ne értsetek félre, örülök, hogy van egy szép otthonunk, gyermekünk aki ráadásul minden szülő álma lehetne, okos, érzékeny, értelmes, jól tanul, szót fogad.
De sajnos az ember mindig arra az átkozott almára vágyik. Mindig több és több, nem kell nekem világ körüli út, kacsalábon forgó ház, bejárónő... csak egy kis boldogság, béke, és nyugalom. Örülni tudok én egy szép kavicsnak is, ennek mindhárman igazi kavicsvadászok vagyunk. Néha nehéz észrevenni a jót is amikor annyira akarsz valami mást is. Azt gondoltam, hogy ennyi idősen "csak" a már kialakított jól működő életemet kell majd élveznem. Nem hittem hogy csak naplementék lesznek..........

A sors fintora: Az első randinkon, a naplementét akarta nekem megmutatni itt Esztergomban, de én elég sokat késtem az akkori munkám miatt, és szinte semmit nem láttunk belőle. Ki mint vet úgy arat???

Köszönöm Nektek, nagyon jó ide tartozni!!! Remélem még ha keveset írok is, azért mondhatom ezt.


Szalárd! Gyönyörű lesz a konyhád, a kanalak nagyon jók!
Evelyn13! Jobbulást! Azért hímezni tudsz, vagy ilyenkor jobb nem erőltetni?

Szép napot!

 

[sarolta51]

Jaj,lányok!... Én ma annyira boldog vagyok!!!!
Mire hazaértem a munkából formát öltött a konyhám! Még nincs teljesen készen,használni is csak talán vasárnap tudom először,de... már látom hogy milyen lesz,már látom hogy pont olyan lesz amilyennek megálmodtam!

Nagyon szép már most - és ha kész lesz!!! A turelem gyonyoru konyhát terem!!!

 

[Lujzianya]

Jó reggelt!

Macload Andi igazad van, nem is mentem a fiammal sehova, ez nem az Ő ünnepe, vagyis nem vele kell megünnepelni. Amennyire lehet ebből az egészből próbálom őt kivonni, soha egyetlen rossz szót nem hallott tőlem az apjáról, sőt inkább ellenkezőleg. A férjem jó ember tudom, csak sajnos nem apának és férjnek teremtetett. Vagyis ez sem igaz mert mindent megtenne értünk, és szeret minket; de bonyolult az élet............ A családi háttérről amit Ő hozott talán nem is várhatok mást. Hogy lássátok miről beszélek: az anyja képes volt elátkozni a fülem hallatára hogy soha ne legyen gyereke, hát amikor meghalt rá egy hónapra terhes lettem, belegondolni is hátborzongató. Hát az ilyen viselkedést próbálja elkerülni, és velünk lenni, de sajnos a munka beszippantotta kegyetlenül.

Ma már jobban vagyok.

A gond az hogy az elején nem ilyen volt, lehozta a csillagokat is. Én meg mindent feladva omlottam a karjaiba, és büszkén támaszkodtam rá. Erős egyéniség vagyok, de szeretek másokról gondoskodni... Bika.

És ne értsetek félre, örülök, hogy van egy szép otthonunk, gyermekünk aki ráadásul minden szülő álma lehetne, okos, érzékeny, értelmes, jól tanul, szót fogad.
De sajnos az ember mindig arra az átkozott almára vágyik. Mindig több és több, nem kell nekem világ körüli út, kacsalábon forgó ház, bejárónő... csak egy kis boldogság, béke, és nyugalom. Örülni tudok én egy szép kavicsnak is, ennek mindhárman igazi kavicsvadászok vagyunk. Néha nehéz észrevenni a jót is amikor annyira akarsz valami mást is. Azt gondoltam, hogy ennyi idősen "csak" a már kialakított jól működő életemet kell majd élveznem. Nem hittem hogy csak naplementék lesznek..........

A sors fintora: Az első randinkon, a naplementét akarta nekem megmutatni itt Esztergomban, de én elég sokat késtem az akkori munkám miatt, és szinte semmit nem láttunk belőle. Ki mint vet úgy arat???

Köszönöm Nektek, nagyon jó ide tartozni!!! Remélem még ha keveset írok is, azért mondhatom ezt.


Szalárd! Gyönyörű lesz a konyhád, a kanalak nagyon jók!
Evelyn13! Jobbulást! Azért hímezni tudsz, vagy ilyenkor jobb nem erőltetni?

Szép napot!

Örülök hogy jobban vagy! Tudom, hogy nem a kacsalábat és nem a bejárónőt hiányolod! Van kialakított életed is, csak most kicsit rosszabb. Tudom, hogy a fiad nagyon tehetséges a zene iránt és úgy emlékszem, a férjed vitte el erre az irányba. Hidd el, minden megoldódik, csak nem mindig egyformán illetve nagyon sokszor nem úgy, ahogy szeretnénk! Fel a fejjel! Szeretünk!

NOSZTALGIA:

Ó, a naplemente a Palkovics padnál, ami akkor nem a főút szélén volt, hanem a sziget dzsungelén keresztül lehetett eljutni odáig, illetve nagyon jó volt az akkor még Csonka-hídnak nevezett Mária-Valéria hídra illegálisan felmászni, mert le volt zárva!
A Kisduna-sétányon jártam középsuliba, tökéletes hely volt!!!!
Esküszöm, én szentül hittem!!!! és kicsit még most is hiszek a naplementékben, bár már inkább a napfelkelte iránt hajlok...
Gyönyörű napot mindenkinek!!!!!!!

 

[Szalárd]

Nem akartam belefolyni ebbe a témába... Én is megjártam a magam útját... A semmiből felépítettünk egy életet,aztán mikor élvezhettük volna azt hogy mindenünk megvan,már nem voltunk elég jók neki...Szebbet,fiatalabbat akart és én belefáradtam a küzdelembe... Most építgetem az új életet a lassan felnőtté váló gyerekeimmel... Hogy hogyan tudtam túlélni az elmúlt öt évet?... Mindenben kerestem a szépet és a jót,tudtam örülni a napsütésnek,ködnek,felhőnek,madárcsicsergésnek,mindennek ami elém tárult,és minden nap megköszöntem Neki hogy ilyen jó hozzám és megszépíti a napomat...

Nagyon pöttyös lett a májam!Super. Azért érdekelne,hogy hogyan vannak az ajtok rögzitve és a fiokok min csusznak esetleg ha nem lennék vagy már vagyok pofátlan kérnék képet erről is. A munka lapok sarkatlanítása az csúcs. Amikor a gyermekeim kicsik voltak és a fejük elérte az asztallap magasságot na az volt egy mindenre figyelj időszak.!Az asztal azon sarkára ami legjobban ki volt téve,hogy a gyerkőcök találkoznak vele ott mindig volt pokróc. Sógornőméknél az egyik azt hiszem a Tominak annak össze kellett varrni a szemszélét, mert felszakította egy hirtelen neki futásból. Azóta kedvelem a lekerekített formákat. Látom Te már az unokák fogadására is jó előre gondoltál.

A bútoroknak vannak oldalfalai és hátlapja,erre rögzítették az ajtókat,fiókokat.

Macska-helyzet:jelentem,jól vannak,mint kiderült négy kiscica van és már "szelídülnek"... Készült róluk pár fotó,de nem túl jók mert a kicsik nem igazán álltak kötélnek és ezer felé szaladgáltak a padláson! Még nem akarom lehozni őket,hadd erősödjenek! Cicamamáról se sikerült előnyös fotót készíteni. Ő már teljesen megbarátkozott a lányokkal,dorombol,dörgölőzik

 

[evelyn13]

Nem akartam belefolyni ebbe a témába... Én is megjártam a magam útját... A semmiből felépítettünk egy életet,aztán mikor élvezhettük volna azt hogy mindenünk megvan,már nem voltunk elég jók neki...Szebbet,fiatalabbat akart és én belefáradtam a küzdelembe... Most építgetem az új életet a lassan felnőtté váló gyerekeimmel... Hogy hogyan tudtam túlélni az elmúlt öt évet?... Mindenben kerestem a szépet és a jót,tudtam örülni a napsütésnek,ködnek,felhőnek,madárcsicsergésnek,mindennek ami elém tárult,és minden nap megköszöntem Neki hogy ilyen jó hozzám és megszépíti a napomat...


A bútoroknak vannak oldalfalai és hátlapja,erre rögzítették az ajtókat,fiókokat.

Macska-helyzet:jelentem,jól vannak,mint kiderült négy kiscica van és már "szelídülnek"... Készült róluk pár fotó,de nem túl jók mert a kicsik nem igazán álltak kötélnek és ezer felé szaladgáltak a padláson! Még nem akarom lehozni őket,hadd erősödjenek! Cicamamáról se sikerült előnyös fotót készíteni. Ő már teljesen megbarátkozott a lányokkal,dorombol,dörgölőzik

Akkor csak be vannak rakva a téglák közé és nem a téglák az oldal falak.Na ezt nem tudtam. Tehát rendes bútorelem fedél nélkül. Jó akkor most már rögzítettem az agyamban.

 

[evelyn13]

Nem rejtem el hiszen annyira szép,hogy muszáj,hogy mindenki lássa. A lányomtól kaptam tegnap attól aki a BME-re járt és azért mert mellette álltam.
Még most is könnyes a szemem a meghatottságtól.
Nagyon jól esett. <3