A képzés arra készített fel, hogy a teljes pf elolvasása után 1db!!!!!!! táblázatban írjunk pontokat az indikátorokhoz. Ha akkor minden dok értékelését egyesével kellett volna elvégezni..... háááááááát nem vagyok biztos abban, hogy a vizsgán annyian lettünk volna!
A felület akkor még nem volt kész, vakon ugrottunk, mert hittünk annak, amit mondtak a trénerek...Mert ők sem tudták, mi lesz. Én korábban is végeztem szakértői feladatokat... Érkezett egy felkérés!!! (nem kötelező kirendelés!!!), mellette a feltételek, összeg, határidők, ütemezés.
Én meg elővettem a naptáramat és megnéztem, mikor van betervezett családi program, névnap, szülinap, évfordulók, szünet, kirándulás, nyaralás, rokonok látogatása és az iskolai feladatok, események.
Majd elgondolkodtam, hogy belefér vagy sem az életembe a felkérésben lévő feladat, akarom vagy sem.
Most diktatúra van és rabszolgasorsban érzem magam, tipikus csicskának.
Jogos a kérdés: Nem látta ezt előre? Válaszom: NEM! (naív voltam vagyok és leszek?, mert bízom....)
Most tapasztaltam meg a problémákat, a terhelhetőség határait? IGEN!
Ezzel az a gond, hogy információ hiányban éltünk - valószínűleg direkt szándékkal!
Már hozzáférek az infohoz, tapasztalatom is van... és nem tudok szabadon dönteni csak komoly veszteség árán. Viszont elkötelezett vagyok/lennék a minőségi oktatás megvalósításában.... Ha sokáig ez lesz a reményhal utáni időszámítás veszi kezdetét, ami majd a napi munkámban is meg fog jelenni... Ezt viszont nem érzem helyes és etikus útnak....
Lehetséges, hogy ezzel egyedül vagyok... ....?