Nem szülhetünk kényszerből

Anyának lenni a világon a legjobb dolog. Semmihez nem fogható, semmi más nem pótolja. Saját tapasztalatomra támaszkodom: két majdnem felnőtt gyermek édesanyja vagyok. De ettől még az anyaságot nem lehet kötelezővé tenni, társadalmi elvárásnak tekinteni és extraadók bevezetésével a kedvet serkenteni. Sőt!

Elsősorban a gyerekek jogainak tiszteletben tartása végett nem lehet. Minden gyereknek olyan családban kellene megszületnie, ahol várják, ahol már előre szeretik, s nem gazdasági érdekből vagy kényszerből vállalják be. A harmonikus anya-gyerek kapcsolatot államilag nem lehet kikényszeríteni.

Az erőszakolt népességpolitika beteges dolog. A gyermekvállalásra nem mindenki alkalmas. Mindig is voltak olyanok, akik jobban tették volna, ha soha nem vállalnak gyereket. Abban kellene segíteni, hogy a már megszületett gyerekek édesanyja könnyebben tudjon visszaintegrálódni a munka világába.

A svéd modellből elleshetnénk például, hogy az otthon töltött idő (gyás, gyed, gyes) az apa és az anya között egyenlő arányban megosztható (uraim, itt a lehetőség!), és a részmunkaidős munkarend (ami tőlünk nyugatabbra működik!) családbarátabb megoldás, mint a nők kisgyermekek melletti teljes munkaidőben való foglalkoztatása. És még sorolhatnám. Millió bevált ötlet van a világban, csak egy kicsit körül kéne nézni!

Tuti megoldás persze nincs. De lelkileg zakkant társadalmat nagyon könnyen lehet teremteni!

Varró Szilvia Éva

 

Anyának lenni a világon a legjobb dolog. Semmihez nem fogható, semmi más nem pótolja. Saját tapasztalatomra támaszkodom: két majdnem felnőtt gyermek édesanyja vagyok. De ettől még az anyaságot nem lehet kötelezővé tenni, társadalmi elvárásnak tekinteni és extraadók bevezetésével a kedvet serkenteni. Sőt!

Elsősorban a gyerekek jogainak tiszteletben tartása végett nem lehet. Minden gyereknek olyan családban kellene megszületnie, ahol várják, ahol már előre szeretik, s nem gazdasági érdekből vagy kényszerből vállalják be. A harmonikus anya-gyerek kapcsolatot államilag nem lehet kikényszeríteni.

Az erőszakolt népességpolitika beteges dolog. A gyermekvállalásra nem mindenki alkalmas. Mindig is voltak olyanok, akik jobban tették volna, ha soha nem vállalnak gyereket. Abban kellene segíteni, hogy a már megszületett gyerekek édesanyja könnyebben tudjon visszaintegrálódni a munka világába.

A svéd modellből elleshetnénk például, hogy az otthon töltött idő (gyás, gyed, gyes) az apa és az anya között egyenlő arányban megosztható (uraim, itt a lehetőség!), és a részmunkaidős munkarend (ami tőlünk nyugatabbra működik!) családbarátabb megoldás, mint a nők kisgyermekek melletti teljes munkaidőben való foglalkoztatása. És még sorolhatnám. Millió bevált ötlet van a világban, csak egy kicsit körül kéne nézni!

Tuti megoldás persze nincs. De lelkileg zakkant társadalmat nagyon könnyen lehet teremteni!

Varró Szilvia Éva

Csatolás megtekintése 1425437

Igen ezek szimpatikus gondolatok! De vajon a munkáltató hogy állna ahhoz, hogy apaként bejelentem, hogy csak négy órát dolgozok a 8 helyett, és a párom szintúgy, ráadásul ezt szinkronba is kellene hozni? Szerintem mehetnénk mindketten új munkát keresni. Sajnos. Illetve még valami: én a párom keresetének 4x-esét tolom haza, ugyanannyi időráfordítással. ( más szektorban dolgozok, s idősebb is vagyok ). Gyors matek családi "büdzséileg": én maradok otthon a kicsivel, ő dolgozik=nyomor, mindketten 4-órázunk= megélhetési gondok, ő marad otthon, én dolgozok=úgy-ahogy kijövünk. Ez van.

 

Az élet legszebb ajándéka a gyermek! Akinek nincs el sem tudja képzelni mennyire lehet szeretni őket, mennyi öröm velük lenni.
Az igazi értelmet ők adják az életünknek! Csak amikor megöregszünk és vissza pillantunk, mivel töltöttük az életünket, akkor jövünk rá, hogy egyetlen fontos dolog volt. Őket szeretni, felnevelni, tanítani, óvni, segíteni,......
Senki nem kötelezi a nőket arra, hogy szüljenek!!!! - mindenki maga dönt erről.
A kormány tett néhány intézkedést azért, hogy segítse azokat akik szülni szeretnének!!!- csak ennyi!!! Nem történik, sem több, sem kevesebb!!!

 

Az élet legszebb ajándéka a gyermek! Akinek nincs el sem tudja képzelni mennyire lehet szeretni őket, mennyi öröm velük lenni.
Az igazi értelmet ők adják az életünknek! Csak amikor megöregszünk és vissza pillantunk, mivel töltöttük az életünket, akkor jövünk rá, hogy egyetlen fontos dolog volt. Őket szeretni, felnevelni, tanítani, óvni, segíteni,......
Senki nem kötelezi a nőket arra, hogy szüljenek!!!! - mindenki maga dönt erről.
A kormány tett néhány intézkedést azért, hogy segítse azokat akik szülni szeretnének!!!- csak ennyi!!! Nem történik, sem több, sem kevesebb!!!

És ez rendben van is így! Nekem két felnőtt fiam van. Tudom miről beszélsz. Ugyanakkor arra kell vigyázni, hogy egyetlen kormány se essen át a ló túloldalára: ne büntesse azokat, akik úgy döntenek, csak egy bizonyos kor felett vállalnak gyermeket. Mert a döntés kimenete lehet az is, hogy az eljövendő 10 évben nem vállal valaki gyereket.

 

Az élet legszebb ajándéka a gyermek! Akinek nincs el sem tudja képzelni mennyire lehet szeretni őket, mennyi öröm velük lenni.
Az igazi értelmet ők adják az életünknek! Csak amikor megöregszünk és vissza pillantunk, mivel töltöttük az életünket, akkor jövünk rá, hogy egyetlen fontos dolog volt. Őket szeretni, felnevelni, tanítani, óvni, segíteni,......
Senki nem kötelezi a nőket arra, hogy szüljenek!!!! - mindenki maga dönt erről.
A kormány tett néhány intézkedést azért, hogy segítse azokat akik szülni szeretnének!!!- csak ennyi!!! Nem történik, sem több, sem kevesebb!!!

Az a néhány intézkedés arra volt jó hogy megossza az embereket

 

A svéd modellből elleshetnénk például, hogy az otthon töltött idő (gyás, gyed, gyes) az apa és az anya között egyenlő arányban megosztható (uraim, itt a lehetőség!),

Szakítsunk már ezzel a mindenáron egyenlőség elvvel. A gyakorlati okokat it nem is említem, az már megjelent az előző hozzászólásokban.
Egy apa kezdettől fogva kiveheti a részét a gyermek neveléséből, sőt kell, hogy bekapcsolódjon ebbe. Fürdessen, pelenkázzon, akár éjszakázzon, hogy ne csak a legszebb oldalaival találkozzon a gyereknevelésnek.
De egy valami felett nem hunyhatunk szemet. Nem az apa hasában élt a gyerek közel egy évet, nem az ő szívdobbanásait ismeri pontosan, nem az ő hangját hallotta legtöbbet, mióta hall, és nem az apának vannak mellei, amiből a számára életfontosságú táplálékot kapja. Éppen azért ebben a kezdeti időszakban a gyereknek tetszik vagy sem az anyára testileg és lelkileg sokkal nagyobb szüksége van, és ezt kell neki megadni. Majd amikor már továbblépnek, és a fiú példaképe az apa lesz, a lány meg szerelmes lesz bele ez meg fog változni
Igen uraim, itt a lehetőség betölteni egy szerepet, amit apának nevezünk nem csak biológiai értelemben. De tetszik vagy sem, nem véletlen hogy a főemlősök között az utódok egy jó ideig sokkal inkább az anyjukra szeretnek támaszkodni és ezt kell nekik megadni.

 

Az a néhány intézkedés arra volt jó hogy megossza az embereket

Nem értem honnét például ez a "3 gyerek" mantra. Mintha nem volna értékes társadalmunknak az első vagy második gyerek. Így nem is azzal nem értek egyet, hogy van a gyermekek után járó adókedvezmény, de annak durván progresszív volta mögött nem lehet valós érvet felhozni. (Mondom ezt úgy, hogy nekem megvan a kvóta) Jó, hogy általa ott ösztönözzük a gyermekvállalást, ahol ennek társadalmi szempontból jelentősége van, de érthetetlen, hogy miért nem "díjazzuk" azokat, akik mondjuk úgy döntenek, hogy két gyerekkel járulnának hozzá a magyar társadalomhoz.

 

Az allamnak semmi joga beledumalni a haloszobaba,mikor is csinal valaki es hany gyereket.
Felnott emberek maguk dontsek el , a gyerek vallalast.
Mi lesz akkor ha Orban megbukik es kiderul nincs ra fedezett a 10millas csomagokra, visszakuldjuk a gyereket ahonan jott? sajna nem megoldhato.
Mit mond az a szulo a gyerekenek akit az allam bacsi unszolasara hoznak vilagra.
Ha nincs az Orban kormany akkor te nem szulettel volna meg, mert o adott 10 millat erre , kellett a penz ezert szulettel meg.
Melyiket is varjuk jobban a gyerek szuleteset vagy millios hiteleket?

 

Az allamnak semmi joga beledumalni a haloszobaba,mikor is csinal valaki es hany gyereket.
Felnott emberek maguk dontsek el , a gyerek vallalast.
Mi lesz akkor ha Orban megbukik es kiderul nincs ra fedezett a 10millas csomagokra, visszakuldjuk a gyereket ahonan jott? sajna nem megoldhato.
Mit mond az a szulo a gyerekenek akit az allam bacsi unszolasara hoznak vilagra.
Ha nincs az Orban kormany akkor te nem szulettel volna meg, mert o adott 10 millat erre , kellett a penz ezert szulettel meg.
Melyiket is varjuk jobban a gyerek szuleteset vagy millios hiteleket?

az orban es slepjen kovetelni tan azt a kozel mar egymillio gyereket kellene amelyek mar NEM magyar foldon szulettek meg es HA lesznek is allampolgarok az mar csak kuriozum szintu es erteku !
az a sok -sok nagyon sok gyerek kik mar NEM magyarok es akar azok is lehetnenek .
CSAK itt ket posztolo hirtelen osszedob 9 MAR nem magyar gyereket !!!!

 

Az allamnak semmi joga beledumalni a haloszobaba,mikor is csinal valaki es hany gyereket.
Felnott emberek maguk dontsek el , a gyerek vallalast.
Mi lesz akkor ha Orban megbukik es kiderul nincs ra fedezett a 10millas csomagokra, visszakuldjuk a gyereket ahonan jott? sajna nem megoldhato.
Mit mond az a szulo a gyerekenek akit az allam bacsi unszolasara hoznak vilagra.
Ha nincs az Orban kormany akkor te nem szulettel volna meg, mert o adott 10 millat erre , kellett a penz ezert szulettel meg.
Melyiket is varjuk jobban a gyerek szuleteset vagy millios hiteleket?

Keresve sem lehetett volna ésszerűtlenebbül kilapátolni pénzt az ablakon, mint a CSOK. A magyar ingatlanpiac azonnal alkalmazkodott. Volt ahol az újépítésű lakásárak azonnal közel ekkora összeggel nőttek, de extrém példaként említeném, hogy megjelent olyan lakáshirdetés, ahol volt készpénzes ár és volt CSOK-os ár ~8 millió különbséggel.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a "szürke" befektetői körökben már megjelentek a konstrukciók(egyéb államilag támogatott takarékpénztárakkal kombinálva), melyekkel akkor is érdemes belevágni a támogatott összegekbe, ha valakinek esze ágában sincs 1 gyereket sem produkálni)
Ja, és vajon mennyi lesz az árfolyama 10 év múlva egy olyan orvosi igazolásnak, miszerint az adott illető már túl van néhány vetélésen, amivel teljesítette a kvótát?

 

 

Az allamnak semmi joga beledumalni a haloszobaba,mikor is csinal valaki es hany gyereket.
Felnott emberek maguk dontsek el , a gyerek vallalast.
Mi lesz akkor ha Orban megbukik es kiderul nincs ra fedezett a 10millas csomagokra, visszakuldjuk a gyereket ahonan jott? sajna nem megoldhato.
Mit mond az a szulo a gyerekenek akit az allam bacsi unszolasara hoznak vilagra.
Ha nincs az Orban kormany akkor te nem szulettel volna meg, mert o adott 10 millat erre , kellett a penz ezert szulettel meg.
Melyiket is varjuk jobban a gyerek szuleteset vagy millios hiteleket?

Csak annyit a témához, hogy nem láttam sehol olyat említeni, hogy bárki is kötelezne bárkit, hogy igénybe vegye a CSOK-ot, de még olyat sem, hogy kötelezne akárhány gyerek vállalására. Továbbra is mindenki maga dönt mindenről.

 

De melegen ajanlotta a tarspart a KDMP

 

Az allamnak semmi joga beledumalni a haloszobaba,mikor is csinal valaki es hany gyereket.
Felnott emberek maguk dontsek el , a gyerek vallalast.
Mi lesz akkor ha Orban megbukik es kiderul nincs ra fedezett a 10millas csomagokra, visszakuldjuk a gyereket ahonan jott? sajna nem megoldhato.
Mit mond az a szulo a gyerekenek akit az allam bacsi unszolasara hoznak vilagra.
Ha nincs az Orban kormany akkor te nem szulettel volna meg, mert o adott 10 millat erre , kellett a penz ezert szulettel meg.
Melyiket is varjuk jobban a gyerek szuleteset vagy millios hiteleket?

*
Kedves Melitta!
Véleményed osztom, mivel egyetlen kormánynak sem lenne sem joga, de semmi okon, önként "felkent" feladata, hogy gyerekek csinálására, megszületésére serkentse az állampolgárait. Mint ahogy jól ismerem a szociális hálót, legalábbis itt, Magyarországon.
A kisgyerekes szülők és a szüleiket ápolók, nem éppen a munkahelyek kedvencei. Az okot leírom, de ezt Te is tudod, sőt az olvasóinknak is van fogalmuk erről, sőt ebben a sokszor óriásként elénk tornyosuló gondokról is. A munkaadók nehezen, vagy egyáltalán nem veszik tudomásul, hogy mindkét esetben a kiszolgáltatott munkavállalónak vannak egyéb kötelezettségei is. Írhatnám úgy is, hogy a munkavállalónak van egyéb megoldásra váró feladatuk is, mint a "szentté" avanzsált munkahelyek max. kiszolgálása, de fogalmazhatnám meg azt is, hogy a megélhetésért -cserébe- az önként bevállalt rabszolgasors.. Ezen, mi "por népek" nem sokat tudunk változtatni.
Miért?
Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.
Két felnőtt gyerekem van, jól tudom miről írok. A fiam 45, a leányom 27 éves. A fiammal nagyon sok gondom volt, egyetlen nátha, s annak egyenes következménye a középfülgyulladás. Gyerekkorában meg is operálták. El kellett fogadtatnom azt, hogy nekem van gyerekem, van amikor rohannom kell orvoshoz. Bitang szerencsém volt, mert nagyszüleimmel együtt éltünk, ők vigyáztak rá, de a fuvarozás és az orvosi rendelőbe cipelés, sírás hallgatása, majd a vigasztalás oroszlán része akkor és ott, rám hárult. Bizony mondom, kegyetlen évek voltak ezek. Az akkori munkáltatóm "megértő volt", nem akart kirúgni, mert a délelőtti munkámat, hazavittem. Otthon végeztem el, s csak bevittem, intézkedtem, majd a térülj-fordulj módban elviharoztam. Sodródtam olyan helyzetekbe, amikor ott kellett (volna) lennem, intézkedni stb. stb. Iszonyatos kínban voltam. Ilyenkor ilyen, ebben az esetekben, a gyermektelen munkatársamat kértem fel a helyettesítésemre. Amit a felkért minden esetben nehezen fogadott. A kiszolgáltatottságomat nap, mint nap éreztette velem, s bizony mondom, ez feszültséget gerjesztett közöttünk. Arról már nem is beszélek, hogy ellenszolgáltatásként több, sok munkáját át is vettem, a főnök tudta és beleegyezése nélkül, az ő nevében végeztem el. Ezért ő kapott dicséretet, sőt +jutalmat, amit ő minden gond nélkül "bezsebelt".
Igazságtalan a helyzet? De sokan így jártunk és járunk még ma is.
No igen, a másik munkáltatómnál jobb helyzetbe kerültem. A fiam nagyobb iskolás lett, s nem titkolom, többször a munkahelyi étteremben, büfében ebédelt. Nagyon sokat dolgoztam. Tudom, erre nincs mentség, de a leckéjét ott írta meg, a mellettem lévő szobában, az éppen üres íróasztalnál. Sőt volt olyan is, hogy annak megírásába, egyik-másik munkatársam is belesegített. Majd később, a fiammal, telefon kapcsolatban voltam, amikor Ő kerékpározni ment, s engem a frász kerülgetett, mivel Budapest egyik legfrekventáltabb, legforgalmasabb részén laktunk.
Magamból kiindulva, minden édesanya, akinek megélhetés és elhivatottsága miatt muszáj dolgoznia, tudathasadásos állapotban gyűri le ezeket az éveket. Természetesen a gyerekemnek is többet akartam adni, szeretetből, figyelemből, s mindenből. Iparkodtam az együtt töltött időt emlékezetessé, széppé tenni. Ezért munkámat többször hazavittem, s éjszaka végeztem el, amíg ő az igazak álmát aludta.

No igen, a másik gyerekemnél, aki az első gyerekem után 18 évre született, hasonló gondokkal küszködtem. Itt már nem éltek a nagyszüleim, így fizetnem kellett egy nyugdíjas óvónőnek, akit baj esetén "ugrasztottam". S, én "nyugodtan", minden esetben a szívem verését, dobogását a torkomban éreztem. Az eszemet a munkahelyemre vittem, de a gondolataim és a szívemet viszont otthon hagytam. U.az a tudathasadásos állapot, mint amit először átéltem. Természetesen a lányomat az orvoshoz vagy kezelésre, napközben vittem/hoztam/visszamentem, vagy éppen a munkámat az éjszaka "leple" alatt végeztem el.
*
Mégis, mindkét gyerekem megszületéséért hálát rebegek a Teremtőnek. Az időnként "vergődéseim" ellenére, nagyon sok szeretetet és pozitív dolgot kaptam
*
Nyíltan leírom, hogy mostanában rettegek.
Miért?
65 évesen több eü. bajjal "megáldva", naponta imádkozom azért, hogy ne essek le a lábamról, ne legyek egy gond a gyerekeim nyakában, mert most nekik kell dolgozniuk.
S, egy gondozásra szoruló szülő, bizony, bizony megoldhatatlan problémát jelentene.
Miért?
Manapság a munkáltatók csak azt becsülik, aki naponta 10-12 órát "gond nélkül" lehúz, befogja a száját, nem panaszkodik, arcáról nem hervad le a mosoly és természetesnek veszi a rabszolga szerepet. A "boldogságos Magyarországra" rendesen begyűrűzött a kapitalizmus, de hiszen ezt akartuk , nemde? Azt viszont nem, hogy a Munka Törvénykönyvét jelenlegi Kormányunk úgy megszabályozta, hogy a munkavállalóknak az érdeke csorbul. Itt, most nem szeretnék erre kitérni, de a munkavállalók, az utolsók a sorban. A munkaadók viszont az elsők, s miért? Azért, mert a munkaadókat fülön lehet csípni, még több adót ki lehet belőlük vasalni, sajtolni, mindenféle rémisztő §-sokkal be lehet őket fenyíteni, s ettől még többet teljesíttetnek. S, minek, kinek az árán?
Kedves Olvasóm, ha nem is írom le, akkor is jól tudod Te is.
A munkavállaló "életének" árán.
Miért írok le ilyen drasztikus kifejezést?
Mert erről van szó. A munkavállalók -manapság- nem mernek gyermeket vállalni. Itt főleg a mára lecsúszott középosztályra gondolok. Félnek. Az elbocsátásoktól, a pénztelenségtől, a kilátástalanságtól. Bele gondolni is őrület, mire számíthat az az asszony, akinek 3 gyermeke, vagy ennél több van? Igen, igen, nagyon sok örömre, de az örömben ott lapul, az üröm is. Kimondhatatlanul. Átgondolva, ha van 3 , vagy több gyerek, ott a betegségek, problémák is 3x vagy megsokszorozva jelentkez(het)nek és jelentkeznek is. Ami kivédhetetlen, pláne akkor, ha a gyerekek közösségbe járnak. S, mint tudjuk, ez elkerülhetetlen. S, akkor jönnek, jönnek halmozottan a problémák.
*
Nem vagyok rá büszke, de az én gyerekeim az óvodába mindig elsőnek érkeztek, s utolsónak hoztam el őket.
Erre még a leányom is jól emlékezik, s ezért azt sem értette, miért csörtet kisgyermekes munkatársa viszonylag "korán" a "kisded-óvóba"?
Magyarországon az a helyzet, hogy az óvoda bezárása előtt -jóval!- az óvónők szinte elvárják, hogy a szülők menjenek, vagy küldjenek el a gyerekeikért.
Jogosan tehetném fel a kérdést, hogy miért?
Itt is az alul fizetettség a probléma. "Jobb helyeken" fel is világosítják a szülőt, hogy igaz, hogy az óvoda nyitva tartása ettől-eddig van. A reggeli beérkezést nincs hatalmuk megszabni, de a délutáni gyerek-őrzést viszont igen. Ha ugye elvisznek minden gyereket, az utolsót is délután 5 óra előtt, akkor joggal mondhatják az óvónők és a dajkák, hogy ugye bezárt a bazár, mert nincs akire felvigyázzanak.
*
Az édesapák szerepe megnőtt.
A gond az, hogy az élet drága, a rezsi, a hitelek forognak és jönnek, fizetni kell. Az édesapák a rendes, állandó munkájuk mellett, többnyire +munkát is bevállalnak. S, most ott van a megoldatlan kérdés, hogyan tovább?
No igen, feladat van, meg kell oldani, s hogyan tovább-at?
Záró gondolatként beidéznék a Te írásodból egy nagyon ütős kérdést, s az erre beírt válaszodat is: Mi lesz akkor ha Orbán megbukik és kiderül nincs rá fedezett a 10millás csomagokra, vissza küldjük a gyereket ahonnan jött? Sajna nem megoldható.
Mi marad tehát, a tudathasadásos állapot.
Szívvel és szeretettel mondanám azt, hogy vállaljunk gyereket, mert valóban nagyon sok örömet és szeretetet kaphatunk.
Ez vitathatatlan. S, ez minden munkaadó elképzelésénél és véleményénél többet jelent. Ez tény.
De az is benne van a pakliban, hogy a ma 27 éves leányomat óvatosságra intem.
Gondolja át az életét. Ebben a rendkívül fontos kérdésben legfőképpen.
Szó nincs róla, a jövendőbeli unokámat nem vállalnám, szeretettel vállalnám, sőt folyamatos jelleggel is. De akkor ott motoszkál a gond, Ő, az édesanyja mikor lenne, lehetne a gyermekével, napi 10-12 órai munka után? S, ha olyan a munkája, a hívatása, hogy a munkáját nem tudja hazavinni?
Sok édesanyának is ez a gondja. Akkor elveszíti mindazokat a szépségeket, amelyekből csodás emlékek lesznek. Hol marad az az erős kapocs, amit a gyerekek legkisebb korától kezdve "építünk", sőt óvunk. S, az immár felnőtt gyerekének a szemébe nézve nyugodt lélekkel kijelenthetjük: MEGÉRTE!
Igaz, ez nem üzlet és nem egy mérleg, amelynek a serpenyőjébe egyik oldalon ezt, a másik serpenyőbe pedig azt tesszük.
S, nem is figyelhetjük, hol áll meg a mérleg nyelve.
A szülői szerep minden esetben nyereség, de nem titkolom, a nehézségek miatt voltak rossz "élményeim", amit még ma sem tudok szívvel/lélekkel feldolgozni
*
Záró gondolatként írom le, hogy a gazdagabbak, a tehetősebbek a gyerekükre vigyázókat, később nevelőket alkalmaznak. Jogos a kérdésem, akkor hogyan látja meg az ezzel a lehetőséggel élő édesanya a gyermeke első lépéseit? S, előbb, v. utóbb a szülőpár arra döbben rá, hogy gyerekük talajtalan, sőt érzelmeiben elsatnyult, kötödésre képtelen emberré vált. Sőt fel is nőtt, s úgy, hogy ők ezt észre sem vették. De hogyan is történt ez? Úgy, hogy ők élték a saját, külön bejáratú életüket, a gyerekükre, a gyerekeikre pedig idegenek vigyáztak, az bizony mindannyiuk kapcsolatát "rendesen" meg is nyirbálja.
*
Végezetül, a gyerek nem pénz, - mint ahogyan Te is írtad - de szeretet, szív és a folyamatos figyelem, nagyon sok munka eredménye és nem a kérdése.
MEGÉRTE!

G.B.

 

Már, bocs, de a gyerekről szóló elhatározás, illetve a „kivitelezés” alapesetben és legjobb tudomásom szerint kétemberes, többnyire, és a biológia valamint a tudomány mai állása szerint. Gazdaságilag valóban helytálló, ha te négyszer annyit viszel haza, mint a feleséged, akkor hozd a lóvét, anyu meg nevelje a gyerekeket. De az mennyire számít, akár az elhatározásban, akár a későbbiekben, amikor megvannak már a gyerekek, hogy a feleségednek vannak-e például karriercéljai? Hogy ő is szeretne tanulni, előbbre jutni a pályáján? Nemcsak anya szeretne lenni, hanem sikeres is a maga területén? Nagy valószínűséggel sokan vannak, akiket tökéletesen kielégít a hagyományos anyaszerep. De biztos vagyok benne, hogy legalább olyan sokan vannak, akik nem csupán főállású anyák és háziasszonyok akarnak lenni. És itt jön(ne) a képbe apu is.

A képletből nekem az a régi modell köszön vissza, amit egyébként oly bőszen sulykolnak manapság egyesek: a 3K (mármint Kinder, Küche, Kirche).

És az, hogy mindenki maga dönt mindenről, akár a gyerekvállalásról is, mindenféle kötelezés nélkül, sántít kicsit. A többszörösen belengetett (nem lóalkatrész, hanem) szingliadó konkrétan közvetett kényszerítés szerintem. Holott az egyedülálló, termékeny korban lévő és dolgozó fizeti az adóját és minden mást, utána meg még pluszban megsarcolnák, mert nem produkált újabb alattvalót. Na, ez az abszurdum!

 

Már, bocs, de a gyerekről szóló elhatározás, illetve a „kivitelezés” alapesetben és legjobb tudomásom szerint kétemberes, többnyire, és a biológia valamint a tudomány mai állása szerint. Gazdaságilag valóban helytálló, ha te négyszer annyit viszel haza, mint a feleséged, akkor hozd a lóvét, anyu meg nevelje a gyerekeket. De az mennyire számít, akár az elhatározásban, akár a későbbiekben, amikor megvannak már a gyerekek, hogy a feleségednek vannak-e például karriercéljai? Hogy ő is szeretne tanulni, előbbre jutni a pályáján? Nemcsak anya szeretne lenni, hanem sikeres is a maga területén? Nagy valószínűséggel sokan vannak, akiket tökéletesen kielégít a hagyományos anyaszerep. De biztos vagyok benne, hogy legalább olyan sokan vannak, akik nem csupán főállású anyák és háziasszonyok akarnak lenni. És itt jön(ne) a képbe apu is.

A képletből nekem az a régi modell köszön vissza, amit egyébként oly bőszen sulykolnak manapság egyesek: a 3K (mármint Kinder, Küche, Kirche).

És az, hogy mindenki maga dönt mindenről, akár a gyerekvállalásról is, mindenféle kötelezés nélkül, sántít kicsit. A többszörösen belengetett (nem lóalkatrész, hanem) szingliadó konkrétan közvetett kényszerítés szerintem. Holott az egyedülálló, termékeny korban lévő és dolgozó fizeti az adóját és minden mást, utána meg még pluszban megsarcolnák, mert nem produkált újabb alattvalót. Na, ez az abszurdum!

*
Kedves Studiora!
A szingli adót én is elítélem, sőt hárítanám . Milyen jogon szól(na) bele az állam, a kormány, s akárki, hogy egy pár, vagy egy asszony mikor szánja el magát a gyermek vállalására? Vannak, létezhetnek olyan gondjaik, problémáik, amely okból hárítanak. S, teszik ezt meggondoltan, még akkor is, ha nem erre a döntésre dobban a szívük, de ennek az ellenkezőjére.
Nem tudhatja azt senki a közvetlen családon kívül, hogy mi is lehet az ok? Akár az is, hogy a férjnek már az előző házasságból is van 2-3 gyereke. S, anyagilag és egyébként is, kimerítő egy dolog, még akkor is, ha csak hétvégén vannak ott a gyerekek. De az is elképzelhető, hogy idős szülők ápolását kell megoldania a házaspárnak. Tevőlegesen és anyagilag is. Lakásgondok is lehetnek, vagy egyéb anyagi elkötelezettség.
Ilyenkor valóban ordítani tudnék, hogy nem, ezt nem tehetik meg. Ilyen mélységben nem vájkálhatnak bele senkinek sem az életébe.
S, igazad van max. abban is , hogy van aki a főállású anyaságot választja, mert ebben szeretne kiteljesedni. De van olyan asszony, feleség, asszony aki bármi okból - akár azért, mert elvált, vagy éppen MÉG nem találta meg az igazi párját, vagy csak azért, mert szereti a munkáját és képtelen enélkül az életét elképzelni, ezért nem vállal be gyermeket.
Bizony mondom, IGAZAT adok Neked abban, hogy aki dolgozó, s fizeti az adóját, + minden járulékát, utána még +ban, ne sarcolják már meg, mert akár saját választásában, saját akaratból, akár a körülmények kényszerítése okán, nem vállalkozik "alattvaló" , ill. utód "produkálására".
G.B.

 

Szerintem ez a kérdés sokkal összetettebb és mélyebb, mint ahogy látjuk és ahogy láttatni akarják velünk.
Georgina Bojana amit leírt, avval nem lehet vitatkozni. A saját életútját, tapasztalatait osztotta meg velünk - köszi - én csak helyeselni tudok. DE!!! Ahány ember annyi gondolkodás és ugyanennyi sors és életút. Minden történetben viszont egy azonosság van, a család már nem olyan fontos, mint elődeinknek.
Sajnos Európa elöl jár abban, hogy a család mint olyan, ne legyen kívánatos, sőt kispolgári csökevénynek tűnjön.
Miért? Azért, hogy a társadalomban ne tűnjön ki az aberráció, inkább az egyéneket a saját képükre formálják. Georgina Bojana történetében egy biztos, a SZERETET. Nem akkor derült ez ki amikor az aggódásról stb. ír, hanem:

Hol marad az az erős kapocs, amit a gyerekek legkisebb korától kezdve "építünk", sőt óvunk. S, az immár felnőtt gyerekének a szemébe nézve nyugodt lélekkel kijelenthetjük: attachFull1426303 MEGÉRTE!

amikor visszanézve valaki nem sopánkodik, hanem megelégedett az életével. Mindig van olyan döntés, amit legszívesebben megváltoztatnánk, de a gyerekvállalást nem. Mert csak a megelégedett emberek tudják azt mondani; a felnőtt gyerekem szemébe nézve nyugodt lélekkel kijelenthetjük: MEGÉRTE!

A szingli azért él egyedül mert nem vállalja fel, hogy kompromisszumot kell kötnie valakivel. Neki a legfontosabb saját maga.
A családok többsége (tisztelet a kivételnek) azért nem vállal gyereket, mert a saját igényei fontosabbak. Ha elődeink mérlegelték volna az anyagi életüket vagy a nehézségekre néztek volna, többségünk nem született volna meg, és akkor nem részesülhettünk volna abban a lehetőségben/kegyben, hogy gyerekeink szemébe nézhessünk és mondhassuk: MEGÉRTE!

A politikára térve, örüljünk, hogy a kormány ad pénzt az otthonteremtésre. Az, hogy evvel lehetőséget ad a családoknak, nem kérdéses. A lehetőséggel lehet élni és visszaélni is, mindig az egyén dönti el, de ha nincs lehetőség, akkor a mozgástér is sokkalta kisebb.

Remélem, hogy vitát generálok a hozzászólásommal, mert a nézetek kulturált egyeztetése előbbre visz.

Egy bölcs ember mondta: a családok addig nem lesznek a harmónia helyei, amíg nem váltják fel az én és a te kifejezést a "mi"-re.

 

Külön utas véleményt mondott egy nálam korosabb szomszéd
Ellenez minden támogatást a gyerekvállalásra
Mindenki úgy vállaljon amit el is tud tartani (felnevelni)
Az életútja és családja mondatta ezt vele
Részben vitatkoztam vele. Igen mindenki annyit vállaljon amit el bír tartani
De vannak politikai mellékzöngéi is
Mégpedig az ösztönzés,ami persze visszásságokat is magával hozhat
Ő még a szocpolt is feleslegesnek tartotta
Nos igen, vissza lehet élni mindennel
Kell-e támogatni a nagycsaládosokat?
Erre nehéz válaszolni
Hiszen a gyerekszületés fordított arányban áll az életszínvonallal
Nem a jólétben élőknél születnek többen
Persze ott a kiemelkedésre is kisebb lesz az esély

 

A társadalmat úgy nézd mint egy nagy családot.
Ha valamelyik gyerekednek jobban megy akkor nem adsz neki ajándékot, mert úgyis meg tudja venni?
A családok a társadalomnak a sejtjei, ezekből épül fel. Igenis a gazdagoknak is ugyanúgy járnak a juttatások. Nem ezen a téren kell spórolni, a régi szja-t kellett volna hagyni a sávos megosztásban. Vannak olyan gazdag nyugati országok ahol egy bizonyos szint fölött 60%-os az adó.
A gyerek vállalok igen is a társadalmat építik.
Itt van Németország, a jólétében elfelejtkezett az utódnemzésről, a társadalmát felépítő egyének hiányoznak, ezt próbálja pótolni a migránsokkal. Szerintem reménytelen a két kultúrát ötvözni, nem tanulnak azokból az egyéni esetekből amiket tapasztalatból megírtak. Engem ne kötelezzenek más fajta kultúra alapján élni az otthonomban, én sem kötelezem őket, DE ha ide jönnek akkor fogadják el a mi kultúránk alapjait, értékeit és azok szerint cselekedjenek.

Ha vendéget hívok az otthonomba akkor nem a vendég szabja meg a szabályokat hanem a házigazda. Ha házigazda szeretne kedvezni a vendégeknek akkor adhat kedvezményeket. Ha nem úgy gondolják akkor hívjanak meg vendégeket és hagyják, hogy a szőnyegre köpjenek illetve törjenek és zúzzanak ( most ezt teszik ).

A családokat ezért verik szét. Te európai tekintsd a migránst a nagy család tagjának.
A család értéke az önzetlen szeretet, a lemondás, a hűség, az elődök küzdelme stb. Ez nem található meg a migráns és a köztem lévő kapcsolatban. Sajnos a politikának nem felel meg a család mint modell. A normális családban élőket nem lehet úgy motiválni mint azokat akik csak az napi dolgaira figyel, de nincs jövő képe.

 

Az erőszakolt népességpolitika beteges dolog. A gyermekvállalásra nem mindenki alkalmas. Mindig is voltak olyanok, akik jobban tették volna, ha soha nem vállalnak gyereket. Abban kellene segíteni, hogy a már megszületett gyerekek édesanyja könnyebben tudjon visszaintegrálódni a munka világába.

Varró Szilvia Éva

Hát nem tudom, igen az a része, igen azt tudom
Hogy nem minden szülő alkalmas, de ennek semmi köze a munka világába visszatéréshez.
Talán inkább látok ott egy eleve rejtett tényezőt a karrierizmusba való eltemetkezést ami szűkíti a gyerekkel való lét lehetőségét, az idejét mindenképpen
Éppen az lenne a legfontosabb legalábbis a kamasz korig mindenképpen