Krimi sorozatok .....filmen!
Columbo (1971 – 1978; 1989-2003)
A hetvenes években indult széria
két szokatlan fordulattal is élt, és elsősorban ezeknek köszönheti népszerűségét. Az egyik, hogy nem a „ki tette?” kérdés mentén épült fel a dramaturgia, hiszen minden epizód azzal indult, hogy a tévénéző látta, hogy ki követte el a gyilkosságot.
Az igazi kérdés az volt, hogy min fog elbukni a gyilkos, mi az, ami feltűnik a nyomozónak.
És itt jön be a másik elem, a detektív személye: a
Peter Falk által alakított Columbo hadnagy látszólag feledékeny, szétszórt, igazi málészájú figura, akiben egy zseniális megfigyelő rejtőzik. A karakter nem csak azzal lett népszerű, hogy a kinézetével és viselkedésével mindenkit megtévesztett, hanem azáltal is, hogy megmutatta:
egy zseniális nyomozó lehet szerény is.
Kojak (1973 – 1978)
Theo Kojak (
Telly Savalas) egyértelműen az attribútumaival hódította meg a tévénézőket: a mindig elegáns, kopasz nyomozó
szájában a kemény zsaruktól megszokott cigaretta helyett nyalóka lógott. De nem ez volt az egyetlen, különleges tulajdonsága a sorozatnak: Kojak New York utcáin és sikátoraiban üldözte a bűnt, gyakran maffiózók és korrupt üzletemberek kerültek az útjába, szóval igazi kemény krimiről beszélünk, ami
egyúttal a hetvenes évek egyik legrealistább nyomozós sorozata is volt.
Dicsérték a komor hangulatát, a bűnügyi helyszínek hiteles ábrázolását és a bűnüldözés ritkábban ábrázolt oldalának bemutatását is.
Savalas ráadásul
olyan mélységet adott a figurának, ami a később a többdimenziós nyomozókaraktereknek is utat mutatott. A széria nálunk annyira népszerű volt, hogy 1980-ban
elkészült egy magyar változat is, a
Kojak Budapesten – ebben
Inke László alakította a címszereplőt (az eredeti szinkronban ő adta a hangját Kojaknek), és egy vérbeli filmszatíráról beszélünk.
Magnum (1980 – 1988)
A laza és szabad szellemű nyomozó, Thomas Magnum (
Tom Selleck)
Hawaii szigetén másodállásban ered a bűn nyomába – de mivel igen jól megy neki a luxuskörülmények közt, csak olyan ügyeket vállal, amik érdeklik is. A sorozat talán legemlékezetesebb motívuma
Selleck bajuszkölteménye, de
ami igazán kiemelte a szériát a nyolcvanas években a többi közül, az az egzotikus helyszín, a veszélyes bűnözők és az ellenállhatatlanan bájjal megáldott nyomozó – pontosabban ennek a háromnak a kombinációja.
A Magnum egyszerre szórakoztató és izgalmas, Selleck pedig pályája meghatározó szerepeként formálja meg a lázadó detektívet.
Gyilkos sorok (1984 – 1996)
Rögtön azzal kezdeném, hogy létezik egy kétrészes epizód, amiben
Thomas Magnum találkozik Jessica Fletcherrel, az
Angela Lansbury által alakított krimiíróval, aki ha épp nem a konyhában veri az írógépet, rejtélyes bűnügyeket old meg. A Maine állambeli kisvároskában, Cabot Cave-ben élő írónőt mindenütt megtalálják a rejtélyek, bárhová is megy: és ami igazán fontos, hogy ezek
mindig jól kidolgozott, rafinált rejtélyek, amiknek öröm látni a megoldását. Ez mondjuk alap – lenne – a krimisorozatoknál, de nem csak ezért jelentős a Gyilkos sorok.
Jessica személyében egy kreatív, okos, egyedülálló és független nőt ismerhettek meg a tévénézők.
Poirot (1989 – 2013)
Agatha Christie népszerű nyomozója, a „tojásfejű” kis belga, aki a „kis szürke sejtjeinek” segítségével oldja a meg rejtélyeket,
David Suchet megformálásában vált halhatatlanná a televízióban. A „krimi királynőjének” regényeiből és novelláiból készült adaptációkban
Hercule Poirot olyan hűen elevenedik meg előttünk, hogy szinte el sem lehet képzelni másként, mint ahogy Suchet játssza.
Alapossága, piperkőc precizitása, tipegő járása és hiúsága mellett olyan ritka elmével rendelkezik, amivel a környezetében – de elmondása szerint az egész világon – senki. De nem csak a karakter,
a történelmi kor is szinte tapintható körülötte.
Twin Peaks (1990 – 1991; 2017)
David Lynch és
Mark Frost kultikus sorozata valójában
az egész televíziós sorozatkultúrát megreformálta, de természetesen ezen belül a krimisorozatokat is. A központi rejtély – legalábbis a sorozat elején – az azóta szintén kultikussá vált kérdés:
„Ki ölte meg Laura Palmert?”
Ám ahogy a címbeli kisvárosba érkező FBI-ügynök, Dale Cooper (
Kyle MacLachlan) egyre mélyebbre ássa magát a rejtélyben és Twin Peaks lakóinak életében, egy sötét, misztikus világ tárul fel előtte. A sorozat
számtan műfaji elemet gyúr össze a krimitől a horroron és a vígjátékon át egészen a szappanoperáig, olyan ügyességgel, hogy mindez egy mégis működő és egyedi masszává áll össze.
Monk – Flúgos nyomozó (2002 – 2009)
Azután, hogy a Twin Peaks bevezette a műfajok vegyítését, egyre bátrabbak lettek a sorozatok: a Monk tulajdonképpen
a krimi, a komédia és a dráma keveréke. Főszereplője, Adrian Monk (
Tony Shalhoub emlékezetes alakításában) a San Franciscó-i rendőrség egyik legjobb nyomozója volt, ám egy traumatikus esemény miatt ott kellett hagynia a munkáját. Mindez számtalan fóbiát hozott magával, ám Monk rájött, egy kifejezetten hasznos képességnek is birtokába került:
ritka alapos megfigyelő és következtető készséggel rendelkezik.
Civil konzultánsként segíti a rendőrség munkáját, és bár kifejezetten idegesítő figura, a zsenialitása felülírja ezt. Ugyanakkor hiába komikusak Monk frusztrációi, mivel tudjuk, hogy egy tragédiából erednek,
kifejezett sötét tónust kapnak.
Sherlock (2010 – 2017)
Többféleképpen is megjelent már a tévében
Arthur Conan Doyle magándetektívje –
Jeremy Brett például kifejezetten zseniális volt a szerepben –, ám listánkra a BBC-féle modern feldolgozás került fel, ami egy csapásra ismertté tette
Benedict Cumberbatch nevét.
A széria a mai Londonba helyzete át a deduktív detektív történeteit, mégpedig kifejezetten egyedi módon: az egyes – amúgy másfél órás – epizódok látszólag egy-egy eredeti Sherlock Holmes-történet adaptációi, ám az alkotók,
Steven Moffat és
Mark Gatiss
olyan rafináltan írták át a sztorikat, hogy akik ismerik, még azoknak is tartogat meglepést.
De olyan szinten, hogy
sokszor még a nyomok is másra futnak ki, szóval hiába kapunk a fejünkhöz, hogy „ó, hát én ezt ismerem, tudom, mire utal!”, itt úgyis más jelentése lesz. Amellett, hogy Cumberbatch egy életre beleírta a nevét a holmesianus hagyományokba, a széria nagy erénye, hogy megmutatta:
így érdemes modern környezetbe adaptálni egy klasszikust.
( Svébis Bence)
